Mézeskalács

Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!
Így utólag. Mert természetesen sütöttünk-főztünk karácsonykor, de a (most már publikus) másállapotommal együtt járó émelygés miatt sem az evés, sem a receptek leírása nem esett igazán jól... (csak a sajtos melegszendvics esett jól minden mennyiségben, de annak a receptjét feleslegesnek tartottam ismertetni :-D). Hogy azért egy kicsit beszökjön az ünnepi hangulat a blogra, felteszem az évek óta alkalmazott, bevált mézeskalács-receptemet, amelyet a nlcafe oldalon kaptam a bigacsiga2 nevű felhasználótól.

Tésztához:

1 kg liszt,

20 dkg porcukor,

1 csomag (50 gramm) szódabikarbóna,

2 csapott kávéskanál őrölt fahéj,

2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg.

Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál)

kb. 45 dkg vegyes virágmézbe (fél befőttes üvegnyi) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) RAMA margarint és mikroba tesszük.

Ha jól átmelegedett, de nem forró, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad.

Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1-2 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát.

Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele (kiöblítjük a mézes üveget). Kissé lágy tésztát kell kapnunk.

Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni!

Ha több napig áll, csak jobb lesz.

A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és lisztezett gyúrótáblán alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor a szükséges mennyiségű lisztet még belegyúrjuk. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. A tetejére minél kevesebb liszt kerüljön!

Kisebb figurákhoz vékonyabbra (2-3mm), nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, kb. 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig.

Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

A díszítést már Polcz Alaine könyve alapján csináltam: 1 tojásfehérje, 30 dkg porcukor és 2 teáskanál citromlé kell hozzá, amelyet habverővel jó alaposan össze kell keverni, majd egy vastagabb nejlonzacskóba töletni, amelynek az egyik sarkára apró lyukat vágunk.

Hagymás babsaláta

Ezt is jó előre el lehet készíteni, és minél tovább áll, annál finomabb.

Hozzávalók:
fél kg szárazbab
3 fej hagyma
2-3 babérlevél
5 gerezd fokhagyma
majoranna
borsikafű
2 evőkanál salátaolaj
2 evőkanál salátaecet
só
bors

Elkészítés:
A babot előző nap beáztatjuk. Másnap leöntjük az áztatóvizet, és nem túl sok vízben főni tesszük (ha elfőné, pótoljuk). Még főzés előtt ízesítjük babérlevéllel, boriksafűvel, majorannával, fokhagymával, sóval és borssal. A hagymát karikákra vágjuk, mély tálba tesszük, és a puhára főtt babot a fűszeres főzőlével együtt ráöntjük. Hozzáadjuk az ecetet és az olajat, majd hagyjuk kihűlni. Ezalatt fognak összeérni az ízek.
A recept egyébként szintén Polcz Alaine könyvéből való.

Citromos fasírt

Hétvégén ismét vendégség volt nálunk, a lánygyerek neve napjának apropóján. A menüt úgy kellett összeállítani, hogy 1. megfeleljen a hagyományos, magyaros ízlésvilágnak (ez a vendégek miatt) 2. legyen benne azért sok zöldségféle, hogy még apósom is lássa, a paradicsom nem csak a tányér dekorálására való 3. a három év alattiak is megegyék (ez egyébként reménytelen: ha együtt van a két lánygyerek, akkor úgy belefeledkeznek a játékba, hogy egyik sem hajlandó enni) 4. előre el lehessen készíteni, mert utálok a konyhában vacakolni, amikor már mindenki bent beszélget (különben is, a nőneműek akkor kijönnek kérdezgetni, hogy mit segítsenek, én pedig a saját konyhámban hihetetlenül antiszociális tudok lenni, ugyanis egyedül szeretek főzni). Szóval fel volt adva a lecke. Két olyan húsfélét választottam, ami hidegen is jó, egy fűszeres-mézes pulykacombot, amiből a szépen sikerült szeletek olyan hamar elfogytak, hogy kép sem készülhetett, bár a "törmelék" sokkal ízesebb, de nem igazán fotogén. Ugyanígy járt egyébként a desszert, a kiwis-mascarponés piskótatekercs is. Volt még csigaropogós, szilvalekvárral töltött muffin, görög saláta és babsaláta, a másik husi pedig a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel című könyvéből való citromos fasírt. Ami a lánygyereknek is ízlett, persze ez csak másnap derült ki, amikor már a vendégség nem vonta el a figyelmét az evésről.

Hozzávalók:
fél kg darált pulykahús
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
1 tojás
1 citrom
só
bors

Elkészítés:
A húst összegyúrjuk a beáztatott és kinyomkodott kenyérrel, a megreszelt hagymával, a tojással és az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával és a levével. Sóval, borssal ízesítjük, majd nedves kézzel kisebb golyókat formálunk belőle, és forró olajban kisütjük.

Kurkumás joghurtban pácolt kukoricás pulykacomb

Ennek az ételnek a neve bonyolultabb, mint az elkészítése :-)
Az előző bejegyzésben írtam, hogy nem nagyon főzök mostanság, hát tegnap bepótoltam. Körülnéztem ugyanis a hűtőszekrényben, és láttam, hogy több, sürgős elkészítésre váró tétel van benne elfekvőben. Pl. egy kiló szilva, ami már puhulásnak indult, egy cső maradék főtt kukorica, egy kis doboz pörköltmaradék, a múlt vasárnapi rakott káposztából kimaradt savanyú káposzta, egy fél kiló fagyasztott pulykacomb... hétvége lévén, nekiláttam a kotyvasztásnak. Főztem egy szilvalevest, a nektarinos lepény mintájára sütöttem szilvás lepényt, a pörköltből és a káposztából székelykáposzta lett, a kukoricából és a pulykacombból pedig a címben olvasható hosszúnevű finomság, rizzsel. Úgy tűnik, hétfőn nem üzemi koszt lesz a menü.
Találós kérdés: a leánygyermek mit volt hajlandó megenni mindebből? Válasz: rizst tejföllel :-O

Hozzávalók:
fél kiló pulykacomb
1 cső főtt kukorica
1 pohár natúr joghurt
2 evőkanál citromlé
1 evőkanál méz
1 dl olívaolaj
kurkuma
só
bors

Elkészítés:
A húst kockákra vágjuk és műanyag dobozba tesszük. A joghurtot összekeverjük a citromlével, a mézzel, az olajjal és az ízlés szerinti mennyiségű fűszerekkel, a húsra öntjük, jól összeforgatjuk, lefedjük, és pár órára (vagy egy egész éjszakára) hűtőbe tesszük. A pácolási idő eltelte után lábasba tesszük, és fedő alatt, közepes-mérsékelt lángon a hús puhulásáig főzzük, majd fedő nélkül addig, amíg a leve kellőképpen besűrűsödik. A végén hozzákeverjük a leszemezett kukoricát, és összeforrósítjuk az egészet. Rizzsel tálaljuk.

Briós reggelire

Több mint két hete nem írtam semmit. Nem szépítem: nem is nagyon főztem. Az ok prózai, újra munkába álltam, így mindhárman "üzemi koszton" élünk. A bölcsiben ez nem is lehet rossz, mert ott a lánygyerek még a spenótot is megeszi. Majd megkérdezem, hogyan készítik.:-)
Hétvégén persze főzünk, de a férjem szombaton kiutált a konyhából, mert ő is meg akarta valósítani magát. Nekem meg az az ötletem támadt, hogy legalább hétvégén kényeztessem egy kicsit a családot. Limaránál láttam, hogy a kelt tésztákat formázás után be lehet tenni éjszakára a hűtőbe, és másnap reggel már csak meg kell kenni tojással, és betenni a sütőbe. Így vasárnap reggel frissen sült brióst reggeliztünk, férjem-féle házi baracklekvárral. A recept a blogban már több helyen említett könyvből való. Az adagokat feleztem, mert a kelt tészta igazán csak frissen jó.

Hozzávalók (hat brióshoz):
1,5 dl tej
4 dkg margarin
4 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
1/2 kávéskanál só
30 dkg liszt

Elkészítés:
A margarint felolvasztjuk, összekeverjük a tejjel és a kéféle cukorral. A keveréknek langyosnak kell lennie. Belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, és megvárjuk, míg felhabosodik, vagyis felfuttatjuk (ezt azért írom így, mert egy ismerősnek egyszer nagy lazán annyit mondtam, hogy "fefuttatjuk" az élesztőt, aztán később, tésztagyúrás közben telefonált, hogy ez pontosan mit jelent, hová kellene futnia az élesztőnek?). Ezután hozzáadjuk az egyik tojássárgáját, a sót és a lisztet, jól kidolgozzuk, majd langyos helyen 30 percig kelni hagyjuk. Újra átdagasztjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
A megkelt tésztát 12 részre osztjuk. A darabokból rudakat sodrunk, kettőt-kettőt az egyik végénél összefogunk, összecsavarunk, majd a végeit az összefogott végéhez visszahajtjuk és aládugjuk. Egy tepsit kivajazunk és sütőpapírral kibélelünk, erre rakjuk a briósokat. Utána két dolgot tehetünk: 1. megkenjük a másik tojássárgájával, újabb harminc percig pihentetjük, majd 200°C-ra előmelegített sütőben pirosra sütjük (a tetejét letakarhatjuk sütőpapírral vagy alufóliával, ha nagyon pirulna), vagy 2. letakarjuk valamivel (alufólia, tiszta konyharuha), és úgy, ahogy van, tepsistől betesszük a hűtőbe. Másnap reggel kivesszük, megkenjük a tetejét, pihentetjük és sütjük.

Csigaropogós

Ezt is a születésnapi vacsorához sütöttem. A banánkenyérnél már említett könyvből való (Péter Jánosné: Sütemények és egyéb édességek). A könyvet egyébként tizeniksz éve a férjem elődjétől kaptam egyszer névnapomra, azzal a megjegyzéssel, hogy "aztán ne csak a polcon álljon!". Hát nem sokat áll a polcon, az biztos. Hihetetlen jó receptgyűjtemény. Ezzel a recepttel régóta szemeztem, nem is tudom, miért nem próbáltam ki olyan sokáig, de most már rendszeresen sütöm vendégeknek. Előző nap előkészíthető, a vendégség napján már csak szeletelni és sütni kell.

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
25 dkg margarin
1 dl tej
1 mokkáskanál só
fél csomag sütőpor
15 dkg reszelt sajt
1 mokkáskanál pirospaprika

Elkészítés:
A lisztet, a margarin felét, a tejet, a sót és a sütőport összegyúrjuk. Lisztezett deszkán hosszú, keskeny csíkot nyújtunk belőle (lehet részletekben is). A margarin másik felét összekeverjük a reszelt sajttal és a paprikával, a tésztára kenjük, és a hosszabb oldalán feltekerjük. Három darabba vágjuk, a tekercseket egyenként fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük egy éjszakára. Másnap fél centis szeletekre vágjuk, sütőlapra fektetjük a csigákat, és forró sütőben világos pirosra sütjük.

Savanyú káposzta húsgombóccal, római tálban

Szeretem a római tálat. Finom íze lesz benne az ételnek, nem ég oda, nem szárad ki, és egyébként is, kevés vele a macera: csak be kell vágni a sütőbe. Különösen alkalmas vendégváró fogások elkészítésére, háromfős családunknak nyilván nem veszem elő. Tegnap jöttek anyukámék meg a férjem családja megköszönteni azon szomorú apropóból, hogy megint öregebb lettem egy évvel (nem vicc! anyósom sütött tortát, és nagy tapintatosan, aggodalmas arccal megkérdezte, rátegye-e már a gyertyát, nem illetlenség-e már ebben a korban - és nem viccnek szánta!!!!!!). Így alkalom nyílt elővenni a tálat, és elkészíteni egyik kedvenc, nagyon jól bevált receptemet. Köszönet érte a Derine nevű fórumtársnak a Nők Lapja Café-ról.

Hozzávalók:
1 kg savanyú aprókáposzta
80 dkg darált sertéscomb
17 dkg rizs
1 nagy és 1 kis fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2 tojás
kolozsvári szalonna
kevés liszt
1 doboz paradicsompüré
majoranna
kakukkfű
borsikafű
babérlevél
só
bors

Elkészítés:
A római tálat előírás szerint beáztatjuk. A kolozsvári szalonnát vékony szeletekre vágjuk (csinálhatjuk szeletelt bacon-nal is, de úgy nem lesz az igazi), a felével kibéleljük a tálat. Rátesszük a kimosott káposzta felét. Fátyolnyi liszttel meghintjük. Majorannával, kakukkfűvel, borsikafűvel és babérlevéllel megszórjuk. A nagy fej hagymát felkarikázzuk, és kirakjuk vele a képosztát. Rászórjuk a gerezdekre szedett, megpucolt fokhagymát is. A húst, rizst, tojást és a lereszelt kis fej hagymát összegyúrjuk, sóval-borssal ízesítjük, és gombócokat formázunk belőle, melyekkel kirakjuk a képoszta tetejét. A gombócokra rákenjük a paradicsompürét, majd ismét majoránna, kakukkfű, borsikafű és babérlevél következik. Az egészet beborítjuk a káposzta másik felével, és befedjük a szalonnacsíkokkal. Felöntjük kb. három pohár vízzel, rátesszük a fedőt, és hideg sütőbe téve, magasra véve a hőfokot, két ótán át sütjük. A stőtálban tálaljuk, tejföl és friss kenyér kíséretében.
A kép sütés előtt készült, és régi, a tegnapit nem volt időm lefotózni.

Sajtos bundában sült hal

Ez következett a leves után. Jobban szeretem, mint a hagyományos panírozott halat, szerintem az egy kissé unalmas. Na jó, őszibarackbefőttel kísérve azért el szokott fogyni. A sajtoshoz most citromkarika volt, és főtt rizs, aminek láttán a férjemnek elkerekedett a szeme, és akkor már rájöttem, hogy talán ezt most nem kellett volna. Azért megette. A halnál is becsúszott egy kis hiba, sietve haltörzset kaptam ki a boltban a mélyhűtőből fagyasztott halfilé helyett, úgyhogy pucolhattam-filézhettem, bár a filézés túl szép kifejezés arra a trancsírozásra, amit kapkodva véghezvittem, azon izgulva, nehogy elkéssek a bölcsiből, mert ha nem lettem volna ott ebéd után, ahogy megígértem, a lánygyerek soha nem bocsátott volna meg nekem (jogosan). De odaértem. És az ebéd is elkészült. És még finom is lett. És a férjem gépe sem késett. Jól végződött a nap.

Hozzávalók:
kb. fél kiló halfilé (ennyi maradhatott ténykedésemet követően - nem vagyok jártas a halfeldolgozásban, sok volt a hulló anyag)
175 g trappista sajt
2 tojás
só
liszt a panírozáshoz
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A halszeleteket felolvasztjuk, megtörölgetjük és megsózzuk.A sajtot lereszeljük, és összekeverjük a tojásokkal. A szeleteket lisztbe, majd a sajtos masszába forgatjuk. Nekem ez utóbbi most elég sűrű lett, így inkább rákentem a halszeletek mindkét oldalára, a forró olajban megolvadó sajt így is szépen, gyorsan bevonta a halat. Bő olajban sütjük, óvatosan forgatjuk, mert törhet. Citromkarikával díszítve, párolt rizzsel körítve tálaljuk.

Majorannás krumplileves

Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.

Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.

Padlizsánkrém

Nem szokványosan kezdődött. Pontosabban annyiból igen, hogy bevásároltam és hazacipeltem két padlizsánt, de amikor kis olajon meg akartam párolni hozzá a hagymát, akkor történt egy kis elhajlás. A legkisebb serpenyőnkben ugyanis az előző napi sztrapacskához pirított szalonnapörc és zsír maradéka volt (füstölt kolozsvári szalonnából, hmmmm... nagy bűn, de kidobni még nagyobb vétek ;-)), így ezen pároltam üvegesre a hagymát. A többit a szokásos módon csináltam, csak a fokhagymát hagytam ki, mivel a szombati reggeli után névadóra siettünk névadó-szülői minőségben, ott meg nem lett volna célszerű "illatozni". Bár utólag láttam, mindegy lett volna, mert a másfél éves ünnepelt és a mi kétévesünk műsora mellett ez az apróság a kutyát nem érdekelte volna... no de jöjjön a recept.

Hozzávalók:
2 friss, karcsú padlizsán
1 kis fej hagyma
kevés olaj (jelen esetben füstölt szalonna zsírja egy kis pörccel)
pirospaprika (elhagyható)
1 gerezd péppé zúzott fokhgyma (nem elhagyható, de én elhagytam)
só
bors
kevés citromlé
1,5 dl tejföl

Elkészítés:
A padlizsánokat megmossuk, villával megszurkáljuk és forró sütőben puhára sütjük. Ha megsült, a végét levágjuk, a héját lehúzzuk, feldaraboljuk, botmixerrel péppé zúzzuk. Állítólag fémmel nem szabadna érintkeznie, ezért fa- vagy műanyag kést szoktak javasolni, mert a fém "megzavarja az ízét", de én mindig a szokásos késeimmel dolgozom, és így is ízlik a végeredmény. Az apróra vágott hagymát a zsiradékon üvegesre pároljuk, hozzákeverjük a padlizsánhoz. Ízlés szerint fűszerezzük. A végén belekeverjük a tejfölt. Pirítósra kenve az egyik kedvenc reggelim.

Töltött cukkini

Szintén almádi termés, ráadásul szép méretes. Kizárásos alapon megtöltöttem, mivel panírozni utálok (és nem is nagyon egészséges dolog), minden egyéb elkészítési mód pedig, úgymint cukkinis tócsi, leves, stb. ipari mennyiségű kaját eredményezett volna. Nem bántam meg, nagyon finom lett. Igaz, a törpe tejfölt követelt hozzá, de így még repetát is kért.

Hozzávalók:
1 nagy cukkini
40 dkg darált sertéscomb
trappista sajt
2 tojás
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
só
bors
oregano

Elkészítés:
A cukkinit megmossuk, két végét levágjuk, keresztben két- vagy háromfelé vágjuk, a darabokat pedig hosszában ketté. A magokat kivágjuk. A maradékból a zöldséghúst kanállal kikaparjuk úgy, hogy kb. 1-2 cm húsa maradjon. A kikapart részeket apróra vágjuk.
Az olajon megpároljuk a felkockázott vöröshagymát, beletesszük a "kaparékot", és kis lángon megpároljuk. Utána rátesszük a húst, sóval, borssal, oreganóval és a péppé zúzott fokhagymával ízesítjük, majd kevergetve elfőzzük a levét. Lehúzzuk a tűzről, és ha kicsit kihűlt, belekeverjük a tojásokat. Beletöltjük a cukkinidarabokba, sajtot reszelünk a tetejére, és előbb fedő (alufólia) alatt puhára, majd anélkül pirosra sütjük.

Nektarinos lepény

Ma valahogy úgy alakult, hogy igazi, háromfogásos vasárnapi menüt rittyentettünk, méghozzá hihetetlenül kevés munkával. Na jó, az igazából úgy volt, hogy valami torokfájós nyavalyából lábadozunk, és a férjem megkívánta a jó kis klasszikus, erőt adó, gyógyító vasárnapi csirkehúslevest. Sőt, mi több, be is vásárolt hozzá a piacon, és meg is főzte. Első fogás kipipálva. Másodiknak maradt tegnapról rizibizi, a mélyhűtőben pedig egy doboz bepanírozott hús foglalta a helyet, csak ki kellett sütni. Ez is kipipálva. Én eddig a lábamat sem tettem be a konyhába, még a reggeli kávét is az ember főzte, ami nagyon rendes dolog tőle, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy éjjel én keltem a sokat nyűgösködő aprónéphez, szóval úgy éreztem, hogy ezt most megérdemlem ;-) egy sütemény erejéig azért én is megerőltettem magam, de, mint a receptből látszik, nem túlságosan. Az eredmény azonban csodás lett, pedig igazán nem volt sok munka vele.
Most pedig, amíg a gépen pötyögök, a férjem és a lányka egymást szórakoztatják a játszótéren. Azt hiszem, nem lehet okom panaszra.

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
egy pohár cukor
fél pohár olaj
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 tojás
4 nektarin
vaj és liszt a forma kikenéséhez

Elkészítés:
Mint látható, a szedres torta alapjául is szolgáló, eredetileg kefíres kuglóf tésztáját használtam. A hozzávalókat (értelemszerűen a nektarin kivételével) összekeverjük. Egy tetszés szerinti formát vagy egy kis tepsit kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a tésztát. Nekem bele kellett kennem a tepsibe, mert elég vékony réteg lett, de nem baj, mert így finom, vékony tésztája lett a süteménynek. Kirakjuk a felszeletelt nektarinnal, és előmelegített sütőben előbb erős, majd, miután megemelkedett, mérsékelt-közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Spenótos-túrós pite

Nyaralásunk során Almádiban jártunk, és kaptunk egy nagy zacskó spenótot. Eleinte gyanakodva nézegettem: miért ilyen fura, szögletes az alakja, vastag a levele, és különben is, a spenótot tavasszal szedik, vagy nem? Rákerestem az Interneten, és eljutottam az új-zélandi spenótig. Így már minden világos.
Régóta szerettem volna kipróbálni ezt a receptet, most elérkezettnek láttam az időt. Leírást most nem adok, mivel az eredeti recepttől csak annyiban tértem el, hogy tovább főztem, majd összeturmixoltam a spenótot, és így kevertem a túróba.
A fogadtatás eléggé vegyes volt. A férjem és a lányom nem rajonganak eme szépséges zöld levélért, így az ember megkóstolta ugyan, de ennyiben maradtunk. A lánygyerek rámutatott a pitére, majd határozott hangon így szólt: "asz nem ennivanó". Én megeszegettem, de rá kellett jönnöm, hogy ugyanaz a helyzet, mint a kapros túróssal: nekem a túró és a sült tészta együttese csak édesen képzelhető el. A kapor meg a tökfőzelékbe. A spenót pedig mártásnak, tükörtojással. Tudom, ufó vagyok, de mindkettőt nagyon szeretem!
Mindezek ellenére a recept teljesen jó, a hiba a mi készülékünkben van! ;-)

Tárkonyos raguleves

Nem vagyok nagy levesevő, de ezt a ragulevest nagyon szeretem. Főzni is. A hozzávalókon mindig változtatok, eddig még soha nem sikerült kétszer ugyanúgy, de ez a szép benne.

Hozzávalók:
egy kisebb csirkemell vagy ennek megfelelő egyéb húsféle (én pulyka felsőcombból szeretem legjobban)
2 vékonyabb szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
1 kisebb, zsenge karalábé
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
2 babérlevél
1 leveskocka vagy ételízesítő (én természetesen Szárikát használtam)
szárított tárkony
só
bors
2 dl tejföl vagy tejszín
1 púpos evőkanál liszt
citromlé

Elkészítés:
Az olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a kockákra vágott húst, és kicsit megpirítjuk. Utána belekeverjük a megtisztított és karikákra vágott répaféléket, a kockákra vágott karalábét, a megtisztított fokhagymagerezdeket, beledobjuk a babérleveleket, és felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Ha megfőtt a hús és a zöldség is, ízesítjük tárkonnyal, sóval, borssal, Szárikával. A lisztet elkeverjük egy kis főzővízben, belekeverjük a tejszínt vagy tejfölt, és behabarjuk a levest. A végén citromlevet adunk hozzá.
Ez egy nagyon egyszerű változat (a férjem szóvá is tette), jó, ha van benne gomba is, amit most nem kaptam, és zöldborsó, amit viszont, a konzervdobozt kinyitván és meglátván a sós lében úszkáló sárga foszlányokat, inkább mégsem tettem bele. Lehet még bele kockákra vágott krumplit is tenni, meg galuskát főzni, a következőképpen: egy tojást elhabarunk egy kevés olvasztott vajjal, majd annyi liszttel, hogy galuskatészta-sűrűségű legyen. Apróra vágott petrezselyemmel és sóval ízesítjük, kanállal szaggatjuk a levesbe. Ezzel együtt már komplett egytálétel, de most nem ilyet akartam.
Szerintem akkor finom, ha nagyon tárkonyos és enyhén savanykás az íze.

Mentás gyümölcsturmix

Pár napja elirigyeltem a lánykám reggelijét. Kint ezer fok árnyékban, tényleg csak valami könnyűre vágytunk, úgyhogy neki összeturmixoltam egy nektarint, egy banánt és egy natúr joghurtot, aztán amit nem evett meg, azt egy kicsit átvariáltam magamnak. Ha lett volna idő behűteni, még jobb lett volna, de így is jól esett.

Hozzávalók:
fél nektarin (héjastul)
egy banán
2 dl joghurt
néhány mentalevél

Elkészítés:
Na, vajon hogyan is? ;-)

Gulyásleves pörköltből

Még tart a fagyasztott marhapörköltből, de mivel kellett a hely a fagyasztóban a tonnányi szilvás gombócnak (ráadásul még csak nem is sikerült valami jól, úgyhogy képet-receptet nem teszek fel), az újabb adagból gulyásleves lett. Az aprónép kedvéért jó sok sárgarépával, úgyhogy az íze enyhén édeskés, de sebaj! Mivel a törpe az én tányéromból is kiette a javát ("anya szok huszi!" "kérsz belőle?" "jóóóó!" - sőt, a répa és a "kuppi" is finomabb volt anya tányérjából), nyugodt lélekkel mondhatom, hogy jól sikerült az ebéd!
Ja. És még egy szilvás gombóc is lecsúszott nyomatéknak. Lehet, hogy mégsem rontottam el annyira?

Hozzávalók:
fagyasztott maradék marha(vagy sertés)pörkölt
krumpli
sárgarépa
fehérrépa
1 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt kömény
só
bors (lehet szemes is, de mivel a lánygyerek tegnap ráharapott egyre az oldalasban - pedig nagyon gondosan kiszedegettem az adagjából! - most nem mertem megkockáztatni)
mennyiségek a pörkölt mennyiségének, valamint ízlésünknek a függvényében

Elkészítés:
A pörköltről tetszés szerint leszedünk-rajtahagyunk mindent, ami tetszik-nem tetszik. A megtisztított és felszeletelt sérga- és fehérrépával, valamint a fokhagymagerezddel együtt lábasba tesszük, annyi vizet teszünk rá, hogy bőven ellepje, ízlés szerint fűszerezzük, és addig főzzük, amíg a zöldség majdnem puha. Ekkor jöhet bele a krumpli, és együtt készre főzzük.
Két dolgot nem teszek bele: az egyik a csipetke, mert felesleges szénhidrát, meg úgyis majdnem mindenki kenyérrel eszi - én mondjuk nem -, szóval nem értem, mi szükség rá. Ezen persze lehet vitatkozni. Nem teszek bele továbbá gulyáskrémet sem, éppen elég ízes anélkül is. És nem szeretném, ha a gyerekem a műanyag ízeket szokná meg.

Sült oldalas

A férjem a múltkori tökfőzelék ismétlését kérte. A fagyasztóban meg volt három darab oldalas, azt sütöttem hozzá. Ez is az egyszerű és gyors receptjeim egyike, igazán nincs sok gond vele. Kizárólag főzelék mellé szoktam csinálni, mert az oldalas kissé zsíros, nagyon kell mellé valami zöldség.

Hozzávalók:
néhány szelet oldalas
1 óriási fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
2 babérlevél (erről most megfeledkeztem)
szemes bors
egész kömény
só
1-2 dl száraz fehérbor

Elkészítés:
Mindent bedobunk egy jénaiba (a hagymát természetesen megpucolva, karikákra vágva), összekeverjük, fedő rá, és mehet a sütőbe. Hideg sütőbe, nehogy a jénai elpattanjon. Akkor van kész, ha könnyen átmegy rajta a hústű. Ekkor levesszük a fedőt, és saját levével locsolgatva pirosra sütjük.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nem szeretem a marhapörköltet. Utoljára 2007 tavaszán kívántam meg a füzesgyarmati Gara Hotel éttermében, akkor jól is esett, de ez valami számomra is érthetetlen kilengés volt (még terhes sem voltam, szóval tényleg nem értem). Apósom azonban nagyon szeret bográcsban marhapörköltet főzni, anyósom meg jó nagy adagokat csomagolni belőle, amelyek aztán dobozolva a mélyhűtőben végzik, és vagy a férjem viszi magával a munkahelyére, vagy én alkotok belőle valamit. Például palacsintába töltöm. A palacsinta egyébként külön történet, egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor sütöttem, és a férjem (aki nagyon profi a témában) mindig kiröhög, mikor látja, hogy nyitva a szakácskönyv a konyhapulton, miközben a tésztát kavarom. A szakácskönyv a Négy évszak ételei - TÉL az Aranysárkány vendéglőben, a benne található palacsintarecept maga a tökély, még soha nem lett likas egyetlen palacsintám sem, pedig, mint említettem, nem vagyok gyakorlott palacsintasütő.

Hozzávalók a palacsintához:
2 dl szódavíz
2 dl tej
2 tojás
20 dkg liszt
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük (én kézi habverővel szoktam). Vékonyan olajozott serpenyőben tíz palacsintát sütünk. A serpenyőt minden palacsinta előtt olajozzuk be egy ecset segítségével. Ennyi!

Hozzávalók a töltelékhez:
maradék marhapörkölt
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
bors
4 evőkanál tejföl

Elkészítés:
A pörköltről leszedünk minden csontot, mócsingot, meg úgy általában mindent, ami nem tetszik nekünk. Ledaráljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajon megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a húst, és kevergetve átmelegítjük. Utánasózzuk, borsozzuk, én ettől most a leánygyermek miatt eltekintettem. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt, és megtöltjük vele a palacsintákat. Egyes elvetemültek ezek után még bepanírozzák és olajban kisütik, én ehhez túlságosan lusta egészségtudatos vagyok. Simán tejfölözöm és tálalom.

Szilvaleves

Hull a szilva a fáról, meg a hűtőből is, ha nem vagyok elég óvatos, amikor kinyitom. Több irányból kaptuk, úgy néhány mázsányit. Úgyhogy gyümölcsleves készült, ezúttal szilvából. A lent közölt receptben egyébként az égvilágon semmi különös nincs, szerintem a háziasszonyok kilencvenkilenc százaléka így főzi a gyümölcslevest, viszont meg akarom örökíteni, mert nagyon finom lett ;-)

Hozzávalók:
15-20 szem szilva
2 evőkanál liszt
2 dl tejföl
cukor
őrölt szegfűszeg
őrölt fahéj

Elkészítés:
A szilvát megmossuk, kimagozzuk, tetszés szerinti darabokra vágjuk, és feltesszük főni annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Ízlés szerint édesítjük és fűszerezzük. A lisztet simára keverjük némi főzővízzel. Nekem ez régebben elég ügyetlenül szokott sikerülni, mindig csomós lett, de rájöttem, hogy a lisztet először csak rázogatni kell a vízzel, aztán mikor már elég jól átázott, kell rá tenni még vizet, hogy bőven ellepje, és határozott mozdulatokkal elkeverni. Utána jön bele a tejföl, és így öntjük folyamatos keverés mellett a levesbe. Kevergetve kicsit besűrítjük.

Almás tócsi

Igazából almás omlett a böcsületes neve, és az eredetije A Kismama babakonyhája című könyvből való. Ma ezt reggelizte a kis drága, és ahogy elnézem, holnap is ezt fogja, de holnapután és azután már nem, mert nem marad. Pedig a könyv szerint ez egy négy személyes adag...

Hozzávalók:
2 közepes vagy 1 óriási alma
citromlé
1 tojás
3 evőkanál liszt
tej
olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az almát lereszeljük. A könyv szerint héjastul, én meghámoztam, nehogy a héjdarabkákon bukjon el az Egyen Almát A Gyerek projekt. Egy kis citromlével megcsepegtetjük, nehogy megbarnuljon, majd hozzákeverjük a tojást, a lisztet (egy evőkanálnyinak zabpehelylisztnek kellene lennie, de nem tartok itthon), és annyi tejet, hogy sűrű masszát kapjunk. Kevés olajon mindkét oldalát pirosra sütjük, kis kanálnyi, ellapított halmok formájában, mint a tócsit. Szebb lenne porcukorral meghintve, de én ilyet még a kép kedvéért sem művelek.

Tökfőzelék fasírttal

Apukám kertészkedik. Nem régóta, körülbelül, amióta unokái vannak. Nagymamámék balatoni telke sokáig parlagon állt, aztán két évvel ezelőtt apu nekikezdett, és láss csodát... a csoda a fenti képen látható, és sok-sok kilométert utazott hozzánk, hogy főzelék legyen belőle. Itt oszlatnék el egy tévhitet, nevezetesen, hogy minden tizennyolc év alatti egyén zsigerből utálja a főzeléket: két és fél órás játszótéri rohangálást követően a lánygyereknek annyi hozzáfűznivalója volt az utolsó csepp tányérból való eltűnéséhez, hogy "még". Megjegyzés: mi ám nem keksszel és cukros teával felszerelkezve járunk ám a játszótérre... ;-)

Hozzávalók a főzelékhez:
1 jókora tök
1 fej hagyma
1 evőkanál olaj
1 nagy pohár tejföl
2 púpos evőkanál liszt
só
bors
pirospaprika
ecet

Elkészítés:
A tököt meghámozzuk, kivágjuk a belsejét, és almareszelőn lereszeljük. Ezzel szinte hátra is dőlhetünk, mert a nehezén túlvagyunk. A hagymát apró kockákra vágjuk, az olajon üvegesre pároljuk. Belekeverjük a paprikát. Hozzáadjuk a tököt, sózzuk, borsozzuk, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük. A lisztet közben simára keverjük egy kis vízzel, majd a tejföllel, és besűrítjük vele a főzeléket. A végén egy kevés ecettel savanyítjuk.
Így készült most. Mivel -  ó borzalom! - nem volt itthon fokhagyma, sem kapor, így ezek a fontos alkotók kimaradtak. Paprikát és borsot nem mindig szoktam tenni bele, de most így alakult. A játszótérről hazafelé jövet vettem ugyan egy csokor kaprot, és a fotó kedvéért szórtam is egy keveset az ételre, de azért így utólag már nem az igazi.

Fasírt hozzávalói:
40 dkg darált sertéshús (comb vagy lapocka)
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
1 tojás
só
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A kenyeret vízbe áztatjuk, kinyomkodjuk. A hagymát apróra vágjuk. Ezután az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrjuk, gombócokat formálunk belőle, és bő, forró olajban kisütjük. Lehet sütőben is, úgy, hogy vizes kézzel rudat formálunk belőle, de ez esetben jobb, ha comb helyett lapockából készítjük, ellenkező esetben nagyon száraz lesz. Ez fordítva is igaz, lapockából ne próbáljunk meg olajban sült fasírtot készíteni, mert annyi az epénknek!

Szilvalekvárral töltött muffin

Mit csináljon az ember, ha van egy fél üveg olyan kemény szilvalekvárja, hogy úgy kell kivésni belőle a darabokat? Hát szilvás gombócot! Ha pedig arra nincs idő, akkor töltött muffint.

Hozzávalók:
15 dkg liszt
75 g cukor
fél csomag sütőpor
őrölt szegfűszeg
őrölt fahéj
10 dkg olvasztott vaj/margarin vagy 1 dl olaj
1 tojás
tej
kőkemény szilvalekvár

Elkészítés:
A hozzávalókat a tojásig bezárólag alaposan összekeverjük. Ezután annyi tejet adunk hozzá, hogy nagyon sűrűn folyó masszát kapjunk. A muffintepsi horpadásait kibéleljük papírkapszlikkal, és mindegyik aljára kanalazunk egy kicsit a tésztából. A lekvárból mogyorónyi darabokat vésünk a kanállal, és a tésztarétegre tesszük. A maradék tésztát tejjel hígítjuk, és rákanalazzuk a lekvárra. Előbb nagy, majd, ha megemelkedett a tészta, közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Gyógyító forró csoki

Megfáztam. És fáj a torkom. Különben is, miért van ilyen nyúlós-nyálas idő a nyár kellős közepén? Nyaff.
Hangulatjavítás és öngyógyítás céljából úgy döntöttem, hogy csinálok egy forró csokit a nap végére. Palócprovence-nál láttam egy nagyon jó receptet, aztán persze kiderült, hogy csili nincs itthon. 70%-os csoki helyett pedig csak tortabevonó (annak a maradéka, amit a férjem tortájára reszeltem), de ez nem riasztott vissza. Aztán kiderült, hogy a fahéj is pont elfogyott, de még ez sem érdekelt... ráadásként a sötétben, vakuval készített képem is ronda lett, de most még ez sem tud zavarni. Jól sikerült a hangulatjavítás! ;-)

Hozzávalók:
4 dl tej
10 dkg étcsoki
2 db kardamom
1 csomag vaníliás cukor
őrölt fahéj
fél dl brandy (vagy konyak, vagy rum... de most ez volt itthon)

Elkészítés:
A tejet felforraljuk a fűszerekkel (a kardamom magvacskáit természetesen kiszedjük a tokjából). Lehúzzuk a tűzről, beletördeljük a csokit, és olvadásig kevergetjük, esetleg takaréklángon. A bögrébe tesszük a brandyt, és rászűrjük az italt.

Töltött tojás

Előre elkészíthető, gyors vacsora, imádom! Evés előtt csak elő kell kapni a hűtőből. Vendéglátásra emiatt különösen alkalmas.

Hozzávalók:
10 tojás
1 evőkanál vaj vagy margarin
két evőkanál tejföl
mustár
bors
só

Elkészítés:
A tojásokat megfőzzük, megpucoljuk, kettévágjuk, a sárgájukat kiszedjük. A tojássárgákat jól kikeverjük a többi hozzávalóval, aztán visszatöltjük a fehérjék üregeibe. Tetszés szerint díszítjük, petrezselyemmel, paradicsommal, uborkával, Piros Arannyal, ahogy tetszik. Ennyi! :-)

Joghurtos gyümölcstorta

Mivel az utóbbi napokban a születésnapok apropóján túltengenek a tortás bejegyzések, gondoltam, leírom a kedvenc tortám jól variálható alapreceptjét (a feketeerdő-torta is ez alapján készült). Általában ezt sütöm, mert finom, könnyű, és bármilyen gyümölcsből jó. A fenti friss sárgabarackból készült, a férjem 32. születésnapjára. De készítettem már apukámnak, nagymamámnak is, és még fogom is jó párszor, ebben biztos vagyok.

Tészta hozzávalói:
4 tojás
175 g cukor
9 evőkanál víz
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor

Sütés:
Alapnak bármilyen piskótatésztát használhatunk, nekem Lajos Mari vizes piskótája vált be leginkább, könnyebb, mint a hagyományos piskóta, és eddig még mindig sikerült. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, kanalanként belekeverjük a vizet, aztán a lisztet és a sütőport, végül beleforgatjuk a tojáshabot. Tehetünk bele kakaóport is. Vajazott-lisztezett aljú tortaformában tűpróbáig sütjük, előbb erős lángon, amit a torta megemelkedése után 180°C-ra mérsékelünk.

Krém hozzávalói:
összesen 5-6 dl joghurt és habtejszín (lehet fele-fele, de 2+3 vagy 3+2 megoszlásban is)
friss vagy konzerv gyümölcs
cukor ízlés szerint
10 g (egy kis tasak) zselatin 4 evőkanál víz vagy gyümölcslé
fahéj, vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj, stb.

Elkészítés:
A tejszínt habbá verjük, és elkeverjük a joghurttal (óvatosan, forgatva, hogy ne törjük). Ízlés szerint cukrozzuk-fűszerezzük. A zselatint a négy evőkanál folyadékban kis lángon felolvasztjuk (ne forrjon!), hozzákeverünk egy kanál krémet, majd az egészet a krémhez adjuk, jól elkeverjük. Belekeverjük a (értelemszerűen lecsepegtetett, kinyomkodott, darabolt, stb.) gyümölcsöt. A tésztát három lapba vágjuk. A krémmel érintkező részeket bekenhetjük lekvárral, de nem kötelező. A tortaformába beleteszük az alsó tortalapot, rá a krém felét, aztán a második lap, a krém másik fele, harmadik lap a sorrend. De úgy is lehet, hogy a gyümölcsöt nem keverjük a krémbe, hanem a tésztalapokra tesszük, és ráöntjük a krémet. Egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap lehet díszíteni. Ez általában tejszínhabbal és gyümölccsel történik, de csak a fantázia szab határt. A díszítésre szánt tejszínhabba nem árt egy habfixálót is keverni.

Ezt a tortát szoktam sarlott formájában is készíteni, ez esetben nem tortalapot, hanem lekváros piskótatekercset készítünk, pl. a Túró Rudi torta tésztájával. Felszeleteljük, kibélelünk vele egy gömbölyded tálat, ebbe jön a gyümölcsös krém, az alját piskótalappal fedjük, és mehet a hűtőbe. Díszíteni lehet, de ha szép egyforma, kicsi tekercseket sikerült produkálni, akkor nem feltétlenül szükséges.

Az alsó képen a férjem tavalyi tortája látható. Ezzel annyi volt a bibi, hogy nem kóstoltam meg előtte a málnát, ami, mint kiderült, frankón cefreízű volt... azóta a piacon nem vásárolok attól az árustól.

Túró Rudi torta

Mivel a lánygyerek kedvenc tápláléka a Túró Rudi (lenne, ha hagynám), kézenfekvő volt, hogy valami túrósat sütök, sőt, mi több, azon igyekeztem, hogy külsőre is hasonlítson a Nagy Pöttyöshöz. Mit ne mondjak, a vendégek közül nem sokan ismerték fel :-D anyósom a pöttyökről valami állat szemére asszociált, sógorom a zárófóliát nézte rákfaroknak, ehhhhhh............... a gyerkőcöt meg a tortánál jobban érdekelték az ajándékok és az unokatestvére, mindez azonban nem akadályozta meg anyát abban, hogy roppant elégedett legyen magával :-D
Fruktózzal készítettem a süteményt, így egyrészt diétás, másrészt a piskóta feltekerve nem törik.

Hozzávalók:
6 tojás
13 dkg fruktóz
15 dkg liszt
2 evőkanál olaj
50 dkg túró
fruktóz ízlés szerint
4 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
1 nagy pohár natúr joghurt
valami közepesen folyékony, piros lekvár (én eperlekvárt használtam - szintén a férjem követte el)

Elkészítés:
A tojások sárgáját elkeverjük a 13 dkg fruktózzal, belekeverjük a lisztet, az olajat, majd a tojáshabot. Kivajazott-lisztezett, sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 °C-on tűpróbáig sütjük. Még melegen feltekerjük (tiszta konyharuhán a legkönnyebb), és így hagyjuk kihűlni.
A tejszínt felverjük, a felét összekeverjük az áttört túróval, fruktózzal és citromhéjjal ízesítjük. A kihűlt tészta két végét levágjuk, és kialakítjuk belőlük a "zárófóliát". A többit megtöltjük a túrókrémmel. A joghurtból sűrű görög joghurtot készítünk úgy, hogy egy tiszta nejlonzokniba öntjük, és felakasztva hagyjuk kicsöpögni a savót. A zokni tartalmát összekeverjük a tejszínhab másik felével, és bevonjuk vele a tekercset, amelynek a két végére rányomkodtuk a zárófóliát. Lekvárból pöttyöket művészkedünk rá.

Joghurtos feketeerdő-torta

Ma jött a család egy része, hogy felköszöntse a két ünnepeltet. Születési sorrendben, a férjem tortájával kezdem. Mivel dédi-féle meggy tölti meg a fagyasztó felét, férjem-féle meggylekvár meg a kamraszekrényt, igazán nem volt nehéz kitalálni, mit süssek.

Hozzávalók:
4 tojás
20 dkg cukor
9 evőkanál víz
15 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 csomag sütőpor
5 dl tejszín
2,5 dl natúr joghurt
4 evőkanál víz vagy meggylé
meggy
porcukor ízlés szerint
1 kis üveg meggylekvár
őrölt fahéj
vaníliás cukor
1 csomag habfixáló
10 g zselatin
tortadara vagy reszelt étcsokoládé

Elkészítés:
A tojások sárgáját kikeverjük a 20 dkg cukorral, majd kanalanként hozzáadjuk a vizet, aztán a sütőporral elkevert lisztet és a kakaóport, végül a tojások felvert habját. Vajazott-lisztezett tortaformában tűpróbáig sütjük. Kihűlés után három lapba vágjuk, és minden olyan felületet, ami a krémmel érintkezni fog, bekenünk meggylekvárral.
A krémhez felverjük a tejszín felét, és elkeverjük a joghurttal. Porcukorral és fahéjjal ízesítjük, majd meggyet keverünk bele. A zselatint az előírás szerint felolvasztjuk a meggylében/vízben, hozzákeverünk egy merőkanálnyi krémet, majd a krém egészéhez keverjük. A tortaformába helyezzük az alsó tésztalapot (értelemszerűen a lekváros felével felfelé), ráöntjük a krém felét, erre jön a középső lap, majd a krém második fele, végül a felső lap, természetesen lekvárral lefelé. Kicsit összenyomkodjuk, és mehet a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a tejszín másik felét felverjük a habfixálóval és a vaníliás cukorral, és bevonjuk vele a tortát. Tortadarával vagy reszelt étcsokival megszórjuk a művet, majd habrózsákkal körbenyomjuk a tetejét, amelyekbe meggyszemeket nyomunk.

Szedres torta

Ma van a férjem születésnapja. Július tizenötödikén azonban nem csak anyósom emlékezhet a debreceni klinika szülészeti osztályára, hanem én is, mert két évvel ezelőtt pont ezen a nevezetes napon, 38 hetes pocakkal fektettek be az osztályra két, utólag jelentéktelennek bizonyuló probléma miatt. Még a szülés megindítását is megpendítette az ügyeletes orvos, úgyhogy a torta félig készen pihent otthon a hűtőben, az esti vendégséget lemondtuk, mi meg kézen fogva ültünk a folyosón, és vártuk a döntést, hogy vajon az ajándék meglesz-e ma? ;-) mivel nem indítottak szülést, nem lett meg, csak három nappal később, teljesen önszántából :-) Az ünneplés azonban közös, mi tagadás, a tavalyin a férjem kissé háttérbe is szorult, de nem bánta. Az ideit holnapután tartjuk, persze azért ma estére is volt egy kis meglepetés, lásd alant ;-) Olyasmit kellett kitalálni, ami gyorsan elkészíthető és a nyomokat is hamar el lehet tüntetni, nehogy lebukjak. A kefíres kuglóf receptje, amelyben a kefíres pohárral kell kimérni a hozzávalókat, kis átalakítással éppen megfelelő volt.
Korábban írtam, hogy a lánygyerek nem eszi a gyümölcsöt, hát ma nagy meglepetés ért: a szeder igen ízlett neki :-)

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
1 pohár cukor
1/2 pohár olaj
1 tojás
1 sütőpor
szeder

Elkészítés:
A hozzávalókat a szeder kivételével jól összekeverjük, kivajazott-lisztezett formába öntjük, kirakjuk a tetejét a szederrel (ami aztán jól belesüpped, de mindegy), és előbb erős, majd takaréklángon tűpróbáig sütjük. Ennyi! :-)

Palócleves

Pontosabban inkább palócgulyás, mert levesnek egy kicsit túl sűrűre sikeredett. Azért nagyon finom lett. A konyhámban éppen kiutálás alatt állnak az ízfokozókat, aromákat, tartósítószereket és társaikat tartalmazó alapanyagok, így ételízesítőt és gulyáskrémet sem használok (férjem időnként hiányolja is, pl. a körözöttből... ki hallott már ilyet!), helyette kipróbáltam egy Szárika nevű, kizárólag fűszerekből álló keveréket. Bevált!

Hozzávalók:
30 dkg sertéscomb
40 dkg zöldbab
néhány szem krumpli
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj
só
bors
pirospaprika
őrölt kömény
2 babérlevél
Szárika ételízesítő
tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:
A hagymát apró kockákra vágjuk, kevés olajon üvegesre sütjük. Közben a húst kockákra vágjuk. A hagymára rátesszük a húst, pirospaprikával megszórjuk, sózzuk, jól összekeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, ami bőven ellepi, megfűszerezzük, beledobjuk a babérleveleket, és kis lángon főzzük. Mikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a feldarabolt zöldbabot. Mikor a zöldbab is majdnem jó, beletesszük a meghámozott és kockákra vágott krumplit is. Ha már a krumpli is megfőtt, készen van. Tálaláskor tejfölt, esetleg friss kenyeret adunk hozzá.

Kókuszos keksz

Ezt az aprósüteményt egy kollégiumi szobatársam szállította rendszeresen vasárnap esténként, elkértem a receptet, kicsit megvariáltam, és azóta is rendszeresen sütöm. Apósom, aki sütemények terén nem szereti a "kenceficét", egyszer olyan elismerően nyilatkozott róla, hogy idén a névnapjára egy egész dobozzal kapott tőlem. Sajnos, a csokibevonat ezúttal kissé félresikerült, mert nem kaptam Katica tortabevonót, amit helyette használtam, az meg nem volt hajlandó szép simára megolvadni a mikróban. Leánygyermek persze végigasszisztálta a műveleteket (kósztol meg! tészta jó! kósztol meg!), minden igyekezetem ellenére megevett egy jó adag nyers tésztát, és a szaggatásban is lelkesen segédkezett, ami természetesen még értékesebbé tette a névnapi ajándékot.

Hozzávalók:
24 dkg liszt
12 dkg sütőmargarin
10 dkg cukor
15 dkg kókuszreszelék
1 db tojás
annyi tej, hogy gyúrható tésztát kapjunk
lekvár
1 tábla tortabevonó + 5 dkg sütőmargarin

Elkészítés:
A hozzávalókat a lekvár, a tortabevonó és az 5 dkg margarin kivételével összegyúrjuk. Lisztezett deszkán nyújtjuk, részletekben, mert nagyon ragad. Apró szaggatóval (én teatojással szoktam) kiszaggatjuk, kb. 100-150 fokon sütjük, éppen csak addig, amíg egy minimális színe lesz. Ha kihűlt, kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk. A tortabevonót mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, hozzákeverjük az 5 dkg margarint, és ha már jó folyós, félig belemártjuk a kekszeket.

Gyümölcsös tejberizs

A lánygyerek nem eszi a gyümölcsöt. Nem és nem. Pedig itt a nyár és a sok, finom, színes, illatos, lédús, egészséges, stb. stb. barack, cseresznye, málna, eper, sárga- és görögdinnye, de minálunk csak a banán fogyna, ha anya nem lenne roppantmód találékony. Az alábbi recept nem is igazán recept, inkább csak egy ötlet a hasonló cipőben járóknak. Ma ez volt a reggeli. Holnap is ez lesz. Ma nem maradt a tálkában egy csepp sem. Holnap sem fog ;-)

Hozzávalók:
15 dkg rizs
2 dl víz
5 dl tej
gyümölcs tetszés szerint (barack, sárgadinnye, eper, málna, meggy stb.)

Elkészítés:
A rizst addig főzzük kis lángon a vízzel, amíg be nem szívja. Utána hozzáöntjük a tejet, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük -  magyarán, tejberizst készítünk. A gyümölcsöt adagonként tesszük bele, nehogy megbarnuljon. Az aprónép egy banánt és egy őszibarackot kapott, szép simára turmixolva, ebbe kevertem bele a rizst. A sajátomba szintén egy banánt és egy szelet sárgadinnyét tettem, plusz egy kis fahéjat. Cukrozni szigorúan tilos!

Majdnem töki pompos

A Mindmegettén találtam a receptet, és eredetileg úgy terveztem, betűről betűre ragaszkodni fogok hozzá. Aztán kiderült, hogy én azt csak hiszem, hogy van otthon élesztő... leánygyermek alszik, így boltbamenetel szóba sem jöhet, maradnak a kedves szomszédok, kismama szomszédasszonynál nincs, alattunk lakó nincs otthon... mi ilyen rendes házban lakunk, munkaidőben általában nem sokan vannak otthon. Mivel a krumpli már megfőtt, meg egyébként is el voltam szánva, sütőport tettem a tésztába. Innentől kezdve viszont csak nagy vonalakban követtem a receptet, de az eredménnyel elégedett volt a család, kivéve természetesen a leánygyermeket, de ő egyébként is olyan szeszélyes, hogy ezt nem tekintem mérvadónak. Ismétlés biztosan lesz, ki akarom próbálni élesztővel is.

Hozzávalók:
3 db főtt krumpli
2 dl langyos víz
liszt
1 csomag sütőpor
fél dl olaj
só
1 nagy pohár tejföl
3 gerezd fokhagyma
füstölt szalonna
kolbász
újhagyma
paradicsom
friss rozmaring
friss kakukkfű

Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzük, meghámozzuk, összetörjük. Hozzáadjuk a vizet, az olajat és a sütőport, sózzuk, és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy viszonylag kemény tésztát kapjunk (a liszt mennyiségét még megbecsülni sem tudom, több részletben adtam hozzá). Kivajazunk egy tepsit, vagy két kerek formát, mint én most, és a kettéosztott tésztát kilapogatjuk benne (a fene se fog gyúródeszkát meg sodrófát mosogatni). A fokhagymát lereszeljük, és a tejfölbe keverjük. A szalonnát kockákra vágjuk, az újhagymát, a paradicsomot és a kolbászt karikákra, nálam ez utóbbi nem igazán sikerült, lévén, hogy a kolbász előzőleg fagyasztva volt.
A fokhagymás tejfölt rákenjük a tésztára, majd egyenletesen rászórjuk a rakományt. Én az egyik adagra szalonnát és hagymát tettem, majd apróra vágott rozmaringgal szórtam meg, a másikra jött a kolbász, a paradicsom és a kakukkfűlevélkék, bár sajnos, ez utóbbinak a kolbász teljesen elnyomta az ízét. A rozmaring azonban remekül érvényesült a szalonna és a hagyma mellett.
200 °C-os sütőben sütöttem őket kb. fél-fél órán át.

Töltött patisszon

Van egy nagyon jó töltött padlizsán receptem. Viszont padlizsán még csak olasz volt a zöldségesnél, ellenben szembejött velem a polcon két magyarországi születésű patisszon, nem gondolkodtam sokáig, hogy magammal vigyem-e őket. A recept patisszonra hangolva is működött.

Hozzávalók:
2 db patisszon
35 dkg darált sertéscomb
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
sajt a tetejére
kakukkfű
só
bors
olaj

Elkészítés:
A patisszonokat meghámozzuk, ha kisebb, félbe, ha nagyobb, negyedekbe vágjuk, a magvas részt kanállal kikaparjuk, kidobjuk. Az így keletkezett kis üregeket nagyobb üregekké szélesítjük, az így nyert forgácsot azonban nem dobjuk el, hanem félretesszük. Az olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, hozzátesszük a húst, rádobjuk a patisszon-forgácsokat, pici vizet öntünk alá, fűszerezzük, és fedő alatt megfőzzük. A kivájt tökdarabokat tűzálló tálba tesszük, megtöltjük a húsos keverékkel, megszórjuk sajttal, majd alufóliával lefedve addig sütjük, amíg a patisszon megpuhul. Az alufóliát ekkor levesszük, hogy a sajt megpirulhasson. Én tejföllel szoktam tálalni.

Bodzavirágszörp

Ez az, amit májusban ki nem hagynék! És ha mégis kihagynám, a férjem figyelmeztetne, hogy lassan lehet menni bodzavirágot szedni. Általában nem szeretem a cukros üdítőket, aki szomjas, igyon vizet, éppen elég felesleges cukrot eszünk meg így is, nem kell még inni is... a bodzaszörp a Nagy Kivétel, annak én sem tudok ellenállni ;-)

Hozzávalók:
20 nagy bodzavirág-tányér
2 citrom
6 dkg citromsav
2 kg cukor
2,5 liter víz

Elkészítés:
A virágokat és a cukrot egy nagy lábasba tesszük. A citromokat alaposan megsikáljuk, héjastól vékonyan felkarikázzuk, ezt is a lábasba tesszük. Felöntjük 2,5 liter vízzel, jól összekeverjük, és lefedve, hűtőben öt napig állni hagyjuk. Ekkor ismét jól összekeverjük, a citromokat kicsit meg is nyomkodjuk-törjük a fakanállal, majd az egészet leszűrjük. A levet felforraljuk, 5-10 percig forrni hagyjuk. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a citromsavat, majd forrón üvegekbe töltjük, és lezárjuk. Hígítva fogyasztjuk.
Négy üveggel lesz belőle.
A kancsóban úszó ázalék egy mentaág, gondoltam, kipróbálom a mentás-bodzás változatot is, de nem igazán érződik az italon, talán több kellett volna bele.

Császármorzsa

Más néven smarni. Hétvégén sikerült beszereznem egy jó kis torokgyulladást, így nem sok kedvem volt a főzőcskézéshez, levest a fagyasztóból vettem le, a smarni pedig igazán hamar megvan. Én sok mazsolával szeretem, amit azonban a lánykám adagjából rendes Hamupipőke módjára ki kell csipegetnem, ha nem akarom, hogy az asztal alatt végezze. Hasonló sors várt a dédi isteni házi baracklekvárjában lévő barackdarabokra, hát fura egy ízlése van a kiscsajnak, az biztos, lehet, hogy bolti lekvár kellene neki, mert abban barackot tuti, hogy nem talál...

Hozzávalók:
30 dkg búzadara
0,5 l tej
10 dkg cukor
három tojás
csipet só
reszelt citromhéj
mazsola
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A búzadarát összekeverjük a tejjel és a mazsolával, és néhány órán keresztül áztatjuk, hogy jól megduzzadjon. Utána hozzákeverjük a cukrot, a reszelt citromhéjat és a tojások sárgáját, végül óvatosan beleforgatjuk a csipet sóval felvert tojáshabot. Serpenyőben olajat melegítünk, és kevergetve megsütjük a tésztát.

Banánkenyér

Mivel tegnapelőtt nem csak a mélyhűtőben néztem szét, hanem a kamraszekrényben is találtam néhány szottyadásnak indult banánt, kézenfekvő volt, hogy gyorsan sütni kell belőlük egy banánkenyeret. A receptje Péter Jánosné: Sütemények és egyéb édességek című könyvéből való, de én a cukrot el szoktam hagyni belőle, a banántól így is éppen elég édes. A lányomnak ebből a tésztából készült az első születésnapi tortája is, nagyon szereti. Most is a sütő előtt tombolt "szüti! szüti!" csatakiáltást hallatva, én meg papagájként ismételgettem, hogy "nem kicsim, még nyers", aztán meg "nem, kicsim, még forró" :-D Cserébe másnap reggelire is ezt kapta: van benne banán, zabpehely, tej, tojás, szóval jó kezdése a napnak.

Hozzávalók:
2-3 puha banán (nem baj, ha kicsit már kezd barnulni, sőt)
10 dkg zabpehely
2,5 dl tej
2 tojás
1 csomag sütőpor
10 dkg vaj
25 dkg liszt
őrölt fahéj
reszelt szerecsendió

Elkészítés:
A zabpelyhet beáztatjuk a tejbe. Egy óra múlva (vagy egy nap múlva, mint most én) hozzákeverjük a tojásokat, az olvasztott vajat és a sütőport. Ekkor kellene cukrot is hozzáadni, de én nem szoktam, legfeljebb néha egy csomag vaníliás cukrot. A banánokat villával jól összetörjük, és belekeverjük a tésztába. Fahéjjal és reszelt szerecsendióval ízesítjük, aztán jöhet a liszt. Jól kikeverjük, kivajazott formába öntjük, és előbb erős, majd takaréklángon tűpróbáig sütjük. Én nagyon szeretem, ha mazsola is van benne, de az aprónép kiköpködi, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább kihagyom.

Rakott zöldbab

Ma úgy döntöttem, kipucolom a mélyhűtőben megbúvó fél zacskó fagyasztott cuccokat, így vegyes gyümölcsleves és rakott zöldbab lett az ebéd. A rakott zöldbabot szeretem, mert gyors, egyszerű, és finom. Ráadásul jó előre el lehet készíteni.

Hozzávalók:
1 csésze rizs
40 dkg darált sertéshús (comb vagy lapocka)
friss vagy fagyasztott zöldbab
1 nagy pohár tejföl
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
őrölt kömény
pirospaprika
só
bors
olaj

Elkészítés:
Kevés olajon megpároljuk a hagymát, majd hozzákeverjük a húst, és fehérre sütjük. Sóval, borssal, köménymaggal, pirospaprikával, apróra vágott fokhagymával ízesítjük, kevés vízzel felöntjük, puhára főzzük. A rizst kevés olajon megpirítjuk, kétszeres mennyiségű sós vízzel felöntjük, fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Jénai edénybe terítjük a rizst, rá a húst, arra pedig a zöldbabot. Alufóliával lefedve sütőben addig sütjük, amíg a bab megpuhul. Akkor rákenjük az olajjal, sóval és borssal összekevert tejfölt, és alufólia nélkül pirosra sütjük.