Pulykahúsos pite

Nohát, ez azzal kezdődött, hogy elszúrtam a vendégeknek készített, fokhagymás tejfölben pácolt pulykacombot. Mondjuk nem lett ehetetlen, csak éppen közel sem olyan omlós, mint előző alkalommal, talán mert késében voltam, és a kelleténél nagyobbra csavartam a hőfokot, hogy időben elkészüljek. Így viszont törhettem a fejem, hogy mit kezdjek a majdnem fél kilónyi kimaradt sült hússal. Pite lett belőle vacsorára. Ismétlés-gyanúsan sikerült.

Hozzávalók:
Tészta:
20 dkg finomliszt
10 dkg vaj vagy margarin
1 tojássárgája
só
bors
hideg víz
Töltelék:
40 dkg sült hús
1 fej vöröshagyma
2 dl paradicsomszósz
15 dkg trappista sajt
1 dl tejszín
1 tojásfehérje
kevés olaj
rozmaring
kakukkfű
1-2 gerezd fokhagyma
só
bors

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Annyi vizet használunk, hogy rugalmas, közepesen kemény legyen a tészta. Hűtőben egy órát pihentetjük, amíg a töltelék elkészül.
A hagymát apróra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. A kis kockákra vágott húst rádobjuk, nagy lángon kevergetve megpirítjuk. Ráöntjük a paradicsomszószt, belereszeljük a fokhagymát, fűszerezzük, összeforraljuk.
A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy kibélelhessünk vele egy piteformát, úgy, hogy pereme is legyen. 180°C-os sütőben félig megsütjük. Kivesszük, belesimítjuk a tölteléket. A sajtot lereszeljük, a tejszínnel és a tojásfehérjével összekeverjük, a húsos ragu tetejére simítjuk, és a sütőben készre sütjük.

Paradicsomos krumplifőzelék

Tegnapi ebéd, mindkét gyerek repetázott ;-)

Hozzávalók:
9 szem kisebb-közepes krumpli (nem mértem le)
7 dl 100%-os paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
kevés olaj
egy púpos evőkanál liszt
cukor
só
bors

Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni. Beledobjuk a vízbe az összezúzott fokhagymát és a babérlevelet is. Ha a krumpli puha, berántjuk a főzeléket. Ehhez az olajon habzásig hevítjük a lisztet, majd ráöntjük a hideg paradicsomlevet és gyorsan összekeverjük (forró rántásra hideg folyadék, akkor nem lesz csomós). Utána a rántást a krumplihoz öntjük, és kevergetve besűrítjük a főzeléket. Sóval, borssal, cukorral ízesítjük.
Feltét ízlés szerint, én pirított füstölt szalonnával szeretem legjobban, most fasírt és virsli volt hozzá, de a gyerekek egyiket sem voltak halandók megenni, csak a főzeléket.

Pudingos málnás pite

Az idei nyári Stahl-magazinban van egy fejezet, amit garantáltan végig fogok sütni: gyümölcsös piték, a nyár összes gyümölcsével, kivéve talán a dinnyét. Elsőre egy pudingos-málnás ragadta meg a képzeletemet, két napra rá vendég jött, neki készítettem egy piskótarácsos, szedres helyett szintén málnásat (nem volt még szeder a piacon), ez utóbbi is nagyon finom volt, de nem fotóztam, különben szeleteléskor össze-vissza dőlt, mert nem lehetett megvárni, amíg kihűl, ugyebár....
Kicsit variáltam, nem volt otthon citrom, így reszelt citromhéj helyett vaníliás cukorral ízesítettem.

Hozzávalók:
A tésztához:
10 dkg vaj
1 tojássárgája
5 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál citromlé
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1/4 teáskanál só
1-2 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
25 dkg málna
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag főzhető vaníliás pudingpor

Elkészítés: kézi robotgéppel összekeverjük a puha vajat a cukorral, vaníliás cukorral, a tojássárgájával és a citromlével. A lisztet, a sütőport és a sót beleszitáljuk és beledolgozzuk. Annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy jól kezelhető legyen a tésztánk. Ezután 1/3-2/3 arányban elosztjuk, folpackba csomagoljuk és 15 percre mélyhűtőbe tesszük.
Közben a málnát a cukorral és a vaníliás cukorral 3-4 perc alatt összefőzzük. A pudingport simára keverjük 2 dl hideg vízzel, állandó keverés mellett a málnába csorgatjuk, és kis lángon sűrűre főzzük.
A nagyobbik tésztadarabot felszeleteljük, kirakunk vele egy kivajazott piteformát, és jól beletapicskoljuk, hogy pereme is legyen. Az alját villával megszurkáljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.
A maradék tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, csíkokra vágjuk.
Az elősütött tésztára simítjuk a málnás tölteléket, a tésztacsíkokkal berácsozzuk, ha nem felejtjük el, mint én, tojássárgájával megkenjük, és kb. 20 perc alatt megsütjük.
Persze, hogy nem jó sárgásbarna terítőn sárgásbarna süteményt fotózni, pláne természetes fény híján. Ez van.

Eperke-torta

Az idei utolsó, leszámítva a férj családjának látogatása alkalmából készített diós-lekváros palacsintatortát (dió, lekvár, palacsinta. Recept nem lesz).
Régóta készültem, hogy a lányom ötödik születésnapjára barbibabás-hercegnős tortát sütök, és vadul tervezgettem, hány éjszaka alatt és milyen részfolyamatokra bontva hozható össze, recepteket nézegettem, ötleteltem, mígnem az ünnepelt határozottan ki nem jelentette, hogy olyan tortát szeretne, amin Eperkés marcipán van, és pont.
Eperkés marcipánt nem kaptam, de Eperkés ostya kétféle is volt a cukrászkellék-boltban, és ha már Eperke, legyen a torta is eperízű. Persze az eperszezonnak már vége, de azért találtam megoldást a problémára.

Hozzávalók:
Vizes piskóta:
Mint a markoló-tortánál
Krém:
500 g mascarpone
1 csomag epres pudingpor
2 csomag vaníliás cukor
3 dl tej
0,5 dl eperlekvár
Díszítés:
cukrászkellék-boltban kapható kerek ostya

A markoló-tortánál leírtak szerint elkészítjük a piskótát. A krémhez a tejből és a pudingporból jó sűrű pudingot főzünk, és még a lekvárt is hozzáöntjük a végén, azzal is besűrítjük. Vaníliás cukorral ízesítjük, ha kell, még adhatunk hozzá porcukrot is. Ha kihűlt, beleforgatjuk a mascarponét. A három lapba vágott tortát töltjük és bevonjuk a krémmel, de úgy, hogy maradjon belőle a díszítéshez is.
Az ostya a krémtől megpuhul, így csak tálalás előtt tegyük a tortára. A maradék krémből apró rózsákat nyomunk körbe a torta szélére, bevonjuk az oldalát, és villával megcsíkozzuk.
A kép nem lett jó (siettem, persze). Az ünnepelt reakciója: "jajdejóóóóóóóó, PONT ILYET akartam!"

Tiramisu-torta

Tortagyártás este háromnegyed tíztől, miután elaludt a család....
A fiúgyerek után a férjem következik. Gyors és lehetőleg sütés nélküli tortát szerettem volna, Maimoni tiramisu-tortája már régóta várólistán volt, és minden kritériumnak meg is felelt. Igaz, én nem mertem bele Amaretto-likőrt tenni (főleg, hogy nincs is itthon), kávét meg pláne nem, elég aktívak a törpéim koffein nélkül is. A fogadtatás vegyes volt, az ünnepelt odáig volt érte, a lánygyereknek is ízlett, a fiúgyerek azonban csak a díszítést ette le róla, utána meg egy fél csomag mazsolát. Amit a lányom rendszerint kiköpköd. Legalább nem vesznek össze rajta.

Hozzávalók:
20 dkg babapiskóta
500 g mascarpone
1 csomag vaníliás pudingpor
3,5 dl tej
2 csomag vaníliás cukor
cukor ízlés szerint
1,5-2 dl kávé (vagy Maci-kávé, mint most nálam)
kakaópor

Elkészítés:
A tejből és a pudingporból a szokásosnál sűrűbb pudingot főzünk. Beletesszük a vaníliás cukrot, és ízlés szerint édesítjük. Amikor kihűlt, beleforgatjuk a mascarponét.
A babapiskótákat megmártjuk a kávéban. Kirakjuk vele a tortaforma alját. Erre simítjuk a krém felét. Erre újabb sor áztatott piskóta jön, majd a krém másik fele.Kakaóporral (ill. én a lánygyerek vesehomok-hajlama miatt Maci-kávéval) megszórjuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük . Tálaláskor ízlés szerint díszítjük.

Markoló-torta

Na, a főzésre aztán igazán nincs időm mostanában. Márciusban visszamentem dolgozni, közben építkezünk, hétközben rászoktam a kajarendelésre, hétvégenként meg kezd kicsit egysíkú lenni a menü.... tehát az idő és az apropó is hiányzik a blogoláshoz.
Júliusban azonban ismét beindult a születésnapi tortagyár. A fiúgyerek tegnapelőtt töltötte a kettőt, szerettem volna neki valami igazán fiúsat.... még régen, a Facebook-on tette fel valaki a markoló-tortát, talán még fiam sem volt akkor, de az ötletet elraktároztam magamnak. A forrásom természetesen csak a dizájnra ment rá, recept nélkül, de nem baj, mert a képen szereplő torta valami csokis alkotás volt, a fiam pedig nem rajong a csokiért (igen, van ilyen is.... majd elmúlik, gondolom én), a lánygyerek meg vesehomok-hajlam miatt nem ehet. Így megint a meggyes-gesztenyés verzió mellett döntöttem, a tavalyihoz képest lényegesen egyszerűsítve. De így sem volt rá panasz.

Hozzávalók:
Vizes piskóta:
4 db tojás
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
9 evőkanál hideg víz
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
vaj a tortaforma kikenéséhez
Töltelék:
2 csomag gesztenyemassza
kb. 1 dl tejszín vagy tej
meggy
Díszítés:
kakaós keksz
1 db kisméretű markoló ;-)
Tálalás:
tejszínhab

Elkészítés:
A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Kanalanként elkeverjük benne a vizet, majd a lisztet és a sütőport, végül beleforgatjuk a tojások habját. Egy 26 cm átmérőjű tortaforma alját kivajazzuk, sütőpapírból vágott koronggal kibéleljük, beleöntjük a masszát, és előbb erős, majd (ha megemelkedett) közepes hőfokon tűpróbáig sütjük.
A krémhez egyszerűen annyi tejszínt vagy tejet keverünk a kiolvasztott és villával összenyomkodott gesztenyemasszához, hogy sűrű krémállagú legyen.
A kihűlt tésztát két lapba vágjuk, az alsó lapot megkenjük krémmel, és kirakjuk kimagozott meggyel. Ráillesztjük a felső lapot. Az egész tortát bevonjuk a maradék krémmel, de egy kicsit félreteszünk.
A betöltött tortából éles késsel kikanyarítunk egy darabot, olyanformán, hogy egy gödör keletkezzen benne. (Igen, jó lett volna fázisfotókat csinálni. Hát ez van.) A kiszedett, gúla alakú sütidarabot a gödör mellé tesszük. Ezután a gödröt és a gúlát is bekenjük a maradék krémmel, majd alaposan megszórjuk kakaóskeksz-morzsával. Végezetül elhelyezzük a tortán a markolót és a gyertyákat.
Tejszínhabbal tálaljuk.

Gesztenyés képviselőfánk

Ha farsang, akkor fánk. Életemben most harmadszor ugrottam neki a képviselőfánknak. Első alkalommal idő előtt ki kellett venni a sütőből, mert meg kellett szoptatnom az akkor még pirinyó fiúgyereket, és féltem, hogy ha otthagyom a tésztát, megég. Így összeesett. Másodszor túl magasra tettem a tepsit, így a teteje már égni kezdett, de az alja még nem volt ropogós, viszont muszáj volt kivenni a sütőből. Összeesett. Most mindenre figyeltem (főleg arra, hogy egyedül legyek otthon), és így sikerrel zárult a projekt. Bár a nemlégkeveréses sütő miatt így is volt pár összeesett darab, de azokat senki sem látta, mert eltüntettem ;-) Hagyományos vaníliakrém helyett most gesztenyemasszával töltöttem, gyorsabb és egyszerűbb, de nagyon finom.
A fotót sebtében kellett ellőnöm, mert a család konkrétan úgy ugrott rá a süteményre, mintha a tányért is meg akarná enni :-D

Hozzávalók:
Tészta:
2 dl víz
10 dkg vaj
20 dkg liszt
5 tojás
Töltelék:
400 g gesztenyemassza
kevés tej
250 ml habtejszín
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:
A vizet felforraljuk. Beletesszük a vajat, ha elolvadt, belezúdítjuk a lisztet is, és addig keverjük, amíg összeáll. Ekkor lehúzzuk a tűzről. Még forrón egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat. Csillagcsőrös habzsákba szedjük, és diónyi halmokat nyomunk belőle egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól elég távol, mert sokat fognak nőni. Közben a sütőt előmelegítjük. Az enyémen nincs se fokbeosztás, de hőfok, jó forró legyen. A sütő aljába egy kisebb tepsiben vizet teszünk, mert a fánkok gőzben fognak szépen felfúvódni. Betesszük a tésztát, és 15 percig nagy lángon, majd újabb kb. 15 percen keresztül takarékon ropogósra sütjük. A sütőt az első 15 percben nem szabad kinyitni, mert összeesnek a fánkok, de később sem tanácsos. Akkor van kész, ha mindenhol ropogós és barna, az alja is (nekem a 2. kísérletnél az alja halvány maradt, és sütés után homorú formát öltött). Kivesszük, és ha kihűltek, kettévágjuk őket. A belsejükben lévő kevés, hártyaszerű tésztát kiszedjük.
A krém elkészítése roppant egyszerű: a gesztenyemasszát villával összetörjük, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű krémállaga legyen. Habzsákba szedjük, és megtöltjük a fánkokat. A tejszínhabot a vaníliás cukorral felverjük, a gesztenyére tesszük, jöhet rá a tészta-kalapka, és jó étvágyat!

Paprikás krumpli

Boldog új évet! Így februárban... hát történt egy s más a legutóbbi (szeptemberi....) bejegyzés óta, ami miatt háttérbe szorult a blogolás, címszavakban: lakáseladás, albérletkeresés, költözés, építkezés, férj munkahelyváltása, engem visszahívtak dolgozni, fiúgyereket szoktatom a bölcsibe, közben fogyni próbálok, és decemberben még kórházba is kerültünk rota-vírussal. Szinte meg is feledkeztem a blogról, na. Már csak azért is, mert az utóbbi hónapokban a főzést gyakorlatilag csak összecsaptam, a végeredményt eltüntettük, elfelejtettük, slussz-passz. És a helyzet a jövőben sem valószínű, hogy változik. Azért igyekszem....
Ez a paprikás krumpli tegnap volt gyors ebéd, mielőtt elvittem a két gyerkőcöt a szemészetre, mert kissé rövidlátás-gyanúsak, de egyelőre nincs szükségük szemüvegre. Csak ebédre, amit időszűkében villámgyorsan kellett összedobni, persze így is sikerült közben felmászniuk a szekrényre és összetépni egy csomag papírzsebkendőt. A tettes a fiúgyerek volt, a felbujtó a nővére. Örültem, hogy milyen szépen eljátszanak egymással, míg én gyorsan megfőzök, de semmi baj, úgyis ki kellett már porszívózni... na persze.

Hozzávalók:
8 kis vagy 4 nagyobb szem krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
3 db virsli
kevés olaj
pirospaprika
só
bors

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk és egy kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az őrölt paprikát, én két mokkáskanállal (nagyon kicsi kanál!) tettem bele, de ízlés dolga. Elkeverjük, mehet bele a hámozott és kockákra vágott krumpli, só-bors ízlés szerint, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzzük. A főzés végén tesszük bele a karikákra vágott virslit.
Az elfőtt vizet időközben pótoljuk, hogy mennyivel, az ízlés dolga. Lehet bővebb lével is főzni, én azt szeretem, ha csak egy kis sűrű trutyi marad rajta a végén, ami bevonja a krumplikockákat és a virslikarikákat, meg így praktikusabb is abból a szempontból, hogy a kicsi is könnyebben meg tudja enni egyedül.