Málnás-vaníliás torta

Hajrá július! Hajrá torták!

Hát nagyon telik az idő (bár "hát"-tal nem kezdünk mondatot). Mikor a blogot kezdtem, még csak két tortát sütöttem júliusban, aztán egyet sem, mert szültem, most meg hármat, egyre növekvő számokkal. Már a kicsi is hét, mikor volt már baba..... az előző életemben.....

Miközben anya mereng és nosztalgiázik, a kölyöknek elég határozott elképzelése volt, hogy milyen tortát szeretne: epreset, málnásat és vaníliásat. Uccu neki, anya!

Hozzávalók:

Tészta:

4 tojás

25 dkg cukor

9 evőkanál hideg víz

15 dkg liszt

1 csomag sütőpor

Krém:

2 csomag vaníliás pudingpor

7 dl tej

2 csomag vaníliás cukor

20 dkg vaj

porcukor ízlés szerint

eperlekvár

málna

Elkészítés: a tészta hozzávalóiból a szokott módon vizes piskótát sütünk: a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, kanalanként hozzáadjuk a vizet és jól elkeverjük, majd belekeverjük a lisztet és a sütőport, végül óvatosan a habbá vert tojásfehérjéket is. Sütőpapírral béleljük egy 26 cm-es tortaforma alját, beleöntjük a masszát, és 180°C-on tűpróbáig sütjük. Rácsra borítva kihűtjük, majd három lapba vágjuk.

A krémhez a pudingport kikeverjük egy kevés hideg tejjel. A maradék tejet felforraljuk, és a tűzről lehúzva, folyamatos keverés mellett beleöntjük a pudingos tejet. Azonnal be fog sűrűsödni, ha mégsem, kis lángon besűrítjük. Beletesszük a vaníliás cukrot és a vaj kb. 1/3-át, hadd olvadjon el benne, így nem bőrösödik annyira hűlés közben. Hagyjuk kihűlni, de közben meg-megkeverjük. A maradék vajat kikeverjük a porcukorral, és a kihűlt pudinghoz keverjük.

A torta összeállítása: az alsó tésztalapot tálra tesszük, megkenjük eperlekvárral. Megkenjük krémmel, rászórjuk a málna felét. Ezután a következő lap jön, amelynek mindkét fele meg van kenve lekvárral. Erre is krém és málna jön. Erre jön a szintén alul-felül lekváros utolsó lap. A tortát bevonjuk a maradék krémmel, és ízlés szerint díszítjük. Nálam ez most a fiúgyerek ízlését jelentette: Minecraft-os ostyát. Jól illik hozzá a tejszínhab is.

Eperke-torta

Az idei utolsó, leszámítva a férj családjának látogatása alkalmából készített diós-lekváros palacsintatortát (dió, lekvár, palacsinta. Recept nem lesz).
Régóta készültem, hogy a lányom ötödik születésnapjára barbibabás-hercegnős tortát sütök, és vadul tervezgettem, hány éjszaka alatt és milyen részfolyamatokra bontva hozható össze, recepteket nézegettem, ötleteltem, mígnem az ünnepelt határozottan ki nem jelentette, hogy olyan tortát szeretne, amin Eperkés marcipán van, és pont.
Eperkés marcipánt nem kaptam, de Eperkés ostya kétféle is volt a cukrászkellék-boltban, és ha már Eperke, legyen a torta is eperízű. Persze az eperszezonnak már vége, de azért találtam megoldást a problémára.

Hozzávalók:
Vizes piskóta:
Mint a markoló-tortánál
Krém:
500 g mascarpone
1 csomag epres pudingpor
2 csomag vaníliás cukor
3 dl tej
0,5 dl eperlekvár
Díszítés:
cukrászkellék-boltban kapható kerek ostya

A markoló-tortánál leírtak szerint elkészítjük a piskótát. A krémhez a tejből és a pudingporból jó sűrű pudingot főzünk, és még a lekvárt is hozzáöntjük a végén, azzal is besűrítjük. Vaníliás cukorral ízesítjük, ha kell, még adhatunk hozzá porcukrot is. Ha kihűlt, beleforgatjuk a mascarponét. A három lapba vágott tortát töltjük és bevonjuk a krémmel, de úgy, hogy maradjon belőle a díszítéshez is.
Az ostya a krémtől megpuhul, így csak tálalás előtt tegyük a tortára. A maradék krémből apró rózsákat nyomunk körbe a torta szélére, bevonjuk az oldalát, és villával megcsíkozzuk.
A kép nem lett jó (siettem, persze). Az ünnepelt reakciója: "jajdejóóóóóóóó, PONT ILYET akartam!"

Markoló-torta

Na, a főzésre aztán igazán nincs időm mostanában. Márciusban visszamentem dolgozni, közben építkezünk, hétközben rászoktam a kajarendelésre, hétvégenként meg kezd kicsit egysíkú lenni a menü.... tehát az idő és az apropó is hiányzik a blogoláshoz.
Júliusban azonban ismét beindult a születésnapi tortagyár. A fiúgyerek tegnapelőtt töltötte a kettőt, szerettem volna neki valami igazán fiúsat.... még régen, a Facebook-on tette fel valaki a markoló-tortát, talán még fiam sem volt akkor, de az ötletet elraktároztam magamnak. A forrásom természetesen csak a dizájnra ment rá, recept nélkül, de nem baj, mert a képen szereplő torta valami csokis alkotás volt, a fiam pedig nem rajong a csokiért (igen, van ilyen is.... majd elmúlik, gondolom én), a lánygyerek meg vesehomok-hajlam miatt nem ehet. Így megint a meggyes-gesztenyés verzió mellett döntöttem, a tavalyihoz képest lényegesen egyszerűsítve. De így sem volt rá panasz.

Hozzávalók:
Vizes piskóta:
4 db tojás
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
9 evőkanál hideg víz
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
vaj a tortaforma kikenéséhez
Töltelék:
2 csomag gesztenyemassza
kb. 1 dl tejszín vagy tej
meggy
Díszítés:
kakaós keksz
1 db kisméretű markoló ;-)
Tálalás:
tejszínhab

Elkészítés:
A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Kanalanként elkeverjük benne a vizet, majd a lisztet és a sütőport, végül beleforgatjuk a tojások habját. Egy 26 cm átmérőjű tortaforma alját kivajazzuk, sütőpapírból vágott koronggal kibéleljük, beleöntjük a masszát, és előbb erős, majd (ha megemelkedett) közepes hőfokon tűpróbáig sütjük.
A krémhez egyszerűen annyi tejszínt vagy tejet keverünk a kiolvasztott és villával összenyomkodott gesztenyemasszához, hogy sűrű krémállagú legyen.
A kihűlt tésztát két lapba vágjuk, az alsó lapot megkenjük krémmel, és kirakjuk kimagozott meggyel. Ráillesztjük a felső lapot. Az egész tortát bevonjuk a maradék krémmel, de egy kicsit félreteszünk.
A betöltött tortából éles késsel kikanyarítunk egy darabot, olyanformán, hogy egy gödör keletkezzen benne. (Igen, jó lett volna fázisfotókat csinálni. Hát ez van.) A kiszedett, gúla alakú sütidarabot a gödör mellé tesszük. Ezután a gödröt és a gúlát is bekenjük a maradék krémmel, majd alaposan megszórjuk kakaóskeksz-morzsával. Végezetül elhelyezzük a tortán a markolót és a gyertyákat.
Tejszínhabbal tálaljuk.

Finom diós szelet

Már megint sütemény, már megint diós, és már megint a kedvenc könyvemből... de mit csináljak, ha egyszer még mindig sok dió van itthon, ha bográcsozós bulira vagyunk hivatalosak, ahol kaja lesz, de sütit vinni kell, és ha egyszer Péter Jánosné könyve annyira szuper, 1500 receptből aztán igazán lehet válogatni. Nem vágtam fel a sütit, mert így egyszerűbb lesz elvinni, a helyszínen pedig nemigen fogom fotózni, szóval ez most így marad. Másfél adagot csináltam, ha jól számoltam, leszünk vagy húszan kollégák-barátok, eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, ez a csapat nem ismeri azt a szókapcsolatot, hogy "túl sok süti" (és a rendszeres hétfői élménybeszámolóikból gyanítom, hogy a "túl sok pia" is idegenül hangzik nekik, ezt majd most meglátjuk... vagyis nem valószínű, mert többen családdal jönnek)

Hozzávalók (másfél adaghoz):
Tészta:
25 dkg cukor (az eredeti recept egy adaghoz ír 30 dkg-ot - erős túlzásnak tartom)
6 tojás
15 evőkanál hideg víz
15 dkg őrölt dió
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
Krém:
4,5 dl tej
4,5 evőkanál liszt
30 dkg vaj/margarin
20 dkg porcukor (ez is csökkentett mennyiség)
7,5 dkg őrölt dió
Máz:
15 dkg ét tortabevonó
7,5 dkg vaj/margarin

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból vizes piskótát készítünk: a tojások sárgáit elkeverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel, utána belekeverjük a diót, a lisztet és a sütőport. Vajazott-lisztezett tepsiben, közepes lángon tűpróbáig sütjük.
A tejben elkeverjük a lisztet, folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűre főzzük, majd gyakran megkeverve hagyjuk kihűlni. A vajat/margarint elkeverjük a dióval és a porcukorral (ha nem lennének gyerekek, kismamák és sofőrök is a csapatban, egy kis rumot is tettem volna bele). A kétféle krémet jó alaposan összekeverjük, és a kihűlt tészta tetejére kenjük.
A mázhoz mikróban összeolvasztjuk a vajat/margarint és a tortabevonót, majd a sütemény tetejére kenjük.

Joghurtos feketeerdő-torta

Ma jött a család egy része, hogy felköszöntse a két ünnepeltet. Születési sorrendben, a férjem tortájával kezdem. Mivel dédi-féle meggy tölti meg a fagyasztó felét, férjem-féle meggylekvár meg a kamraszekrényt, igazán nem volt nehéz kitalálni, mit süssek.

Hozzávalók:
4 tojás
20 dkg cukor
9 evőkanál víz
15 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 csomag sütőpor
5 dl tejszín
2,5 dl natúr joghurt
4 evőkanál víz vagy meggylé
meggy
porcukor ízlés szerint
1 kis üveg meggylekvár
őrölt fahéj
vaníliás cukor
1 csomag habfixáló
10 g zselatin
tortadara vagy reszelt étcsokoládé

Elkészítés:
A tojások sárgáját kikeverjük a 20 dkg cukorral, majd kanalanként hozzáadjuk a vizet, aztán a sütőporral elkevert lisztet és a kakaóport, végül a tojások felvert habját. Vajazott-lisztezett tortaformában tűpróbáig sütjük. Kihűlés után három lapba vágjuk, és minden olyan felületet, ami a krémmel érintkezni fog, bekenünk meggylekvárral.
A krémhez felverjük a tejszín felét, és elkeverjük a joghurttal. Porcukorral és fahéjjal ízesítjük, majd meggyet keverünk bele. A zselatint az előírás szerint felolvasztjuk a meggylében/vízben, hozzákeverünk egy merőkanálnyi krémet, majd a krém egészéhez keverjük. A tortaformába helyezzük az alsó tésztalapot (értelemszerűen a lekváros felével felfelé), ráöntjük a krém felét, erre jön a középső lap, majd a krém második fele, végül a felső lap, természetesen lekvárral lefelé. Kicsit összenyomkodjuk, és mehet a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a tejszín másik felét felverjük a habfixálóval és a vaníliás cukorral, és bevonjuk vele a tortát. Tortadarával vagy reszelt étcsokival megszórjuk a művet, majd habrózsákkal körbenyomjuk a tetejét, amelyekbe meggyszemeket nyomunk.