Gondolom, nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknél évekig áll egy-egy üveg ajándék ital, mert jól mutat a szekrény tetején a díszcsomagolásban, de úgy őszintén, találkoztatok ti már olyan emberrel, aki szereti a whiskyt? Én eddigi harminchat évem alatt kétszer, az egyik egy "majdénmegmutatomhogyqrvakeménycsajvagyok" típusú nő volt, a másik meg elszántan igyekezett játszani a macsót (igen, ő hímnemű volt), szóval egyiküknél sem hiszem, hogy a lötty íze volt a fő mozgatórugója a választásnak. Mi a szülészorvosomnak akartunk egy díszdobozos példányt átnyújtani a hathetes kontrollon, de ő egészen egy féléves londoni ultrahang-diagnosztikai továbbképzésig menekült előle, úgyhogy megúszta (terhességeim alatt én az Internet segítségével képeztem magam hasonló témában, pedig én is szívesen utaztam volna inkább Londonba).
Na, a hosszúra nyúlt bevezető után a lényeg, hogy a Nők Lapja Konyha novemberi számában láttam egy likőrreceptet Vrábel Krisztától, amiről tudtam, hogy meg kell valósítanom, egyrészt, mert szuperjól hangzik, másrészt, így legalább fogy a whisky. Annyit változtattam rajta, hogy dupláztam az alkoholmennyiséget, mert az előírt egy decivel még reggeli italnak is gyenge lett volna, meg féltem, hogy megromlik a tejszíntől.
Hozzávalók:
2 dl whisky
1 dl főzött kávé
5 dkg kakaópor (nem instant)
10 dkg cukor
2 dl tejszín
Elkészítés:
A cukrot megolvasztjuk és enyhén karamellizáljuk. Hozzáöntjük a kávét és 1 dl vizet. Ezen a ponton kevergetve melegíteni kellett, amíg a megdermedt karamell újra fel nem olvadt. A kakaóport kikeverjük annyi vízzel, hogy feloldódjon benne (nekem kb. olvadt Nutella-sűrűségű krém lett belőle), majd ezt is a kávés folyadékhoz adjuk. Hozzáöntjük a tejszínt, összeforraljuk. Megvárjuk, míg teljesen kihűl (naná, nehogy elillanjon az alkoholtartalom!), ekkor öntjük bele a whiskyt, és jól elkeverjük. Hűtve tárolandó, fogyasztás előtt felrázandó!
