2020. április 15., szerda

Csokis muffin

Húsvétvasárnap hajnalban jöttem rá, hogy az ünnepi menühöz talán nem ártana valami desszertet is összeütni, lehetőleg gyorsan. Muffin mellett döntöttem, mert az gyors és egy kis díszítéssel kellőképpen ünnepi is.

Csokis muffin

Hozzávalók:
15 dkg liszt
10 dkg cukor
1 tojás
1 tábla étcsoki
5 dkg olvasztott vaj
1 kis pohár joghurt
fél csomag sütőpor
esetleg kevés tej
Díszítés: ízlés szerint, nálam most tejszínhab és mini csokitojás került rá

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük, ha túl sűrű a tészta, egy kevés tejjel hígíthatjuk, de azért ne legyen folyós. A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal béleljük, ebbe kanalazzuk a tésztát. 180°C-on tűpróbáig sütjük.
Ízlés szerint díszíthetjük, pl. bevonhatjuk csokival is, én most vaníliás tejszínhabból nyomtam rá rózsákat, és mindegyikre egy mini csokitojást biggyesztettem.


2020. április 13., hétfő

Vöröslencse-fasírt

Húsmentes fogás Nagypéntekre. Nem mintha tartanánk a böjtöt, de mégis. Egyébként is elég megosztó lett, vagyis én oda meg vissza voltam tőle, sokkal jobban ízlett, mint az előző bejegyzésben leírt fasírt, de a család többi tagja nem osztotta a lelkesedésemet.

Vöröslencse-fasírt

Hozzávalók:
250 g vöröslencse
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
1 tojás
1/2 teáskanál római kömény
1 teáskanál pirospaprika
bors
annyi zsemlemorzsa, hogy összeálljon
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A vöröslencsét puhára főzzük. Szerencsére nem kell előtte beáztatni, de a szép színét elveszíti a főzés során, barna lesz. Ezután leszűrjük. Kissé pépes lesz. Az apróra vágott hagymát és a pépesített fokhagymát az olajon megpároljuk, és a lencséhez keverjük. Ráütjük a tojást, fűszerezzük, jól összekeverjük.



Mivel így még nem lehet kisütni, és tettem bele annyi zsemlemorzsát, hogy éppen összeálljon, de gyanítom, hogy hűtőben dermesztve is sokat keményedik, csak kérdés, az olajban nem esik-e szét akkor is. Nekem az első adag szétesett, utána kevertem hozzá a zsemlemorzsát.
Serpenyőben, olajban sütjük. Elég sok olajat felvesz. Sütés közben így habzik, biztosan a lencse fehérjetartalma miatt. Megfordítani sem egyszerű, én két falapáttal bűvészkedtem.



Mint látható, az első adag szétesett, de a második már jó lett:


Salátával, krumplipürével. A lányom maradt a salátánál és a krumplipürénél, a férjem megette, de nem lelkendezett, a fiam a két nappal azelőtti csirkére szavazott. De akkor sem vagyok hajlandó minden nap húslevest főzni és palacsintát sütni.


Stefánia vagdalt

Erről most egy húsz évvel ezelőtti kollégiumi beszélgetés jutott eszembe.
"- Mi volt nálatok tegnap az ebéd?
-Stefánia vagdalt tört burgonyával.
- Ti ezt így mondjátok otthon?
- Á! Egybefasírt krumplival."
Egy volt kolléganőm pedig tömbfasírtnak hívta. Érdekes, Anyu nem szokta készíteni, ő egyenként formázva, olajban szokta kisütni a fasírtot, én mégis szeretem ezt a látványos formát. Most bacont is tekertem köré, csak nem rontja el.

Stefánia vagdalt

Hozzávalók:
70 dkg darált sertéslapocka
6-7 db főtt tojás
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db nyers tojás
1 csokor petrezselyem (ez most elmaradt, mert a fiúgyermek bejelentette, hogy nem szereti, de aztán végül a fasírtról is csak a bacont tekerte le és ette meg. Anyáááááááááááád)
bors
esetleg egy csomag vékonyra szeletelt bacon

Elkészítés:
nyers húst összekeverjük az apróra vágott hagymával, petrezselyemmel, reszelt fokhagymával, beáztatott és alaposan kinyomkodott kenyérrel, sózzuk, borsozzuk, ráütjük a tojást, és az egészet jó alaposan összegyúrjuk. Egy tepsi aljára sütőpapírt terítünk, hosszúkás téglalapot formázva beleterítjük a hús egyharmadát, arra sorba rakjuk a főtt tojásokat, majd a hús maradék részével befedjük, formára igazítjuk. Végül beboríthatjuk baconnal, a széleit a hús alá hajtogatva. Utólag rájöttem, egyszerűbb lett volna a bacont lepakolni a sütőpapírra, és arra tenni a húst meg a tojást, végül ráhajtani a szalonnaszéleket, de annyi baj legyen.

Így nézett ki nyersen, háttérben a szintén nyers sóska egy részével:



A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. Betoljuk a tepsit, és 45-60 perc alatt megsütjük a fasírtot.
A következő kép pedig ismétlés az előző bejegyzésből:


Sóskamártás zöldcsütörtök helyett Nagyszombatra

Ez a Húsvét más, mint a többi. Elvileg be vagyunk zárva. Gyakorlatilag szerencsére van kertünk, telkünk, a telken pedig sóska.
Nem voltam válogatós gyerek, az egyetlen étel, amit képtelen voltam megenni, az a sóskamártás. Maróan savanyúra főzte a családunk minden nőtagja. A fordulópontot 19 évesen egy barátokkal közös nyaralás jelentette, ahol az egyik lány egyszer ezt főzte ebédre, és meglepő módon nagyon ízletesnek találtam. Mint kiderült, a mi családi receptünktől annyiban különbözött, hogy volt benne hagyma, és tejföl helyett tejes habarással készítette. Azóta nagy kedvencem, bár a gyerekek így sem rajongtak érte. Kaptak helyette fasírtot meg krumplit.
A keresztény hagyomány szerint nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. Ezen a napon zöld ételeket - spenót, csalán, komlóhajtás - kell enni, hogy jó termés legyen. Ilyenkor a csirkék ételébe is vagdalt csalánt szokás keverni, olvastam a Palocprovence blogon (ami 2017 májusa óta nem frissült, és nagyon-nagyon hiányzik - toronymagasan a legkedvencebb kedvenc blogom, ünnepekre hangolódáshoz nélkülözhetetlen, gyerekkori falun töltött nyarak hangulatát hozza vissza, pedig az én nagyszüleim nem is a Börzsönyben, hanem Zala megyében éltek, és mégis... zárójel bezárva).
A jó termésről idén már lekéstünk, mert a sóskamártás szombatra készült el, de feltételezem, nem ezért fagyott el a barack... pedig annyi virág volt rajta, hogy csuda! És a méhecskék is sokat dolgoztak, kicsit még reménykedem, hogy nem hiába.
Nade jöjjön a recept:

Sóskamártás

Hozzávalók:
1/2 kg leveles sóska
1 kis fej hagyma
1 evőkanál olaj
cukor ízlés szerint
1 púpos evőkanál liszt
tej (nem tudom pontosan, mennyi)
bors

Elkészítés:
A sóskát váltott vízben többször megmossuk, leszárazzuk. Jó szórakozás. A hagymát apróra vágjuk, az olajon megpároljuk. Rádobjuk a sóskát, sózzuk, borsozzuk, és kis lángon, kevergetve addig főzzük, amíg péppé esik szét. Ez egyébként elég hamar bekövetkezik. Ezután ízlés szerint cukrozzuk. A lisztet elkeverjük annyi tejjel, hogy kb. palacsintatészta sűrűségű legyen, és folyamatosan kevergetve behabarjuk vele a sóskapépet, majd továbbra is folyamatosan kevergetve annyi tejjel engedjük fel, hogy nekünk tetsző legyen a sűrűsége. Összeforraljuk, készen van.

Mellesleg, emlékeim szerint, a zalaapáti nagymamám nemcsak Húsvét előtt vagdosott csalánt a csirkéknek készített kukoricadarába. Ez az információ a recept szempontjából természetesen lényegtelen.