Paradicsomos krumplifőzelék

Tegnapi ebéd, mindkét gyerek repetázott ;-)

Hozzávalók:
9 szem kisebb-közepes krumpli (nem mértem le)
7 dl 100%-os paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
kevés olaj
egy púpos evőkanál liszt
cukor
só
bors

Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni. Beledobjuk a vízbe az összezúzott fokhagymát és a babérlevelet is. Ha a krumpli puha, berántjuk a főzeléket. Ehhez az olajon habzásig hevítjük a lisztet, majd ráöntjük a hideg paradicsomlevet és gyorsan összekeverjük (forró rántásra hideg folyadék, akkor nem lesz csomós). Utána a rántást a krumplihoz öntjük, és kevergetve besűrítjük a főzeléket. Sóval, borssal, cukorral ízesítjük.
Feltét ízlés szerint, én pirított füstölt szalonnával szeretem legjobban, most fasírt és virsli volt hozzá, de a gyerekek egyiket sem voltak halandók megenni, csak a főzeléket.

Paprikás krumpli

Boldog új évet! Így februárban... hát történt egy s más a legutóbbi (szeptemberi....) bejegyzés óta, ami miatt háttérbe szorult a blogolás, címszavakban: lakáseladás, albérletkeresés, költözés, építkezés, férj munkahelyváltása, engem visszahívtak dolgozni, fiúgyereket szoktatom a bölcsibe, közben fogyni próbálok, és decemberben még kórházba is kerültünk rota-vírussal. Szinte meg is feledkeztem a blogról, na. Már csak azért is, mert az utóbbi hónapokban a főzést gyakorlatilag csak összecsaptam, a végeredményt eltüntettük, elfelejtettük, slussz-passz. És a helyzet a jövőben sem valószínű, hogy változik. Azért igyekszem....
Ez a paprikás krumpli tegnap volt gyors ebéd, mielőtt elvittem a két gyerkőcöt a szemészetre, mert kissé rövidlátás-gyanúsak, de egyelőre nincs szükségük szemüvegre. Csak ebédre, amit időszűkében villámgyorsan kellett összedobni, persze így is sikerült közben felmászniuk a szekrényre és összetépni egy csomag papírzsebkendőt. A tettes a fiúgyerek volt, a felbujtó a nővére. Örültem, hogy milyen szépen eljátszanak egymással, míg én gyorsan megfőzök, de semmi baj, úgyis ki kellett már porszívózni... na persze.

Hozzávalók:
8 kis vagy 4 nagyobb szem krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
3 db virsli
kevés olaj
pirospaprika
só
bors

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk és egy kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az őrölt paprikát, én két mokkáskanállal (nagyon kicsi kanál!) tettem bele, de ízlés dolga. Elkeverjük, mehet bele a hámozott és kockákra vágott krumpli, só-bors ízlés szerint, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzzük. A főzés végén tesszük bele a karikákra vágott virslit.
Az elfőtt vizet időközben pótoljuk, hogy mennyivel, az ízlés dolga. Lehet bővebb lével is főzni, én azt szeretem, ha csak egy kis sűrű trutyi marad rajta a végén, ami bevonja a krumplikockákat és a virslikarikákat, meg így praktikusabb is abból a szempontból, hogy a kicsi is könnyebben meg tudja enni egyedül.

Szilvalekváros csiga maradék krumplipüréből

A háztartásom egyik alapszabálya: ételt nem dobunk ki! (Kivéve persze, ha megromlott. Ezt igyekszünk elkerülni.) Maradék köretet sem. Azt a többéves szilvalekvárt sem, amit vésni kell az üvegből, elgörbíti a kanalat, és az évek múlásával is csak a kétharmada fogyott el muffinba. Volt egy kis szabad idő- és energia-kapacitásom, így egy újabb sütemény született. Itt jegyzem meg, nem csak sütik kerülnek ki a konyhámból, de mindig azoknál érzem úgy, hogy meg kell osztanom a receptjüket, egy betűtésztás paradicsomlevesnél vagy rakott kelkáposztánál, ami a mai ebéd volt, gyakran hiányzik az indíttatás. Nem beszélve arról, hogy nemegyszer kutyafuttában dobom őket össze (ergo fázisfotók készítése kizárva), mint ma reggel is, utána lerohanunk a játszótérre, aztán hazatérve magyarázzam meg a családnak, hogy mindjárt ebédelünk ááááááám, csak anya még fényképez! :-D
Visszatérve a sütire: mennyiségeket nem tudok írni, mert ott kezdődik a probléma, hogy fogalmam sincs, mennyi krumpliból, vajból és tejből állt a kiindulási püré, márpedig ahhoz kell igazítani a többit. Szóval, ez megint csak egy ötlet azoknak, akik azért gyúrtak már tésztát ;-)

Hozzávalók:
maradék krumplipüré
kb. 1 dl olaj
liszt (amennyit felvesz)
1 csomag sütőpor
cukor (ízlés szerint)
1 tojás
őrölt fahéj (ízlés szerint)
valami kevéssé folyós lekvár (esetemben az üvegbe bebetonozódott szilva)

Elkészítés:
A krumplipürére ráöntjük az olajat, ráütjük a tojást, cukrozzuk-fahéjazzuk, majd egy kis lisztet és a sütőport hozzáadva, robotgéppel (dagasztókarral) összekeverjük. Apránként adjuk hozzá a lisztet, amíg kéztől elváló, lágy tésztát nem kapunk. Ezt lisztezett deszkán kinyújtjuk. Rákenjük a lekvárt, illetve aki úgy járt, mint én, az először tegye bele az üveget egy fazék vízbe, tegye a tűzhelyre, és gyújtson alá. Előbb-utóbb megolvad annyira, hogy ki lehessen kanalazni és a kinyújtott tésztára kenni. Ezután feltekerjük a tésztát, felszeleteljük, mintha kakaós csigát készítenénk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. A tetejüket megkentem egy kis tejszínnel, és kevés cukrot szórtam rá, hogy szép barna és ropogós legyen, ez felesleges macerának bizonyult, mivel a sütés közben kifolyt lekvár elborította az egészet. Ha lett volna még dióm (az utolsó doboznyi palacsintatöltelékként végezte), durvára vágtam volna egy keveset, és azzal szórtam volna meg a csigákat.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt sültek meg.

Majorannás krumplileves

Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.

Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.

Gulyásleves pörköltből

Még tart a fagyasztott marhapörköltből, de mivel kellett a hely a fagyasztóban a tonnányi szilvás gombócnak (ráadásul még csak nem is sikerült valami jól, úgyhogy képet-receptet nem teszek fel), az újabb adagból gulyásleves lett. Az aprónép kedvéért jó sok sárgarépával, úgyhogy az íze enyhén édeskés, de sebaj! Mivel a törpe az én tányéromból is kiette a javát ("anya szok huszi!" "kérsz belőle?" "jóóóó!" - sőt, a répa és a "kuppi" is finomabb volt anya tányérjából), nyugodt lélekkel mondhatom, hogy jól sikerült az ebéd!
Ja. És még egy szilvás gombóc is lecsúszott nyomatéknak. Lehet, hogy mégsem rontottam el annyira?

Hozzávalók:
fagyasztott maradék marha(vagy sertés)pörkölt
krumpli
sárgarépa
fehérrépa
1 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt kömény
só
bors (lehet szemes is, de mivel a lánygyerek tegnap ráharapott egyre az oldalasban - pedig nagyon gondosan kiszedegettem az adagjából! - most nem mertem megkockáztatni)
mennyiségek a pörkölt mennyiségének, valamint ízlésünknek a függvényében

Elkészítés:
A pörköltről tetszés szerint leszedünk-rajtahagyunk mindent, ami tetszik-nem tetszik. A megtisztított és felszeletelt sérga- és fehérrépával, valamint a fokhagymagerezddel együtt lábasba tesszük, annyi vizet teszünk rá, hogy bőven ellepje, ízlés szerint fűszerezzük, és addig főzzük, amíg a zöldség majdnem puha. Ekkor jöhet bele a krumpli, és együtt készre főzzük.
Két dolgot nem teszek bele: az egyik a csipetke, mert felesleges szénhidrát, meg úgyis majdnem mindenki kenyérrel eszi - én mondjuk nem -, szóval nem értem, mi szükség rá. Ezen persze lehet vitatkozni. Nem teszek bele továbbá gulyáskrémet sem, éppen elég ízes anélkül is. És nem szeretném, ha a gyerekem a műanyag ízeket szokná meg.

Zöldséges tócsi

Vagy lapcsánka, lepcsánka, tócsni, cicege, berét, mackó, ahogy tetszik. Otthon, Veszprémben tócsi volt, itthon, Debrecenben lapcsánka. A lényeg, hogy finom. A fotót sütés közben kellett készíteni, mert az olajból kiszedett darabok nulla percet töltöttek a jénaiban, ahol fényképezni terveztem őket, a "várjátok meg, amíg kisütöm, lefotózom, aztán vacsorázhatunk" mondat pedig tisztán érzékelhető lincshangulatot eredményezett. Ez a kaja az aprónépnek is bejött, bár ne panaszkodjak, a répa, a krumpli és a cukkini ellen amúgy sem szokott kifogást emelni.
A kép láttán megbotránkozó mintaháziasszonyok (olvas engem ilyen?!) kedvéért elmondom: igen, természetesen, magától értetődik, hogy vacsora után lesuvickoltam a főzőlapokat!

Hozzávalók:
6 db közepes krumpli
1 db cukkini
1 kis darab sárgarépa
2 tojás
4 evőkanál liszt
só
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A répát megtisztítjuk, a krumplikat meghámozzuk, a cukkinit csak megmossuk, és a végét levágjuk. Mindent megreszelünk, összekeverünk, majd hozzákeverjük a tojásokat és a lisztet. Sóval és borssal ízesítjük. Seprenyőben ujjnyi olajat forrósítunk, kanálnyi halmokat teszünk bele a masszából, ellapítjuk, majd mindkét oldalukat megsütjük. A cukkini miatt lágyabb, mint a hagyományos tócsi, így a forgatást óvatosan kell intézni, ha nagyon nem akarna egy darabban maradni, mehet még egy kis liszt a masszába. Fokhagymával bedörzsölve, tejföllel megkenve tálaljuk.