Lekváros bukta

Egyszer régebben, a briós esetében már kipróbáltam, milyen lesz az este megformázott, a hűtőben éjszakáztatott és reggel kisütött kelt tészta. Most úgy döntöttem, a család borzolt idegeire ráférne a hétvégi kényeztetés, és egy buktával rukkoltam elő, ismét csak Péter Jánosnétól. Ketten alkottuk, mert minálunk a leánygyermek nélkül már nem sütés a sütés :-)

Hozzávalók (10 darabhoz):
25 dkg liszt
1,5 dl tej
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dkg vaj
2,5 dkg cukor
csipet só
lekvár ízlés szerint
esetleg 10 dkg főtt krumpli (nekem 6,5 dkg volt otthon), hogy másnapra is friss maradjon

Elkészítés:
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt, a cukrot, a sót, a két tojássárgáját, az olvasztott vajat, majd beledolgozzuk a lisztet, és letakarva duplájára kelesztjük. Tehetünk bele összetört főtt krumplit is, nem kötelező, nekem pont kimaradt egy kicsi a töltött paprika mellől, de így valamivel több lisztre volt szükségem, mert nagyon ragadt a tészta. Kelesztés után átgyúrjuk, lisztezett deszkán 1 cm vastagságúra nyújtjuk, 10×10 cm-es négyzetekre vágjuk, lekvárral megkenjük (nekem szilvalekvárom volt, de most nem olyan beton, mint az előző üveg), feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük a buktákat. Reggel begyújtjuk a sütőt (közepes hőfok), a bukták tetejét a kimaradt tojásfehérjével megkenjük (nem, nem kell hozzá az összes! :-D), és pirosra sütjük.

Almás zserbó

Hetven százalékban férfi kollégákkal dolgozom együtt. Ráadásul olyan rendesekkel, akik nem feledkeznek meg a nőnapról - csak kicsit átütemezik, ha, mondjuk, audit van március 8-án. Mivel még csak fél éve dolgozom velük, nem voltam felkészülve a figyelmességre, és további három nap késéssel szállítottam a süteményt, de nem panaszkodtak. Az alábbi adag egy nagy gáztepsire való, ennek nagy részét bevittem, kisebb része itthon maradt, a széleket, amelyekbe nem jutott töltelék, most, este tizenegykor (khm) eszegetem egy pohár tej társaságában (mivel a férjem éppen céges vacsorán eszeget, a leánygyermek meg végre alszik).
A recept forrása ezúttal is Péter Jánosné.

Hozzávalók:

Tészta:
2 dkg élesztő
1,5 dl tej
10 dkg cukor
15 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
50 dkg liszt (a recept szerint - nekem még kellett egy kicsit hozzátennem)

Töltelék:
1/2 kg alma
30 dkg dió
30-35 dkg lekvár (én anyukám-féle cseresznyelekvárt használtam)
10 dkg cukor

Máz:
3 dkg kakaópor (nem instant)
3 evőkanál cukor
3 dkg vaj vagy margarin

Elkészítés:
Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, adunk hozzá egy kevés cukrot, és megvárjuk, amíg felhabosodik. Ekkor a többi hozzávalóval együtt rugalmas tésztává gyúrjuk, de nekem még kellett egy kis lisztet tennem a receptben megadott menniséghez, mert az eredeti verzió kezelhetetlenül ragadós volt. Három cipót formálunk belőle, és félretesszük pihenni.
A töltelékhez megdaráljuk a diót, meghámozzuk és lereszeljük az almákat, majd összekeverjük őket a lekvárral és a cukorral.
A tésztacipókat lisztezett deszkán gáztepsi méretűre nyújtjuk, a tepsit tessék-lássék kivajazzuk, majd jöhet a rétegezés: tészta - fele töltelék - tészta - másik fele töltelék - tészta. Előmelegített, jó közepes sütőbe toljuk a tepsit, és addig sütjük a süteményt, amíg 1. szép színe lesz 2. nem ragad tészta a beleszúrt tűre. Ezután kivesszük és megvárjuk, amíg kihűl.
A mázhoz összekeverjük a kakaóport és a cukrot, annyi vizet adunk hozzá, hogy az egészből jó sűrű massza legyen, majd lassú tűzön összeolvasztjuk. Beletesszük a vajat/margarint, és olvadásig kevergetjük, ezután a kihűlt süteményre öntjük, és elsimítjuk.

Mágnás dióspite

Hosszú, hideg napok, nátha, bezártság... gondoltam, javítok valamit a hangulatunkon egy kis sütögetéssel, persze a férjem szerint már megint túl sok volt a rákészülés, és szombat délután már azt nyöszörögte, hogy neki mindegy, üssek össze egy sima lekváros piskótát, oszt kész. Mondom neki, nem úgy van az, hogy csak úgy összecsapom, nekem a sütés alkotás. Válasz: nem szeretem a hosszas alkotói válságaidat! :-O
Mivel dióval van tele még a fagyasztó is (nehogy megavasodjon), az alapanyag adott volt. Mágnás diós pitét anyukám szokott gyakran sütni, én még soha nem csináltam, de most úgy megkívántam, hogy azonnyomban telefonos segítséget kértem. Ezúton is köszönöm, eredmény alant megtekinthető!

Hozzávalók:
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj vagy margarin
5-6 tojás (méretüktől függően)
fél citrom leve és reszelt héja
20 dkg darált dió
lekvár

Elkészítés:
A lisztet összegyúrjuk a vajjal/margarinnal, sütőporral, egy tojással, 5 dkg cukorral és a citromhéjjal meg -lével. Ezek után ki kellene nyújtani, de előre mondom, hogy az állaga miatt ez kivitelezhetetlen. Én simán beleraktam a kivajazott, kisebb méretű tepsibe, és vizes kézzel (másként az egész massza a kezemre ragadt volna) addig tapicskolam, amíg beterítette a tepsi alját (nem kell gyúródeszkát és nyújtófát mosogatni - éljen!). A tésztát megkenjük lekvárral (szederlekvár, ld. előző bejegyzés, de barackkal is nagyon finom). A diót összekeverjük a 4 (vagy 5 kisebb) tojás sárgájával, 15 dkg cukoral és a vaníliás cukorral. A tojásfehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a diós keverékbe. Egyenletesen elterítjük a lekváros tészta tetején. 150°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hab felemelkedik és színt kap, de tűpróbával is ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.
Ha gáztepsivel akarunk sütni, duplázni kell a hozzávalók mennyiségeit (ill. a tésztához akkor is elég egy tojás).