Gulyásleves pörköltből

Még tart a fagyasztott marhapörköltből, de mivel kellett a hely a fagyasztóban a tonnányi szilvás gombócnak (ráadásul még csak nem is sikerült valami jól, úgyhogy képet-receptet nem teszek fel), az újabb adagból gulyásleves lett. Az aprónép kedvéért jó sok sárgarépával, úgyhogy az íze enyhén édeskés, de sebaj! Mivel a törpe az én tányéromból is kiette a javát ("anya szok huszi!" "kérsz belőle?" "jóóóó!" - sőt, a répa és a "kuppi" is finomabb volt anya tányérjából), nyugodt lélekkel mondhatom, hogy jól sikerült az ebéd!
Ja. És még egy szilvás gombóc is lecsúszott nyomatéknak. Lehet, hogy mégsem rontottam el annyira?

Hozzávalók:
fagyasztott maradék marha(vagy sertés)pörkölt
krumpli
sárgarépa
fehérrépa
1 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt kömény
só
bors (lehet szemes is, de mivel a lánygyerek tegnap ráharapott egyre az oldalasban - pedig nagyon gondosan kiszedegettem az adagjából! - most nem mertem megkockáztatni)
mennyiségek a pörkölt mennyiségének, valamint ízlésünknek a függvényében

Elkészítés:
A pörköltről tetszés szerint leszedünk-rajtahagyunk mindent, ami tetszik-nem tetszik. A megtisztított és felszeletelt sérga- és fehérrépával, valamint a fokhagymagerezddel együtt lábasba tesszük, annyi vizet teszünk rá, hogy bőven ellepje, ízlés szerint fűszerezzük, és addig főzzük, amíg a zöldség majdnem puha. Ekkor jöhet bele a krumpli, és együtt készre főzzük.
Két dolgot nem teszek bele: az egyik a csipetke, mert felesleges szénhidrát, meg úgyis majdnem mindenki kenyérrel eszi - én mondjuk nem -, szóval nem értem, mi szükség rá. Ezen persze lehet vitatkozni. Nem teszek bele továbbá gulyáskrémet sem, éppen elég ízes anélkül is. És nem szeretném, ha a gyerekem a műanyag ízeket szokná meg.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nem szeretem a marhapörköltet. Utoljára 2007 tavaszán kívántam meg a füzesgyarmati Gara Hotel éttermében, akkor jól is esett, de ez valami számomra is érthetetlen kilengés volt (még terhes sem voltam, szóval tényleg nem értem). Apósom azonban nagyon szeret bográcsban marhapörköltet főzni, anyósom meg jó nagy adagokat csomagolni belőle, amelyek aztán dobozolva a mélyhűtőben végzik, és vagy a férjem viszi magával a munkahelyére, vagy én alkotok belőle valamit. Például palacsintába töltöm. A palacsinta egyébként külön történet, egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor sütöttem, és a férjem (aki nagyon profi a témában) mindig kiröhög, mikor látja, hogy nyitva a szakácskönyv a konyhapulton, miközben a tésztát kavarom. A szakácskönyv a Négy évszak ételei - TÉL az Aranysárkány vendéglőben, a benne található palacsintarecept maga a tökély, még soha nem lett likas egyetlen palacsintám sem, pedig, mint említettem, nem vagyok gyakorlott palacsintasütő.

Hozzávalók a palacsintához:
2 dl szódavíz
2 dl tej
2 tojás
20 dkg liszt
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük (én kézi habverővel szoktam). Vékonyan olajozott serpenyőben tíz palacsintát sütünk. A serpenyőt minden palacsinta előtt olajozzuk be egy ecset segítségével. Ennyi!

Hozzávalók a töltelékhez:
maradék marhapörkölt
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
bors
4 evőkanál tejföl

Elkészítés:
A pörköltről leszedünk minden csontot, mócsingot, meg úgy általában mindent, ami nem tetszik nekünk. Ledaráljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajon megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a húst, és kevergetve átmelegítjük. Utánasózzuk, borsozzuk, én ettől most a leánygyermek miatt eltekintettem. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt, és megtöltjük vele a palacsintákat. Egyes elvetemültek ezek után még bepanírozzák és olajban kisütik, én ehhez túlságosan lusta egészségtudatos vagyok. Simán tejfölözöm és tálalom.