Nem szeretem a marhapörköltet. Utoljára 2007 tavaszán kívántam meg a füzesgyarmati Gara Hotel éttermében, akkor jól is esett, de ez valami számomra is érthetetlen kilengés volt (még terhes sem voltam, szóval tényleg nem értem). Apósom azonban nagyon szeret bográcsban marhapörköltet főzni, anyósom meg jó nagy adagokat csomagolni belőle, amelyek aztán dobozolva a mélyhűtőben végzik, és vagy a férjem viszi magával a munkahelyére, vagy én alkotok belőle valamit. Például palacsintába töltöm. A palacsinta egyébként külön történet, egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor sütöttem, és a férjem (aki nagyon profi a témában) mindig kiröhög, mikor látja, hogy nyitva a szakácskönyv a konyhapulton, miközben a tésztát kavarom. A szakácskönyv a
Négy évszak ételei - TÉL az Aranysárkány vendéglőben, a benne található palacsintarecept maga a tökély, még soha nem lett likas egyetlen palacsintám sem, pedig, mint említettem, nem vagyok gyakorlott palacsintasütő.
Hozzávalók a palacsintához:
2 dl szódavíz
2 dl tej
2 tojás
20 dkg liszt
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük (én kézi habverővel szoktam). Vékonyan olajozott serpenyőben tíz palacsintát sütünk. A serpenyőt minden palacsinta előtt olajozzuk be egy ecset segítségével. Ennyi!
Hozzávalók a töltelékhez:
maradék marhapörkölt
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
bors
4 evőkanál tejföl
Elkészítés:
A pörköltről leszedünk minden csontot, mócsingot, meg úgy általában mindent, ami nem tetszik nekünk. Ledaráljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajon megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a húst, és kevergetve átmelegítjük. Utánasózzuk, borsozzuk, én ettől most a leánygyermek miatt eltekintettem. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt, és megtöltjük vele a palacsintákat. Egyes elvetemültek ezek után még bepanírozzák és olajban kisütik, én ehhez túlságosan
lusta egészségtudatos vagyok. Simán tejfölözöm és tálalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése