Citromos fasírt

Hétvégén ismét vendégség volt nálunk, a lánygyerek neve napjának apropóján. A menüt úgy kellett összeállítani, hogy 1. megfeleljen a hagyományos, magyaros ízlésvilágnak (ez a vendégek miatt) 2. legyen benne azért sok zöldségféle, hogy még apósom is lássa, a paradicsom nem csak a tányér dekorálására való 3. a három év alattiak is megegyék (ez egyébként reménytelen: ha együtt van a két lánygyerek, akkor úgy belefeledkeznek a játékba, hogy egyik sem hajlandó enni) 4. előre el lehessen készíteni, mert utálok a konyhában vacakolni, amikor már mindenki bent beszélget (különben is, a nőneműek akkor kijönnek kérdezgetni, hogy mit segítsenek, én pedig a saját konyhámban hihetetlenül antiszociális tudok lenni, ugyanis egyedül szeretek főzni). Szóval fel volt adva a lecke. Két olyan húsfélét választottam, ami hidegen is jó, egy fűszeres-mézes pulykacombot, amiből a szépen sikerült szeletek olyan hamar elfogytak, hogy kép sem készülhetett, bár a "törmelék" sokkal ízesebb, de nem igazán fotogén. Ugyanígy járt egyébként a desszert, a kiwis-mascarponés piskótatekercs is. Volt még csigaropogós, szilvalekvárral töltött muffin, görög saláta és babsaláta, a másik husi pedig a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel című könyvéből való citromos fasírt. Ami a lánygyereknek is ízlett, persze ez csak másnap derült ki, amikor már a vendégség nem vonta el a figyelmét az evésről.

Hozzávalók:
fél kg darált pulykahús
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
1 tojás
1 citrom
só
bors

Elkészítés:
A húst összegyúrjuk a beáztatott és kinyomkodott kenyérrel, a megreszelt hagymával, a tojással és az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával és a levével. Sóval, borssal ízesítjük, majd nedves kézzel kisebb golyókat formálunk belőle, és forró olajban kisütjük.

Tökfőzelék fasírttal

Apukám kertészkedik. Nem régóta, körülbelül, amióta unokái vannak. Nagymamámék balatoni telke sokáig parlagon állt, aztán két évvel ezelőtt apu nekikezdett, és láss csodát... a csoda a fenti képen látható, és sok-sok kilométert utazott hozzánk, hogy főzelék legyen belőle. Itt oszlatnék el egy tévhitet, nevezetesen, hogy minden tizennyolc év alatti egyén zsigerből utálja a főzeléket: két és fél órás játszótéri rohangálást követően a lánygyereknek annyi hozzáfűznivalója volt az utolsó csepp tányérból való eltűnéséhez, hogy "még". Megjegyzés: mi ám nem keksszel és cukros teával felszerelkezve járunk ám a játszótérre... ;-)

Hozzávalók a főzelékhez:
1 jókora tök
1 fej hagyma
1 evőkanál olaj
1 nagy pohár tejföl
2 púpos evőkanál liszt
só
bors
pirospaprika
ecet

Elkészítés:
A tököt meghámozzuk, kivágjuk a belsejét, és almareszelőn lereszeljük. Ezzel szinte hátra is dőlhetünk, mert a nehezén túlvagyunk. A hagymát apró kockákra vágjuk, az olajon üvegesre pároljuk. Belekeverjük a paprikát. Hozzáadjuk a tököt, sózzuk, borsozzuk, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük. A lisztet közben simára keverjük egy kis vízzel, majd a tejföllel, és besűrítjük vele a főzeléket. A végén egy kevés ecettel savanyítjuk.
Így készült most. Mivel -  ó borzalom! - nem volt itthon fokhagyma, sem kapor, így ezek a fontos alkotók kimaradtak. Paprikát és borsot nem mindig szoktam tenni bele, de most így alakult. A játszótérről hazafelé jövet vettem ugyan egy csokor kaprot, és a fotó kedvéért szórtam is egy keveset az ételre, de azért így utólag már nem az igazi.

Fasírt hozzávalói:
40 dkg darált sertéshús (comb vagy lapocka)
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
1 tojás
só
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A kenyeret vízbe áztatjuk, kinyomkodjuk. A hagymát apróra vágjuk. Ezután az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrjuk, gombócokat formálunk belőle, és bő, forró olajban kisütjük. Lehet sütőben is, úgy, hogy vizes kézzel rudat formálunk belőle, de ez esetben jobb, ha comb helyett lapockából készítjük, ellenkező esetben nagyon száraz lesz. Ez fordítva is igaz, lapockából ne próbáljunk meg olajban sült fasírtot készíteni, mert annyi az epénknek!