Bori kedvenc keksze

Ez a Bori most nem én vagyok. Bár a keksz nekem is könnyen a kedvencem lesz, mert nagyon finom.
Bori egy könyv- és rajzfilmsorozat főszereplője, lányom nagy kedvence. Bori rengeteg érdekes dolgot csinál:
"Hát itt jön Bori, az én barátnőm, Bori,
Vele mindig történik valami,
Úszik, játszik, kirándul,
Táncol, fut, sütni tanul,
Örül neked, nyakadba borul..."
A sorozat egyik kötete a Bori sütni tanul, ebből vettük Bori kedvenc kekszreceptjét is, ami óriási mennyiség, de úgyis óvodai kirándulásra készültünk, ahol sok a gyerek.

Hozzávalók:
480 g liszt
320 g vaj
16 dkg cukor
2 tojás
2 vaníliás cukor (az eredetiben nincs)

Elkészítés:
A hozzávalókat összegyúrjuk, fél órát pihentetjük a hűtőben, majd kinyújtjuk, kiszaggatjuk és 150°C-on 10-12 percig sütjük. Díszítés opcionális, én mikróban felolvasztottam 2 tábla (kicsit megvámolt) tejcsokit kb. 5 dkg vajjal, majd levágott végű zacskóba töltöttem, és a lánygyerekkel összefirkáltuk vele a sütiket. A fiúgyereknek még csak a szórócukrot mertem a kezébe adni, szórta is. Mindenhová.

Pulykahúsos pite

Nohát, ez azzal kezdődött, hogy elszúrtam a vendégeknek készített, fokhagymás tejfölben pácolt pulykacombot. Mondjuk nem lett ehetetlen, csak éppen közel sem olyan omlós, mint előző alkalommal, talán mert késében voltam, és a kelleténél nagyobbra csavartam a hőfokot, hogy időben elkészüljek. Így viszont törhettem a fejem, hogy mit kezdjek a majdnem fél kilónyi kimaradt sült hússal. Pite lett belőle vacsorára. Ismétlés-gyanúsan sikerült.

Hozzávalók:
Tészta:
20 dkg finomliszt
10 dkg vaj vagy margarin
1 tojássárgája
só
bors
hideg víz
Töltelék:
40 dkg sült hús
1 fej vöröshagyma
2 dl paradicsomszósz
15 dkg trappista sajt
1 dl tejszín
1 tojásfehérje
kevés olaj
rozmaring
kakukkfű
1-2 gerezd fokhagyma
só
bors

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Annyi vizet használunk, hogy rugalmas, közepesen kemény legyen a tészta. Hűtőben egy órát pihentetjük, amíg a töltelék elkészül.
A hagymát apróra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. A kis kockákra vágott húst rádobjuk, nagy lángon kevergetve megpirítjuk. Ráöntjük a paradicsomszószt, belereszeljük a fokhagymát, fűszerezzük, összeforraljuk.
A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy kibélelhessünk vele egy piteformát, úgy, hogy pereme is legyen. 180°C-os sütőben félig megsütjük. Kivesszük, belesimítjuk a tölteléket. A sajtot lereszeljük, a tejszínnel és a tojásfehérjével összekeverjük, a húsos ragu tetejére simítjuk, és a sütőben készre sütjük.

Pudingos málnás pite

Az idei nyári Stahl-magazinban van egy fejezet, amit garantáltan végig fogok sütni: gyümölcsös piték, a nyár összes gyümölcsével, kivéve talán a dinnyét. Elsőre egy pudingos-málnás ragadta meg a képzeletemet, két napra rá vendég jött, neki készítettem egy piskótarácsos, szedres helyett szintén málnásat (nem volt még szeder a piacon), ez utóbbi is nagyon finom volt, de nem fotóztam, különben szeleteléskor össze-vissza dőlt, mert nem lehetett megvárni, amíg kihűl, ugyebár....
Kicsit variáltam, nem volt otthon citrom, így reszelt citromhéj helyett vaníliás cukorral ízesítettem.

Hozzávalók:
A tésztához:
10 dkg vaj
1 tojássárgája
5 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál citromlé
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1/4 teáskanál só
1-2 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
25 dkg málna
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag főzhető vaníliás pudingpor

Elkészítés: kézi robotgéppel összekeverjük a puha vajat a cukorral, vaníliás cukorral, a tojássárgájával és a citromlével. A lisztet, a sütőport és a sót beleszitáljuk és beledolgozzuk. Annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy jól kezelhető legyen a tésztánk. Ezután 1/3-2/3 arányban elosztjuk, folpackba csomagoljuk és 15 percre mélyhűtőbe tesszük.
Közben a málnát a cukorral és a vaníliás cukorral 3-4 perc alatt összefőzzük. A pudingport simára keverjük 2 dl hideg vízzel, állandó keverés mellett a málnába csorgatjuk, és kis lángon sűrűre főzzük.
A nagyobbik tésztadarabot felszeleteljük, kirakunk vele egy kivajazott piteformát, és jól beletapicskoljuk, hogy pereme is legyen. Az alját villával megszurkáljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.
A maradék tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, csíkokra vágjuk.
Az elősütött tésztára simítjuk a málnás tölteléket, a tésztacsíkokkal berácsozzuk, ha nem felejtjük el, mint én, tojássárgájával megkenjük, és kb. 20 perc alatt megsütjük.
Persze, hogy nem jó sárgásbarna terítőn sárgásbarna süteményt fotózni, pláne természetes fény híján. Ez van.

Cukkinis quiche

Ez a lepény vacsorára készült, és garantáltan gyakori vendég lesz az asztalunkon. Gyors, finom, jól variálható, szóval igen háziasszonybarát. Az ötlet ezúttal is Péter Jánosné könyvéből származik, a Kanadai quiche és a Cukkinis lepény receptjeit kombináltam össze.

Hozzávalók:
15 dkg liszt
5 dkg vaj
3 tojás
1 fej hagyma
5 dkg húsos szalonna
2 kicsi, zsenge cukkini
2 dl tejszín
sajt a tetejére
só
bors

Elkészítés:
A lisztet és a vajat robotgéppel elmorzsoljuk, majd egy tojás sárgájával tésztává gyúrjuk. A recept szerint. Nekem minden igyekezetem ellenére a továbbiakban is morzsám volt, úgyhogy négy evőkanál hideg vizet is hozzáadtam a tésztához, így már tényleg össze lehetett gyúrni. Ezután félretesszük pihenni a hűtőbe. A szalonnát kis kockákra vágjuk, serpenyőben kiolvasztjuk, majd rátesszük az apróra vágott hagymát, és üvegesre pároljuk. Ezután jön a megmosott és kockákra vágott cukkini (hámozni nem kell, csak a két végét levágni). Sózzuk, borsozzuk, fedő alatt kicsit összepároljuk. A tejszínbe belekeverünk két tojást és a maradék egy fehérjét (nincs pazarlás!), és ezt is a cukkinihez adjuk.
A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy egy piteformát kibélelhessünk vele, ezt megtesszük, villával kicsit megszurkáljuk az alját, hogy ne púposodjon fel, majd 180°C-ra előmelegített sütőben félig megsütjük. Ezután kivesszük, beleöntjük a tölteléket, a tetejét beborítjuk reszelt sajttal, majd visszatesszük a sütőbe, és addig sütjük, amíg a teteje szép piros lesz.

Cseresznyés rácsos pite

Ezer fok van árnyékban, nem biztos, hogy normális vagyok, hogy már megint bekapcsoltam a sütőt, ahelyett, hogy beszereznék egy fagylaltgépet. De kapóra jött, hogy rengeteg cseresznyét kaptunk mostanában, a Nők Lapja Konyhában pedig láttam egy nagyon jó és nem túl bonyolult receptet, így estefelé, amikor már elviselhető volt a hőmérséklet, nekiugrottam. Szerintem nagyon finom lett, de a lánygyereknek a késztermék nem jött be, a nyers tésztát viszont két pofira ette (engedélyt nem kért rá, természetesen), remélem, nem fog fájni a hasa.
A pite késő este lett kész, tízkor, amikor aludni mentünk, még forró volt, reggel hatkor pedig, amikor kimentem inni egy pohár vizet, a képen látható állapotban találtam. Szóval nem csak nekem ízlett ;-)

Hozzávalók:
Tésztához:
35 dkg liszt + a nyújtáshoz
fél csomag sütőpor
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
1 tojás + elvileg egy a kenéshez, amit én most nem tettem meg
Töltelékhez:
50 dkg magozott cseresznye
fahéj
2 evőkanál darált keksz
2 evőkanál lekvár

Elkészítés:
A lisztet, a sütőport, a vajat/margarint és a porcukrot egy tálban elmorzsoljuk, majd hozzádjauk a tojást, és összegyúrjuk. Az eredeti recept 30 dkg lisztet ír, ezzel a mennyiséggel azonban egy kenőcsös állagú anyag lett az eredmény, öt deka liszt hozzáadásával és egy kis hűtőben tárolással azonban teljesen jó lett (azért a nyújtáshoz is elkelt a liszt). Két részre osztjuk, a nagyobbikat kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát. Villával megszurkáljuk, és 20 percig a hűtőben pihentetjük, majd 180°C-ra előmelegített sütőben (nem, nem pattant szét a kerámiaforma, pedig tartottam tőle) 12 perc alatt elősütjük.
A töltelék hozzávalóit egy tálban összekeverjük, és a tésztára simítjuk. A maradék tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, tojással megkenjük, és berácsozzuk vele a piték tetejét. 180°C-os sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

Szilvalekváros csiga maradék krumplipüréből

A háztartásom egyik alapszabálya: ételt nem dobunk ki! (Kivéve persze, ha megromlott. Ezt igyekszünk elkerülni.) Maradék köretet sem. Azt a többéves szilvalekvárt sem, amit vésni kell az üvegből, elgörbíti a kanalat, és az évek múlásával is csak a kétharmada fogyott el muffinba. Volt egy kis szabad idő- és energia-kapacitásom, így egy újabb sütemény született. Itt jegyzem meg, nem csak sütik kerülnek ki a konyhámból, de mindig azoknál érzem úgy, hogy meg kell osztanom a receptjüket, egy betűtésztás paradicsomlevesnél vagy rakott kelkáposztánál, ami a mai ebéd volt, gyakran hiányzik az indíttatás. Nem beszélve arról, hogy nemegyszer kutyafuttában dobom őket össze (ergo fázisfotók készítése kizárva), mint ma reggel is, utána lerohanunk a játszótérre, aztán hazatérve magyarázzam meg a családnak, hogy mindjárt ebédelünk ááááááám, csak anya még fényképez! :-D
Visszatérve a sütire: mennyiségeket nem tudok írni, mert ott kezdődik a probléma, hogy fogalmam sincs, mennyi krumpliból, vajból és tejből állt a kiindulási püré, márpedig ahhoz kell igazítani a többit. Szóval, ez megint csak egy ötlet azoknak, akik azért gyúrtak már tésztát ;-)

Hozzávalók:
maradék krumplipüré
kb. 1 dl olaj
liszt (amennyit felvesz)
1 csomag sütőpor
cukor (ízlés szerint)
1 tojás
őrölt fahéj (ízlés szerint)
valami kevéssé folyós lekvár (esetemben az üvegbe bebetonozódott szilva)

Elkészítés:
A krumplipürére ráöntjük az olajat, ráütjük a tojást, cukrozzuk-fahéjazzuk, majd egy kis lisztet és a sütőport hozzáadva, robotgéppel (dagasztókarral) összekeverjük. Apránként adjuk hozzá a lisztet, amíg kéztől elváló, lágy tésztát nem kapunk. Ezt lisztezett deszkán kinyújtjuk. Rákenjük a lekvárt, illetve aki úgy járt, mint én, az először tegye bele az üveget egy fazék vízbe, tegye a tűzhelyre, és gyújtson alá. Előbb-utóbb megolvad annyira, hogy ki lehessen kanalazni és a kinyújtott tésztára kenni. Ezután feltekerjük a tésztát, felszeleteljük, mintha kakaós csigát készítenénk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. A tetejüket megkentem egy kis tejszínnel, és kevés cukrot szórtam rá, hogy szép barna és ropogós legyen, ez felesleges macerának bizonyult, mivel a sütés közben kifolyt lekvár elborította az egészet. Ha lett volna még dióm (az utolsó doboznyi palacsintatöltelékként végezte), durvára vágtam volna egy keveset, és azzal szórtam volna meg a csigákat.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt sültek meg.

Almás zserbó

Hetven százalékban férfi kollégákkal dolgozom együtt. Ráadásul olyan rendesekkel, akik nem feledkeznek meg a nőnapról - csak kicsit átütemezik, ha, mondjuk, audit van március 8-án. Mivel még csak fél éve dolgozom velük, nem voltam felkészülve a figyelmességre, és további három nap késéssel szállítottam a süteményt, de nem panaszkodtak. Az alábbi adag egy nagy gáztepsire való, ennek nagy részét bevittem, kisebb része itthon maradt, a széleket, amelyekbe nem jutott töltelék, most, este tizenegykor (khm) eszegetem egy pohár tej társaságában (mivel a férjem éppen céges vacsorán eszeget, a leánygyermek meg végre alszik).
A recept forrása ezúttal is Péter Jánosné.

Hozzávalók:

Tészta:
2 dkg élesztő
1,5 dl tej
10 dkg cukor
15 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
50 dkg liszt (a recept szerint - nekem még kellett egy kicsit hozzátennem)

Töltelék:
1/2 kg alma
30 dkg dió
30-35 dkg lekvár (én anyukám-féle cseresznyelekvárt használtam)
10 dkg cukor

Máz:
3 dkg kakaópor (nem instant)
3 evőkanál cukor
3 dkg vaj vagy margarin

Elkészítés:
Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, adunk hozzá egy kevés cukrot, és megvárjuk, amíg felhabosodik. Ekkor a többi hozzávalóval együtt rugalmas tésztává gyúrjuk, de nekem még kellett egy kis lisztet tennem a receptben megadott menniséghez, mert az eredeti verzió kezelhetetlenül ragadós volt. Három cipót formálunk belőle, és félretesszük pihenni.
A töltelékhez megdaráljuk a diót, meghámozzuk és lereszeljük az almákat, majd összekeverjük őket a lekvárral és a cukorral.
A tésztacipókat lisztezett deszkán gáztepsi méretűre nyújtjuk, a tepsit tessék-lássék kivajazzuk, majd jöhet a rétegezés: tészta - fele töltelék - tészta - másik fele töltelék - tészta. Előmelegített, jó közepes sütőbe toljuk a tepsit, és addig sütjük a süteményt, amíg 1. szép színe lesz 2. nem ragad tészta a beleszúrt tűre. Ezután kivesszük és megvárjuk, amíg kihűl.
A mázhoz összekeverjük a kakaóport és a cukrot, annyi vizet adunk hozzá, hogy az egészből jó sűrű massza legyen, majd lassú tűzön összeolvasztjuk. Beletesszük a vajat/margarint, és olvadásig kevergetjük, ezután a kihűlt süteményre öntjük, és elsimítjuk.

Mágnás dióspite

Hosszú, hideg napok, nátha, bezártság... gondoltam, javítok valamit a hangulatunkon egy kis sütögetéssel, persze a férjem szerint már megint túl sok volt a rákészülés, és szombat délután már azt nyöszörögte, hogy neki mindegy, üssek össze egy sima lekváros piskótát, oszt kész. Mondom neki, nem úgy van az, hogy csak úgy összecsapom, nekem a sütés alkotás. Válasz: nem szeretem a hosszas alkotói válságaidat! :-O
Mivel dióval van tele még a fagyasztó is (nehogy megavasodjon), az alapanyag adott volt. Mágnás diós pitét anyukám szokott gyakran sütni, én még soha nem csináltam, de most úgy megkívántam, hogy azonnyomban telefonos segítséget kértem. Ezúton is köszönöm, eredmény alant megtekinthető!

Hozzávalók:
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj vagy margarin
5-6 tojás (méretüktől függően)
fél citrom leve és reszelt héja
20 dkg darált dió
lekvár

Elkészítés:
A lisztet összegyúrjuk a vajjal/margarinnal, sütőporral, egy tojással, 5 dkg cukorral és a citromhéjjal meg -lével. Ezek után ki kellene nyújtani, de előre mondom, hogy az állaga miatt ez kivitelezhetetlen. Én simán beleraktam a kivajazott, kisebb méretű tepsibe, és vizes kézzel (másként az egész massza a kezemre ragadt volna) addig tapicskolam, amíg beterítette a tepsi alját (nem kell gyúródeszkát és nyújtófát mosogatni - éljen!). A tésztát megkenjük lekvárral (szederlekvár, ld. előző bejegyzés, de barackkal is nagyon finom). A diót összekeverjük a 4 (vagy 5 kisebb) tojás sárgájával, 15 dkg cukoral és a vaníliás cukorral. A tojásfehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a diós keverékbe. Egyenletesen elterítjük a lekváros tészta tetején. 150°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hab felemelkedik és színt kap, de tűpróbával is ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.
Ha gáztepsivel akarunk sütni, duplázni kell a hozzávalók mennyiségeit (ill. a tésztához akkor is elég egy tojás).

Kókuszos keksz

Ezt az aprósüteményt egy kollégiumi szobatársam szállította rendszeresen vasárnap esténként, elkértem a receptet, kicsit megvariáltam, és azóta is rendszeresen sütöm. Apósom, aki sütemények terén nem szereti a "kenceficét", egyszer olyan elismerően nyilatkozott róla, hogy idén a névnapjára egy egész dobozzal kapott tőlem. Sajnos, a csokibevonat ezúttal kissé félresikerült, mert nem kaptam Katica tortabevonót, amit helyette használtam, az meg nem volt hajlandó szép simára megolvadni a mikróban. Leánygyermek persze végigasszisztálta a műveleteket (kósztol meg! tészta jó! kósztol meg!), minden igyekezetem ellenére megevett egy jó adag nyers tésztát, és a szaggatásban is lelkesen segédkezett, ami természetesen még értékesebbé tette a névnapi ajándékot.

Hozzávalók:
24 dkg liszt
12 dkg sütőmargarin
10 dkg cukor
15 dkg kókuszreszelék
1 db tojás
annyi tej, hogy gyúrható tésztát kapjunk
lekvár
1 tábla tortabevonó + 5 dkg sütőmargarin

Elkészítés:
A hozzávalókat a lekvár, a tortabevonó és az 5 dkg margarin kivételével összegyúrjuk. Lisztezett deszkán nyújtjuk, részletekben, mert nagyon ragad. Apró szaggatóval (én teatojással szoktam) kiszaggatjuk, kb. 100-150 fokon sütjük, éppen csak addig, amíg egy minimális színe lesz. Ha kihűlt, kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk. A tortabevonót mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, hozzákeverjük az 5 dkg margarint, és ha már jó folyós, félig belemártjuk a kekszeket.