Tojáslikőr

Itt vagyok, ismét... az elmúlt évben nem sok bejegyzés született, okok: építkezés (még mindig), férj kétszeres munkahelyváltása, és mivel mindezek igénybe vették életem párja napi huszonnégy órájának kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékát, rám is elég sok hárult. Főzés is. Blogolás nem.
De, miután túléltünk néhány krízist ("haezígymegytovább-esküszömfogomakétgyereket-éselköltözömalbérletbe" stb.), végre kiköltöztünk a Debrecentől pár kilométerre lévő faluba, végre fellélegezhetünk egy kicsit. A férjem végül megállapodott a negyedik munkahelyen, ami vicces módon azonos az elsővel, és - minő véletlen - egy Debrecentől pár kilométerre lévő kis faluban található, konkrétan, ha végigmegyünk az utcánkon, ellátunk a gyárig. És az új főnöke - a régitől eltérően - nem várja el, hogy este nyolcig bent maradjon.
A kertes házban természetesen van nagy és napfényes konyhám, és kiskerttel is kísérletezem, egyelőre a palántáknál tartunk (tejfölöspohárban, ahogy illik), majd referálok. Az itt töltött első húsvét alkalmából pedig tojáslikőrt főztem, méghozzá az innen-onnan ajándékba kapott pálinkák felhasználásával, imígyen:

Hozzávalók:
4 tojássárgája
17 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor (Dr. Oetker, igazi vaníliával)
1.5 dl tej
1.5 dl tejszín
3 dl pálinka

Elkészítés:
A tojássárgáját kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Belekeverjük a tejet és a tejszínt, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve felfőzzük és besűrítjük. Kihűtjük, majd óvatosan hozzáöntjük a pálinkát. Üvegekbe öntjük, behűtjük, óvatján kóstolgatjuk, mert igen ütős.

Kávés-karamelles csokilikőr

A férjemnek ezt hozta a Mikulás ;-)
Gondolom, nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknél évekig áll egy-egy üveg ajándék ital, mert jól mutat a szekrény tetején a díszcsomagolásban, de úgy őszintén, találkoztatok ti már olyan emberrel, aki szereti a whiskyt? Én eddigi harminchat évem alatt kétszer, az egyik egy "majdénmegmutatomhogyqrvakeménycsajvagyok" típusú nő volt, a másik meg elszántan igyekezett játszani a macsót (igen, ő hímnemű volt), szóval egyiküknél sem hiszem, hogy a lötty íze volt a fő mozgatórugója a választásnak. Mi a szülészorvosomnak akartunk egy díszdobozos példányt átnyújtani a hathetes kontrollon, de ő egészen egy féléves londoni ultrahang-diagnosztikai továbbképzésig menekült előle, úgyhogy megúszta (terhességeim alatt én az Internet segítségével képeztem magam hasonló témában, pedig én is szívesen utaztam volna inkább Londonba).
Na, a hosszúra nyúlt bevezető után a lényeg, hogy a Nők Lapja Konyha novemberi számában láttam egy likőrreceptet Vrábel Krisztától, amiről tudtam, hogy meg kell valósítanom, egyrészt, mert szuperjól hangzik, másrészt, így legalább fogy a whisky. Annyit változtattam rajta, hogy dupláztam az alkoholmennyiséget, mert az előírt egy decivel még reggeli italnak is gyenge lett volna, meg féltem, hogy megromlik a tejszíntől.

Hozzávalók:
2 dl whisky
1 dl főzött kávé
5 dkg kakaópor (nem instant)
10 dkg cukor
2 dl tejszín

Elkészítés:
A cukrot megolvasztjuk és enyhén karamellizáljuk. Hozzáöntjük a kávét és 1 dl vizet. Ezen a ponton kevergetve melegíteni kellett, amíg a megdermedt karamell újra fel nem olvadt. A kakaóport kikeverjük annyi vízzel, hogy feloldódjon benne (nekem kb. olvadt Nutella-sűrűségű krém lett belőle), majd ezt is a kávés folyadékhoz adjuk. Hozzáöntjük a tejszínt, összeforraljuk. Megvárjuk, míg teljesen kihűl (naná, nehogy elillanjon az alkoholtartalom!), ekkor öntjük bele a whiskyt, és jól elkeverjük. Hűtve tárolandó, fogyasztás előtt felrázandó!