Majorannás krumplileves

Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.

Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.

Majdnem töki pompos

A Mindmegettén találtam a receptet, és eredetileg úgy terveztem, betűről betűre ragaszkodni fogok hozzá. Aztán kiderült, hogy én azt csak hiszem, hogy van otthon élesztő... leánygyermek alszik, így boltbamenetel szóba sem jöhet, maradnak a kedves szomszédok, kismama szomszédasszonynál nincs, alattunk lakó nincs otthon... mi ilyen rendes házban lakunk, munkaidőben általában nem sokan vannak otthon. Mivel a krumpli már megfőtt, meg egyébként is el voltam szánva, sütőport tettem a tésztába. Innentől kezdve viszont csak nagy vonalakban követtem a receptet, de az eredménnyel elégedett volt a család, kivéve természetesen a leánygyermeket, de ő egyébként is olyan szeszélyes, hogy ezt nem tekintem mérvadónak. Ismétlés biztosan lesz, ki akarom próbálni élesztővel is.

Hozzávalók:
3 db főtt krumpli
2 dl langyos víz
liszt
1 csomag sütőpor
fél dl olaj
só
1 nagy pohár tejföl
3 gerezd fokhagyma
füstölt szalonna
kolbász
újhagyma
paradicsom
friss rozmaring
friss kakukkfű

Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzük, meghámozzuk, összetörjük. Hozzáadjuk a vizet, az olajat és a sütőport, sózzuk, és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy viszonylag kemény tésztát kapjunk (a liszt mennyiségét még megbecsülni sem tudom, több részletben adtam hozzá). Kivajazunk egy tepsit, vagy két kerek formát, mint én most, és a kettéosztott tésztát kilapogatjuk benne (a fene se fog gyúródeszkát meg sodrófát mosogatni). A fokhagymát lereszeljük, és a tejfölbe keverjük. A szalonnát kockákra vágjuk, az újhagymát, a paradicsomot és a kolbászt karikákra, nálam ez utóbbi nem igazán sikerült, lévén, hogy a kolbász előzőleg fagyasztva volt.
A fokhagymás tejfölt rákenjük a tésztára, majd egyenletesen rászórjuk a rakományt. Én az egyik adagra szalonnát és hagymát tettem, majd apróra vágott rozmaringgal szórtam meg, a másikra jött a kolbász, a paradicsom és a kakukkfűlevélkék, bár sajnos, ez utóbbinak a kolbász teljesen elnyomta az ízét. A rozmaring azonban remekül érvényesült a szalonna és a hagyma mellett.
200 °C-os sütőben sütöttem őket kb. fél-fél órán át.