Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.
Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl
Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése