Rizses hús

Na nem mondom, hogy ez most egy ütős bejegyzés közel három év után :-D

Szerettem a blogolást, csak az idő, az idő... ami sosincs. Nagy ház, kert, munka, gyerekek, satöbbi... szeptemberben ráadásul munkahelyet váltottam, biológia-tanárnéni lettem a helyi általános iskolában, úgyhogy ha este leülök a géphez, akkor leginkább óravázlatot írok vagy szemléltető anyagot keresek, mivel negyvenkét éves vagyok, de még soha egy napot sem tanítottam (kivéve az egyetemi kötelező gyakorlatokat), úgyhogy igencsak készülnöm kell minden órámra.

Szeptemberben kezdtem, és nagyon tetszik, csak arra nem számítottam, hogy jóformán levegőt venni se lesz időm... valahogy így, tényleg.

Nade már vágjuk a centit, jön a nyááááááááári szünet. Itthon leszünk a gyerekekkel (táborba csak akkor mennek, ha nagyon akarják - egyelőre nem), játszunk, beszélgetünk, kirándulunk... és főzünk. Meg befőzünk.

De egyelőre még iskolaidő van. Szombaton gyors ebéd kellett, rizses hús lett. A fiam szerint egy csillagos lett, amúgy pontozni szokott, száz pont a maximum, de azt mondja, a csillag a száz pontnál is több. Mondjuk csak a húst ette ki belőle, a nővére meg pont a húst nem kérte, így megosztoztak, sebaj. Családban marad.

Hozzávalók:

egy csésze (2 dl) rizs

60 dkg sertéscomb

2 szép szál sárgarépa

egy paradicsom (elmaradhat)

egy nagy fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

olaj

pirospaprika

só

bors

Elkészítés: apróra vágjuk a hagymát, és az olajon megpároljuk. Lehúzzuk a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, beletesszük a kockákra vágott sertéscombot, és nagy lángon folyamatosan kevergetve fehéredésig sütjük. Ezután tesszük hozzá a kockákra vágott paradicsomot, a lereszelt vagy apróra vágott fokhagymát (fokhagymanyomóm nincs, a franc se fogja tisztogatni), sózzuk, borsozzuk, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és kis lángon puhára főzzük. Ha a vizet elfőné, pótoljuk. Mikor a hús már majdnem puha, beletesszük  felkarikázott sárgarépát. Ha vastagabb a répa, akkor először hosszában vágjuk ketté, utána karikázzunk. Mikor minden puha és a hús alatt kevés, sűrű szaft van, akkor készült el.

Közben kevés forró olajon fehéredésig kevergetjük a rizst, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároljuk. Végül összekeverjük a répás hússal és savanyúság vagy saláta kíséretében tálaljuk.

Tárkonyos-sárgarépás csirkemell

Ez a recept a téli Stahl magazinból származik, és nagyon-nagyon finom! Csak nem szabad úgy járni, mint én, aki attól való félelmemben, hogy nyers marad a hús, a megadottnál tovább főztem, így meg kiszáradt. De még így is nagyon jó volt.

Hozzávalók:
2 db csirkemell-filé
2 evőkanál vaj
1 kis fej vöröshagyma
1/2 dl fehérbor
30 dkg sárgarépa
1 1/2 dl tejszín
1 teáskanál szárított tárkony
só
bors

Elkészítés:
A csirkemelleket 2-2 darabba vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a vajon minden oldalukat előpirítjuk, aztán kiszedjük egy tálra. A visszamaradt vajon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, hozzátesszük a tárkonyt, ráöntjük a fehérbort, felforraljuk. Felöntjük másfél deci vízzel, beletesszük a csirkemelleket az alattuk képződött húslével együtt, és rádobjuk a karikákra vágott répát. Lefedjük, 10-15 perc alatt kis lángon összefőzzük. Ezután a húsokat tányérra szedjük, a serpenyőben maradt levet nagy lángon 1 dl-re beforraljuk, beleöntjük a tejszínt, és 2-3 perc alatt összefőzzük a mártást. A hússal együtt tálaljuk.

Répatorta

Húsvétkor Dunántúlra utaztunk család- és barátlátogatóba, így főzőcskézés terén nemigen kellett túlzásokba esnem ;-) Péntek reggel indultunk, de úgy éreztük, hogy azért egy kis meghitt, szűk családi ünneplés hiányozna, így kicsit elébe mentünk az eseményeknek. Aznap senki sem túlórázott, a lánykámhoz pedig este jött a nyuszi (plüss formátumban, azóta pedig felváltva ül a játék babakocsiban és a bilin, attól függően, hogy a lánygyerek szerint éppen pisilnie kell-e, vagy vásárolni indul vele a képzeletbeli boltba, ahonnan anyának és a gyerekeknek ásványvizet hozunk, apának pedig sört - és ezt nem én rágtam a leány szájába!).
A vacsorát nem szerettem volna túlbonyolítani, volt após-féle házi füstölt sonka kaláccsal, ahogy az Alföldön szokás (dunántúli leány koromban nem is hallottam ilyenről), töltött tojás, újhagyma és retek, és sütöttem egy répatortát. Képet azonban nem mellékelek, mivel villanyfényben nagyon nem jó fényképezni, különben meg idő sem lett volna rá. A közeljövőben ismétlést tervezek, már csak a fotó kedvéért is ;-) addig pedig az asztaldíszünkről teszek fel egy képet, a hangulat kedvéért.

Hozzávalók:
Tésztához:
1 szál nagyobbacska sárgarépa
15 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
10 dkg olvasztott vaj/margarin
1 tojás
1 pohár natúr joghurt
fahéj
Krémhez:
25 dkg mascarpone
porcukor ízlés szerint
kevés citromlé

Elkészítés: a répát megtisztítjuk és finomra reszeljük. Innentől kezdve nagyon egyszerű, mert a tészta hozzávalóit összekeverjük, kivajazott tortaformába simítjuk, majd először erős, majd miután megemelkedett, közepes lángon tűpróbáig sütjük. A mascarponét habosra keverjük, ízlés szerint édesítjük-savanyítjuk, és jó vastag rétegben a torta tetejére kenjük. Díszítés hangulat, fantázia és hozzávalók függvénye, én ajándékba kapott mini-csokitojásokat tettem rá.

Őzcomb vadasan

Soha nem főztem még vadból, őszintén szólva, magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmi. A férjem decemberben kapott egy nagy darab őzcombot az egyik kollégájától, azzal viszont muszáj volt kezdeni valamit. Karácsonykor nem én főztem, mivel leendő kisfiam akkor még nem nagyon tolerálta az ételszagot (meg az evést sem igazán), így a férjem alkotott egy narancsos-gombás ragut a hús egy részéből, de egy jó darab felkerült a fagyasztóba. Hét eleje óta itthon dekkolok egy roppant makacs megfázással (eszem rá a jelen állapotomban engedélyezett homeopátiás rezgő cukorkákat - aki nem tudja, mi az, járjon utána -, de olyan nagyon nem hatnak). Így viszont van időm főzőcskézni, és előkerült az őz is. A neten kezdtem böngészni receptek után, végül egy sima vadas ragadta meg a fantáziámat, de azt sem követem betűről betűre. A végeredmény egész jó lett, bár a jellegzetes vad-íz nekem szokatlan. Olvastam olyat is, hogy pácolással el lehet tüntetni, meg olyat is, hogy nem igazán, és van, aki direkt így szereti. Kíváncsi leszek, a munkából hazatérő férjem mit fog mondani a mai ebédre (még jó, hogy a lánygyerek a bölcsiben étkezik, mert vannak elképzeléseim arról, hogy ő mit mondana :-D).

Hozzávalók:
800 g őzcomb
3 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
5 babérlevél
olaj
só
bors
kakukkfű
2 dl tejföl
2 teáskanál mustár

Elkészítés:
A vöröshagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. A zöldséget megtisztítjuk, felszeleteljük, rádobjuk a hagymára, megpirítjuk. Utána sóval, borssal, babérlevéllel és fokhagymával ízesítjük, felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje, és puhára főzzük.
A húst kockákra vágjuk, a hártyákat, zsírt eltávolítjuk. Olajon párolni kezdjük. Jó sok levet fog engedni, néha megkeverve addig főzzük, amíg ez elfő. A megfőtt zöldséget közben a főzőlével mindenestül összeturmixoljuk (előtte nem árt kicsit kihűteni, anyósomék turmixgépének a kelyhe egy ilyen akció során repedt meg a hőtől, a botmixer pedig nem ad megfelelően sima végeredményt). A kapott mártást ráöntjük a húsra, kakukkfűvel ízesítjük, és addig pároljuk benne (ha nagyon sűrűsödne, kevés vizet hozzáadva), amíg a hús megpuhul. Főzzük sűrűre a mártást, akkor elhagyhatjuk a lisztes habarást. Ha a hús puha, mustárral ízesítjük az ételt, és hozzákeverjük a tejfölt. Lehet zsemlegombócot is főzni hozzá, én simán főtt tésztával tálaltam.

Utóirat: "Borcsi, ez isteni, ilyet csinálhatsz máskor is!" továbbá hírek a leánygyermek bölcsődei étkezéséről: ebédkor repetázott - a salátafőzelékből. Igen elégedett vagyok! :-)

Tárkonyos raguleves

Nem vagyok nagy levesevő, de ezt a ragulevest nagyon szeretem. Főzni is. A hozzávalókon mindig változtatok, eddig még soha nem sikerült kétszer ugyanúgy, de ez a szép benne.

Hozzávalók:
egy kisebb csirkemell vagy ennek megfelelő egyéb húsféle (én pulyka felsőcombból szeretem legjobban)
2 vékonyabb szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
1 kisebb, zsenge karalábé
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kevés olaj
2 babérlevél
1 leveskocka vagy ételízesítő (én természetesen Szárikát használtam)
szárított tárkony
só
bors
2 dl tejföl vagy tejszín
1 púpos evőkanál liszt
citromlé

Elkészítés:
Az olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a kockákra vágott húst, és kicsit megpirítjuk. Utána belekeverjük a megtisztított és karikákra vágott répaféléket, a kockákra vágott karalábét, a megtisztított fokhagymagerezdeket, beledobjuk a babérleveleket, és felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Ha megfőtt a hús és a zöldség is, ízesítjük tárkonnyal, sóval, borssal, Szárikával. A lisztet elkeverjük egy kis főzővízben, belekeverjük a tejszínt vagy tejfölt, és behabarjuk a levest. A végén citromlevet adunk hozzá.
Ez egy nagyon egyszerű változat (a férjem szóvá is tette), jó, ha van benne gomba is, amit most nem kaptam, és zöldborsó, amit viszont, a konzervdobozt kinyitván és meglátván a sós lében úszkáló sárga foszlányokat, inkább mégsem tettem bele. Lehet még bele kockákra vágott krumplit is tenni, meg galuskát főzni, a következőképpen: egy tojást elhabarunk egy kevés olvasztott vajjal, majd annyi liszttel, hogy galuskatészta-sűrűségű legyen. Apróra vágott petrezselyemmel és sóval ízesítjük, kanállal szaggatjuk a levesbe. Ezzel együtt már komplett egytálétel, de most nem ilyet akartam.
Szerintem akkor finom, ha nagyon tárkonyos és enyhén savanykás az íze.

Gulyásleves pörköltből

Még tart a fagyasztott marhapörköltből, de mivel kellett a hely a fagyasztóban a tonnányi szilvás gombócnak (ráadásul még csak nem is sikerült valami jól, úgyhogy képet-receptet nem teszek fel), az újabb adagból gulyásleves lett. Az aprónép kedvéért jó sok sárgarépával, úgyhogy az íze enyhén édeskés, de sebaj! Mivel a törpe az én tányéromból is kiette a javát ("anya szok huszi!" "kérsz belőle?" "jóóóó!" - sőt, a répa és a "kuppi" is finomabb volt anya tányérjából), nyugodt lélekkel mondhatom, hogy jól sikerült az ebéd!
Ja. És még egy szilvás gombóc is lecsúszott nyomatéknak. Lehet, hogy mégsem rontottam el annyira?

Hozzávalók:
fagyasztott maradék marha(vagy sertés)pörkölt
krumpli
sárgarépa
fehérrépa
1 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt kömény
só
bors (lehet szemes is, de mivel a lánygyerek tegnap ráharapott egyre az oldalasban - pedig nagyon gondosan kiszedegettem az adagjából! - most nem mertem megkockáztatni)
mennyiségek a pörkölt mennyiségének, valamint ízlésünknek a függvényében

Elkészítés:
A pörköltről tetszés szerint leszedünk-rajtahagyunk mindent, ami tetszik-nem tetszik. A megtisztított és felszeletelt sérga- és fehérrépával, valamint a fokhagymagerezddel együtt lábasba tesszük, annyi vizet teszünk rá, hogy bőven ellepje, ízlés szerint fűszerezzük, és addig főzzük, amíg a zöldség majdnem puha. Ekkor jöhet bele a krumpli, és együtt készre főzzük.
Két dolgot nem teszek bele: az egyik a csipetke, mert felesleges szénhidrát, meg úgyis majdnem mindenki kenyérrel eszi - én mondjuk nem -, szóval nem értem, mi szükség rá. Ezen persze lehet vitatkozni. Nem teszek bele továbbá gulyáskrémet sem, éppen elég ízes anélkül is. És nem szeretném, ha a gyerekem a műanyag ízeket szokná meg.

Zöldséges tócsi

Vagy lapcsánka, lepcsánka, tócsni, cicege, berét, mackó, ahogy tetszik. Otthon, Veszprémben tócsi volt, itthon, Debrecenben lapcsánka. A lényeg, hogy finom. A fotót sütés közben kellett készíteni, mert az olajból kiszedett darabok nulla percet töltöttek a jénaiban, ahol fényképezni terveztem őket, a "várjátok meg, amíg kisütöm, lefotózom, aztán vacsorázhatunk" mondat pedig tisztán érzékelhető lincshangulatot eredményezett. Ez a kaja az aprónépnek is bejött, bár ne panaszkodjak, a répa, a krumpli és a cukkini ellen amúgy sem szokott kifogást emelni.
A kép láttán megbotránkozó mintaháziasszonyok (olvas engem ilyen?!) kedvéért elmondom: igen, természetesen, magától értetődik, hogy vacsora után lesuvickoltam a főzőlapokat!

Hozzávalók:
6 db közepes krumpli
1 db cukkini
1 kis darab sárgarépa
2 tojás
4 evőkanál liszt
só
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A répát megtisztítjuk, a krumplikat meghámozzuk, a cukkinit csak megmossuk, és a végét levágjuk. Mindent megreszelünk, összekeverünk, majd hozzákeverjük a tojásokat és a lisztet. Sóval és borssal ízesítjük. Seprenyőben ujjnyi olajat forrósítunk, kanálnyi halmokat teszünk bele a masszából, ellapítjuk, majd mindkét oldalukat megsütjük. A cukkini miatt lágyabb, mint a hagyományos tócsi, így a forgatást óvatosan kell intézni, ha nagyon nem akarna egy darabban maradni, mehet még egy kis liszt a masszába. Fokhagymával bedörzsölve, tejföllel megkenve tálaljuk.