Töltött paprika

Sokan nem szeretik, ha az ételszag átjárja a lakást, én sem, de kivételek azért vannak. Például bármilyen étel, amiben paradicsom és paprika fő. Zalai nagyszüleim kertjében mindkettőből nagy mennyiség termett, állandó nyári program volt a lecsó és az anyukám által következetesen ketchupnak titulált, egyébként isteni paradicsomszósz befőzése, így nekem ez az illat a nagyszülői házat és az iskolai vakációkat hozza vissza. Elég hatásosan ki tud zökkenteni a napi rutinból, úgyhogy a töltött paprika testemnek-lelkemnek egyaránt jó tápláléka :-)
A szószt most nem úgy készítettem, ahogy szoktam, elhagytam a rántást, és szívem szerint nem is cukroztam volna, de cukor nélkül túl savanyúnak ítéltem.

Hozzávalók:
6-8 TV paprika, mérettől függően
30 dkg darált sertéscomb
8 dkg rizs
egy kis fej hagyma
kevés olaj
egy tojás
só
bors
1 kg paradicsom
36 dkg sűrített paradicsom
cukor ízlés szerint

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon üvegesre pároljuk. Összekeverjük a rizzsel, a hússal, a tojással, sózzuk-borsozzuk. A paprikák szárát levágjuk, csumáját kiszedjük, és a tölteléket beletöltjük, lazán, mert a rizs megdagad.
A paradicsomokat lobogó forró vízbe dobjuk, egy perc múlva kihalásszuk, lehúzzuk a héjukat, húsukat összeturmixoljuk. A megtöltött paprikákat ebben a paradicsomlében főzzük meg, esetleg egy kis vízzel pótoljuk, hogy majdnem ellepje a paprikákat (teljesen nem kell, fedő alatt úgyis megfő). Ha kész, a paprikákat kiszedjük, a szószba belekeverjük a paradicsompürét, ha kell, cukrozzuk, és visszarakosgatjuk a paprikákat. Főtt krumplival vagy friss kenyérrel tálaljuk.

Csirkemáj olasz módra

Jó sokáig nem írtam, de megtámadhatatlan igazolásom van, a fiúgyerek világrajötte, meg minden, ami ezzel az örömteli eseménnyel jár, többek között a főzés elhanyagolása... de két hónap múltán itt vagyunk, jól vagyunk, már valami napirend-félénk is van, amibe újból belefér a főzés.
Még a várandósságom ideje alatt elkezdtem kiírogatni a kedvenc blogjaimról azokat a recepteket, amiket szerenék majd kipróbálni, különös tekintettel a gyorsan elkészíthető ebédekre-vacsorákra. Így találtam rá Móninál az olasz módra elkészített csirkemájra, ami tényleg gyorsan elkészült, és isteni finom lett, viszont a forró olajból kirobbanó máj jóvoltából egy halálfélelemmel teli negyedórával lettem gazdagabb, a konyha falát pedig festeni kell (hazatérő férjem ennyit mondott: "fedő", téééényleg!). Azt hiszem, ha nem szoptatnék, a palack bor (amiből egy deci kellett az ételhez) nagy részét eltüntettem volna...
A receptet nem írom le, mert mindent úgy csináltam, mint Móni, csak a petrezselymet felejtettem el, zsályát csak szárítottat tudtam beszerezni, és nem volt otthon fokhagyma, ezért - ó, borzalom - az Ízvarázs nevű, fura állagú fokhagyma-helyettesítő kockát tettem bele, ami csupán azért volt otthon (most jön a mosakodás), mert a leánygyermek úgy egy évvel ezelőtt becsempészte a bevásárlókocsiba, és csak a pénztárnál vettük észre (fogjunk mindent a kicsire ;-)).

Sonkás-krémsajtos-paradicsomos csigák

Ebbe a receptbe első látásra beleszerettem, úgyhogy nem is váratott magára sokáig a megvalósítása. Kapóra jött, hogy volt itthon egy tubus krémsajt, amiért kenyérre kenve nem nagyon rajongunk. A csiga tíz perce sült ki, és most győzködöm magam, hogy nagyon csúnya dolog lenne a família hazaérkezése előtt többet megenni, mint a két végét, amelyeknek nem lett tökéletes a formája ;-)
A tésztát egy az egyben úgy csináltam, ahogy Móni, ezért nem is írom le.

Töltelék hozzávalói:
1 tubus krémsajt
1 kis darab húsvéti sonkamaradék
1 paradicsom
1 tojás
1 dl tejföl
só
bors

Elkészítés:
A sonkát és a paradicsomot apró kockákra vágjuk, összekeverjük a többi hozzávalóval, majd a receptben leírtak szerint töltjük és sütjük a tésztát.
További, esetleg édes töltelékvariációkkal is fogok kísérletezni, mert ez a tészta valami isteni!!!!!!

Majdnem töki pompos

A Mindmegettén találtam a receptet, és eredetileg úgy terveztem, betűről betűre ragaszkodni fogok hozzá. Aztán kiderült, hogy én azt csak hiszem, hogy van otthon élesztő... leánygyermek alszik, így boltbamenetel szóba sem jöhet, maradnak a kedves szomszédok, kismama szomszédasszonynál nincs, alattunk lakó nincs otthon... mi ilyen rendes házban lakunk, munkaidőben általában nem sokan vannak otthon. Mivel a krumpli már megfőtt, meg egyébként is el voltam szánva, sütőport tettem a tésztába. Innentől kezdve viszont csak nagy vonalakban követtem a receptet, de az eredménnyel elégedett volt a család, kivéve természetesen a leánygyermeket, de ő egyébként is olyan szeszélyes, hogy ezt nem tekintem mérvadónak. Ismétlés biztosan lesz, ki akarom próbálni élesztővel is.

Hozzávalók:
3 db főtt krumpli
2 dl langyos víz
liszt
1 csomag sütőpor
fél dl olaj
só
1 nagy pohár tejföl
3 gerezd fokhagyma
füstölt szalonna
kolbász
újhagyma
paradicsom
friss rozmaring
friss kakukkfű

Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzük, meghámozzuk, összetörjük. Hozzáadjuk a vizet, az olajat és a sütőport, sózzuk, és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy viszonylag kemény tésztát kapjunk (a liszt mennyiségét még megbecsülni sem tudom, több részletben adtam hozzá). Kivajazunk egy tepsit, vagy két kerek formát, mint én most, és a kettéosztott tésztát kilapogatjuk benne (a fene se fog gyúródeszkát meg sodrófát mosogatni). A fokhagymát lereszeljük, és a tejfölbe keverjük. A szalonnát kockákra vágjuk, az újhagymát, a paradicsomot és a kolbászt karikákra, nálam ez utóbbi nem igazán sikerült, lévén, hogy a kolbász előzőleg fagyasztva volt.
A fokhagymás tejfölt rákenjük a tésztára, majd egyenletesen rászórjuk a rakományt. Én az egyik adagra szalonnát és hagymát tettem, majd apróra vágott rozmaringgal szórtam meg, a másikra jött a kolbász, a paradicsom és a kakukkfűlevélkék, bár sajnos, ez utóbbinak a kolbász teljesen elnyomta az ízét. A rozmaring azonban remekül érvényesült a szalonna és a hagyma mellett.
200 °C-os sütőben sütöttem őket kb. fél-fél órán át.

Sült csirkecomb újkrumplival

Ez olyan igazán nekem való recept: hamar összedobható, variálható, és mindenki szereti. Vendégvárásra különösen alkalmas, nem kell a konyhában sürögni, miközben mindenki más a szobában beszélget, és olajszag sem lesz tőle a lakásban, csak isteni fűszerillat.
Tegnap még epres muffint is sütöttem mellé, de mire fénykép készülhetett volna, a família megette a modelleket, úgyhogy a muffinról majd egy más alkalommal ejtek szót.

A csirkére visszatérve: mennyiségeket nem írok, létszám- és étvágyfüggő.

Hozzávalók:
csirkecombok (alsó, felső vegyesen)
újkrumpli
paradicsom
újhagyma
néhány fej fokhagyma
só
bors
fűszerek
olaj

Elkészítés:
A csirkecombokat egy nagy tálba vagy dobozba teszem, megszórom a fűszerekkel. Én legjobban a provánszi fűszerekeveréket szeretem hozzá, vagy a rozmaring-kakukkfű-oregano kombinációt, de most görög sültek fűszerekeverék volt kéznél (amit a nátrium-glutamát miatt soha többé nem fogok venni, de mindegy, maradt még egy csomaggal kevésbé tudatos korszakomból), azt tettem rá. Utána megöntözöm olajjal, majd az egészet jól összeforgatom, és lefedve elteszem egy kicsit a hűtőbe. Az újkrumplit megkapirgálom, a nagyobb darabokat kockákra vágom, a kicsiket csak félbe, vagy egyben hagyom, tepsibe szórom. A paradicsomot szintén kockákra vágom, az újhagymát kb. 1-2 centis darabokra, és mehetnek a tepsibe a krumpli mellé. A fokhagymafejeket megmosom, tisztítás nélkül kettévágom, és úgy teszem a többi zöldség mellé. Sóval, borssal és tetszés szerinti fűszerekkel ízesítem, jól összekeverem. A húst megsózom (csak akkor, ha a fűszerkeverékben nem volt só), a tepsire rácsot teszek, erre fektetem a pácból kiszedett húst, és a maradék pácot pedig a tetejére öntöm. Az egészet beborítom alufóliával, és mehet a forró sütőbe. Sütési időt nem mondok, mert fogalmam sincs, a combok nagyságától függ. Akkor jó, ha a hús teljesen puha, szinte leomlik a csontról. Ekkor leveszem a fóliát, és a pecsenyelével locsolgatva pirosra-ropogósra sütöm. A pecsenyelé miatt jól jön hozzá némi friss kenyér.
Más évszakban öreg krumpliból is elkészíthető, újhagyma helyett pedig cikkekre vágott vörös- vagy lilahagymát, karikákra vágott póréhagymát is használhatunk.