2012. szeptember 6., csütörtök

Csirkemáj olasz módra

Jó sokáig nem írtam, de megtámadhatatlan igazolásom van, a fiúgyerek világrajötte, meg minden, ami ezzel az örömteli eseménnyel jár, többek között a főzés elhanyagolása... de két hónap múltán itt vagyunk, jól vagyunk, már valami napirend-félénk is van, amibe újból belefér a főzés.
Még a várandósságom ideje alatt elkezdtem kiírogatni a kedvenc blogjaimról azokat a recepteket, amiket szerenék majd kipróbálni, különös tekintettel a gyorsan elkészíthető ebédekre-vacsorákra. Így találtam rá Móninál az olasz módra elkészített csirkemájra, ami tényleg gyorsan elkészült, és isteni finom lett, viszont a forró olajból kirobbanó máj jóvoltából egy halálfélelemmel teli negyedórával lettem gazdagabb, a konyha falát pedig festeni kell (hazatérő férjem ennyit mondott: "fedő", téééényleg!). Azt hiszem, ha nem szoptatnék, a palack bor (amiből egy deci kellett az ételhez) nagy részét eltüntettem volna...
A receptet nem írom le, mert mindent úgy csináltam, mint Móni, csak a petrezselymet felejtettem el, zsályát csak szárítottat tudtam beszerezni, és nem volt otthon fokhagyma, ezért - ó, borzalom - az Ízvarázs nevű, fura állagú fokhagyma-helyettesítő kockát tettem bele, ami csupán azért volt otthon (most jön a mosakodás), mert a leánygyermek úgy egy évvel ezelőtt becsempészte a bevásárlókocsiba, és csak a pénztárnál vettük észre (fogjunk mindent a kicsire ;-)).


Nincsenek megjegyzések: