Lekváros bukta

Egyszer régebben, a briós esetében már kipróbáltam, milyen lesz az este megformázott, a hűtőben éjszakáztatott és reggel kisütött kelt tészta. Most úgy döntöttem, a család borzolt idegeire ráférne a hétvégi kényeztetés, és egy buktával rukkoltam elő, ismét csak Péter Jánosnétól. Ketten alkottuk, mert minálunk a leánygyermek nélkül már nem sütés a sütés :-)

Hozzávalók (10 darabhoz):
25 dkg liszt
1,5 dl tej
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dkg vaj
2,5 dkg cukor
csipet só
lekvár ízlés szerint
esetleg 10 dkg főtt krumpli (nekem 6,5 dkg volt otthon), hogy másnapra is friss maradjon

Elkészítés:
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt, a cukrot, a sót, a két tojássárgáját, az olvasztott vajat, majd beledolgozzuk a lisztet, és letakarva duplájára kelesztjük. Tehetünk bele összetört főtt krumplit is, nem kötelező, nekem pont kimaradt egy kicsi a töltött paprika mellől, de így valamivel több lisztre volt szükségem, mert nagyon ragadt a tészta. Kelesztés után átgyúrjuk, lisztezett deszkán 1 cm vastagságúra nyújtjuk, 10×10 cm-es négyzetekre vágjuk, lekvárral megkenjük (nekem szilvalekvárom volt, de most nem olyan beton, mint az előző üveg), feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük a buktákat. Reggel begyújtjuk a sütőt (közepes hőfok), a bukták tetejét a kimaradt tojásfehérjével megkenjük (nem, nem kell hozzá az összes! :-D), és pirosra sütjük.

Briós reggelire

Több mint két hete nem írtam semmit. Nem szépítem: nem is nagyon főztem. Az ok prózai, újra munkába álltam, így mindhárman "üzemi koszton" élünk. A bölcsiben ez nem is lehet rossz, mert ott a lánygyerek még a spenótot is megeszi. Majd megkérdezem, hogyan készítik.:-)
Hétvégén persze főzünk, de a férjem szombaton kiutált a konyhából, mert ő is meg akarta valósítani magát. Nekem meg az az ötletem támadt, hogy legalább hétvégén kényeztessem egy kicsit a családot. Limaránál láttam, hogy a kelt tésztákat formázás után be lehet tenni éjszakára a hűtőbe, és másnap reggel már csak meg kell kenni tojással, és betenni a sütőbe. Így vasárnap reggel frissen sült brióst reggeliztünk, férjem-féle házi baracklekvárral. A recept a blogban már több helyen említett könyvből való. Az adagokat feleztem, mert a kelt tészta igazán csak frissen jó.

Hozzávalók (hat brióshoz):
1,5 dl tej
4 dkg margarin
4 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
1/2 kávéskanál só
30 dkg liszt

Elkészítés:
A margarint felolvasztjuk, összekeverjük a tejjel és a kéféle cukorral. A keveréknek langyosnak kell lennie. Belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, és megvárjuk, míg felhabosodik, vagyis felfuttatjuk (ezt azért írom így, mert egy ismerősnek egyszer nagy lazán annyit mondtam, hogy "fefuttatjuk" az élesztőt, aztán később, tésztagyúrás közben telefonált, hogy ez pontosan mit jelent, hová kellene futnia az élesztőnek?). Ezután hozzáadjuk az egyik tojássárgáját, a sót és a lisztet, jól kidolgozzuk, majd langyos helyen 30 percig kelni hagyjuk. Újra átdagasztjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
A megkelt tésztát 12 részre osztjuk. A darabokból rudakat sodrunk, kettőt-kettőt az egyik végénél összefogunk, összecsavarunk, majd a végeit az összefogott végéhez visszahajtjuk és aládugjuk. Egy tepsit kivajazunk és sütőpapírral kibélelünk, erre rakjuk a briósokat. Utána két dolgot tehetünk: 1. megkenjük a másik tojássárgájával, újabb harminc percig pihentetjük, majd 200°C-ra előmelegített sütőben pirosra sütjük (a tetejét letakarhatjuk sütőpapírral vagy alufóliával, ha nagyon pirulna), vagy 2. letakarjuk valamivel (alufólia, tiszta konyharuha), és úgy, ahogy van, tepsistől betesszük a hűtőbe. Másnap reggel kivesszük, megkenjük a tetejét, pihentetjük és sütjük.

Padlizsánkrém

Nem szokványosan kezdődött. Pontosabban annyiból igen, hogy bevásároltam és hazacipeltem két padlizsánt, de amikor kis olajon meg akartam párolni hozzá a hagymát, akkor történt egy kis elhajlás. A legkisebb serpenyőnkben ugyanis az előző napi sztrapacskához pirított szalonnapörc és zsír maradéka volt (füstölt kolozsvári szalonnából, hmmmm... nagy bűn, de kidobni még nagyobb vétek ;-)), így ezen pároltam üvegesre a hagymát. A többit a szokásos módon csináltam, csak a fokhagymát hagytam ki, mivel a szombati reggeli után névadóra siettünk névadó-szülői minőségben, ott meg nem lett volna célszerű "illatozni". Bár utólag láttam, mindegy lett volna, mert a másfél éves ünnepelt és a mi kétévesünk műsora mellett ez az apróság a kutyát nem érdekelte volna... no de jöjjön a recept.

Hozzávalók:
2 friss, karcsú padlizsán
1 kis fej hagyma
kevés olaj (jelen esetben füstölt szalonna zsírja egy kis pörccel)
pirospaprika (elhagyható)
1 gerezd péppé zúzott fokhgyma (nem elhagyható, de én elhagytam)
só
bors
kevés citromlé
1,5 dl tejföl

Elkészítés:
A padlizsánokat megmossuk, villával megszurkáljuk és forró sütőben puhára sütjük. Ha megsült, a végét levágjuk, a héját lehúzzuk, feldaraboljuk, botmixerrel péppé zúzzuk. Állítólag fémmel nem szabadna érintkeznie, ezért fa- vagy műanyag kést szoktak javasolni, mert a fém "megzavarja az ízét", de én mindig a szokásos késeimmel dolgozom, és így is ízlik a végeredmény. Az apróra vágott hagymát a zsiradékon üvegesre pároljuk, hozzákeverjük a padlizsánhoz. Ízlés szerint fűszerezzük. A végén belekeverjük a tejfölt. Pirítósra kenve az egyik kedvenc reggelim.

Almás tócsi

Igazából almás omlett a böcsületes neve, és az eredetije A Kismama babakonyhája című könyvből való. Ma ezt reggelizte a kis drága, és ahogy elnézem, holnap is ezt fogja, de holnapután és azután már nem, mert nem marad. Pedig a könyv szerint ez egy négy személyes adag...

Hozzávalók:
2 közepes vagy 1 óriási alma
citromlé
1 tojás
3 evőkanál liszt
tej
olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az almát lereszeljük. A könyv szerint héjastul, én meghámoztam, nehogy a héjdarabkákon bukjon el az Egyen Almát A Gyerek projekt. Egy kis citromlével megcsepegtetjük, nehogy megbarnuljon, majd hozzákeverjük a tojást, a lisztet (egy evőkanálnyinak zabpehelylisztnek kellene lennie, de nem tartok itthon), és annyi tejet, hogy sűrű masszát kapjunk. Kevés olajon mindkét oldalát pirosra sütjük, kis kanálnyi, ellapított halmok formájában, mint a tócsit. Szebb lenne porcukorral meghintve, de én ilyet még a kép kedvéért sem művelek.