Rizses hús

Na nem mondom, hogy ez most egy ütős bejegyzés közel három év után :-D

Szerettem a blogolást, csak az idő, az idő... ami sosincs. Nagy ház, kert, munka, gyerekek, satöbbi... szeptemberben ráadásul munkahelyet váltottam, biológia-tanárnéni lettem a helyi általános iskolában, úgyhogy ha este leülök a géphez, akkor leginkább óravázlatot írok vagy szemléltető anyagot keresek, mivel negyvenkét éves vagyok, de még soha egy napot sem tanítottam (kivéve az egyetemi kötelező gyakorlatokat), úgyhogy igencsak készülnöm kell minden órámra.

Szeptemberben kezdtem, és nagyon tetszik, csak arra nem számítottam, hogy jóformán levegőt venni se lesz időm... valahogy így, tényleg.

Nade már vágjuk a centit, jön a nyááááááááári szünet. Itthon leszünk a gyerekekkel (táborba csak akkor mennek, ha nagyon akarják - egyelőre nem), játszunk, beszélgetünk, kirándulunk... és főzünk. Meg befőzünk.

De egyelőre még iskolaidő van. Szombaton gyors ebéd kellett, rizses hús lett. A fiam szerint egy csillagos lett, amúgy pontozni szokott, száz pont a maximum, de azt mondja, a csillag a száz pontnál is több. Mondjuk csak a húst ette ki belőle, a nővére meg pont a húst nem kérte, így megosztoztak, sebaj. Családban marad.

Hozzávalók:

egy csésze (2 dl) rizs

60 dkg sertéscomb

2 szép szál sárgarépa

egy paradicsom (elmaradhat)

egy nagy fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

olaj

pirospaprika

só

bors

Elkészítés: apróra vágjuk a hagymát, és az olajon megpároljuk. Lehúzzuk a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, beletesszük a kockákra vágott sertéscombot, és nagy lángon folyamatosan kevergetve fehéredésig sütjük. Ezután tesszük hozzá a kockákra vágott paradicsomot, a lereszelt vagy apróra vágott fokhagymát (fokhagymanyomóm nincs, a franc se fogja tisztogatni), sózzuk, borsozzuk, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és kis lángon puhára főzzük. Ha a vizet elfőné, pótoljuk. Mikor a hús már majdnem puha, beletesszük  felkarikázott sárgarépát. Ha vastagabb a répa, akkor először hosszában vágjuk ketté, utána karikázzunk. Mikor minden puha és a hús alatt kevés, sűrű szaft van, akkor készült el.

Közben kevés forró olajon fehéredésig kevergetjük a rizst, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároljuk. Végül összekeverjük a répás hússal és savanyúság vagy saláta kíséretében tálaljuk.

Paprikás krumpli

Boldog új évet! Így februárban... hát történt egy s más a legutóbbi (szeptemberi....) bejegyzés óta, ami miatt háttérbe szorult a blogolás, címszavakban: lakáseladás, albérletkeresés, költözés, építkezés, férj munkahelyváltása, engem visszahívtak dolgozni, fiúgyereket szoktatom a bölcsibe, közben fogyni próbálok, és decemberben még kórházba is kerültünk rota-vírussal. Szinte meg is feledkeztem a blogról, na. Már csak azért is, mert az utóbbi hónapokban a főzést gyakorlatilag csak összecsaptam, a végeredményt eltüntettük, elfelejtettük, slussz-passz. És a helyzet a jövőben sem valószínű, hogy változik. Azért igyekszem....
Ez a paprikás krumpli tegnap volt gyors ebéd, mielőtt elvittem a két gyerkőcöt a szemészetre, mert kissé rövidlátás-gyanúsak, de egyelőre nincs szükségük szemüvegre. Csak ebédre, amit időszűkében villámgyorsan kellett összedobni, persze így is sikerült közben felmászniuk a szekrényre és összetépni egy csomag papírzsebkendőt. A tettes a fiúgyerek volt, a felbujtó a nővére. Örültem, hogy milyen szépen eljátszanak egymással, míg én gyorsan megfőzök, de semmi baj, úgyis ki kellett már porszívózni... na persze.

Hozzávalók:
8 kis vagy 4 nagyobb szem krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
3 db virsli
kevés olaj
pirospaprika
só
bors

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk és egy kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az őrölt paprikát, én két mokkáskanállal (nagyon kicsi kanál!) tettem bele, de ízlés dolga. Elkeverjük, mehet bele a hámozott és kockákra vágott krumpli, só-bors ízlés szerint, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzzük. A főzés végén tesszük bele a karikákra vágott virslit.
Az elfőtt vizet időközben pótoljuk, hogy mennyivel, az ízlés dolga. Lehet bővebb lével is főzni, én azt szeretem, ha csak egy kis sűrű trutyi marad rajta a végén, ami bevonja a krumplikockákat és a virslikarikákat, meg így praktikusabb is abból a szempontból, hogy a kicsi is könnyebben meg tudja enni egyedül.

Savanyú káposzta húsgombóccal, római tálban

Szeretem a római tálat. Finom íze lesz benne az ételnek, nem ég oda, nem szárad ki, és egyébként is, kevés vele a macera: csak be kell vágni a sütőbe. Különösen alkalmas vendégváró fogások elkészítésére, háromfős családunknak nyilván nem veszem elő. Tegnap jöttek anyukámék meg a férjem családja megköszönteni azon szomorú apropóból, hogy megint öregebb lettem egy évvel (nem vicc! anyósom sütött tortát, és nagy tapintatosan, aggodalmas arccal megkérdezte, rátegye-e már a gyertyát, nem illetlenség-e már ebben a korban - és nem viccnek szánta!!!!!!). Így alkalom nyílt elővenni a tálat, és elkészíteni egyik kedvenc, nagyon jól bevált receptemet. Köszönet érte a Derine nevű fórumtársnak a Nők Lapja Café-ról.

Hozzávalók:
1 kg savanyú aprókáposzta
80 dkg darált sertéscomb
17 dkg rizs
1 nagy és 1 kis fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2 tojás
kolozsvári szalonna
kevés liszt
1 doboz paradicsompüré
majoranna
kakukkfű
borsikafű
babérlevél
só
bors

Elkészítés:
A római tálat előírás szerint beáztatjuk. A kolozsvári szalonnát vékony szeletekre vágjuk (csinálhatjuk szeletelt bacon-nal is, de úgy nem lesz az igazi), a felével kibéleljük a tálat. Rátesszük a kimosott káposzta felét. Fátyolnyi liszttel meghintjük. Majorannával, kakukkfűvel, borsikafűvel és babérlevéllel megszórjuk. A nagy fej hagymát felkarikázzuk, és kirakjuk vele a képosztát. Rászórjuk a gerezdekre szedett, megpucolt fokhagymát is. A húst, rizst, tojást és a lereszelt kis fej hagymát összegyúrjuk, sóval-borssal ízesítjük, és gombócokat formázunk belőle, melyekkel kirakjuk a képoszta tetejét. A gombócokra rákenjük a paradicsompürét, majd ismét majoránna, kakukkfű, borsikafű és babérlevél következik. Az egészet beborítjuk a káposzta másik felével, és befedjük a szalonnacsíkokkal. Felöntjük kb. három pohár vízzel, rátesszük a fedőt, és hideg sütőbe téve, magasra véve a hőfokot, két ótán át sütjük. A stőtálban tálaljuk, tejföl és friss kenyér kíséretében.
A kép sütés előtt készült, és régi, a tegnapit nem volt időm lefotózni.

Rakott zöldbab

Ma úgy döntöttem, kipucolom a mélyhűtőben megbúvó fél zacskó fagyasztott cuccokat, így vegyes gyümölcsleves és rakott zöldbab lett az ebéd. A rakott zöldbabot szeretem, mert gyors, egyszerű, és finom. Ráadásul jó előre el lehet készíteni.

Hozzávalók:
1 csésze rizs
40 dkg darált sertéshús (comb vagy lapocka)
friss vagy fagyasztott zöldbab
1 nagy pohár tejföl
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
őrölt kömény
pirospaprika
só
bors
olaj

Elkészítés:
Kevés olajon megpároljuk a hagymát, majd hozzákeverjük a húst, és fehérre sütjük. Sóval, borssal, köménymaggal, pirospaprikával, apróra vágott fokhagymával ízesítjük, kevés vízzel felöntjük, puhára főzzük. A rizst kevés olajon megpirítjuk, kétszeres mennyiségű sós vízzel felöntjük, fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Jénai edénybe terítjük a rizst, rá a húst, arra pedig a zöldbabot. Alufóliával lefedve sütőben addig sütjük, amíg a bab megpuhul. Akkor rákenjük az olajjal, sóval és borssal összekevert tejfölt, és alufólia nélkül pirosra sütjük.