Szilvalekváros csiga maradék krumplipüréből

A háztartásom egyik alapszabálya: ételt nem dobunk ki! (Kivéve persze, ha megromlott. Ezt igyekszünk elkerülni.) Maradék köretet sem. Azt a többéves szilvalekvárt sem, amit vésni kell az üvegből, elgörbíti a kanalat, és az évek múlásával is csak a kétharmada fogyott el muffinba. Volt egy kis szabad idő- és energia-kapacitásom, így egy újabb sütemény született. Itt jegyzem meg, nem csak sütik kerülnek ki a konyhámból, de mindig azoknál érzem úgy, hogy meg kell osztanom a receptjüket, egy betűtésztás paradicsomlevesnél vagy rakott kelkáposztánál, ami a mai ebéd volt, gyakran hiányzik az indíttatás. Nem beszélve arról, hogy nemegyszer kutyafuttában dobom őket össze (ergo fázisfotók készítése kizárva), mint ma reggel is, utána lerohanunk a játszótérre, aztán hazatérve magyarázzam meg a családnak, hogy mindjárt ebédelünk ááááááám, csak anya még fényképez! :-D
Visszatérve a sütire: mennyiségeket nem tudok írni, mert ott kezdődik a probléma, hogy fogalmam sincs, mennyi krumpliból, vajból és tejből állt a kiindulási püré, márpedig ahhoz kell igazítani a többit. Szóval, ez megint csak egy ötlet azoknak, akik azért gyúrtak már tésztát ;-)

Hozzávalók:
maradék krumplipüré
kb. 1 dl olaj
liszt (amennyit felvesz)
1 csomag sütőpor
cukor (ízlés szerint)
1 tojás
őrölt fahéj (ízlés szerint)
valami kevéssé folyós lekvár (esetemben az üvegbe bebetonozódott szilva)

Elkészítés:
A krumplipürére ráöntjük az olajat, ráütjük a tojást, cukrozzuk-fahéjazzuk, majd egy kis lisztet és a sütőport hozzáadva, robotgéppel (dagasztókarral) összekeverjük. Apránként adjuk hozzá a lisztet, amíg kéztől elváló, lágy tésztát nem kapunk. Ezt lisztezett deszkán kinyújtjuk. Rákenjük a lekvárt, illetve aki úgy járt, mint én, az először tegye bele az üveget egy fazék vízbe, tegye a tűzhelyre, és gyújtson alá. Előbb-utóbb megolvad annyira, hogy ki lehessen kanalazni és a kinyújtott tésztára kenni. Ezután feltekerjük a tésztát, felszeleteljük, mintha kakaós csigát készítenénk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. A tetejüket megkentem egy kis tejszínnel, és kevés cukrot szórtam rá, hogy szép barna és ropogós legyen, ez felesleges macerának bizonyult, mivel a sütés közben kifolyt lekvár elborította az egészet. Ha lett volna még dióm (az utolsó doboznyi palacsintatöltelékként végezte), durvára vágtam volna egy keveset, és azzal szórtam volna meg a csigákat.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt sültek meg.