Csokis muffin

Húsvétvasárnap hajnalban jöttem rá, hogy az ünnepi menühöz talán nem ártana valami desszertet is összeütni, lehetőleg gyorsan. Muffin mellett döntöttem, mert az gyors és egy kis díszítéssel kellőképpen ünnepi is.

Csokis muffin

Hozzávalók:

15 dkg liszt

10 dkg cukor

1 tojás

1 tábla étcsoki

5 dkg olvasztott vaj

1 kis pohár joghurt

fél csomag sütőpor

esetleg kevés tej

Díszítés: ízlés szerint, nálam most tejszínhab és mini csokitojás került rá

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük, ha túl sűrű a tészta, egy kevés tejjel hígíthatjuk, de azért ne legyen folyós. A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal béleljük, ebbe kanalazzuk a tésztát. 180°C-on tűpróbáig sütjük.

Ízlés szerint díszíthetjük, pl. bevonhatjuk csokival is, én most vaníliás tejszínhabból nyomtam rá rózsákat, és mindegyikre egy mini csokitojást biggyesztettem.

Meggyes-joghurtos lepény

Semmi extra, ez a tészta már többször szerepelt a blogon, csak ezúttal családi programmá avanzsált a készítése :-)

Hozzávalók:
meggy (amennyit gondolunk)
2 pohár joghurt
4 pohár liszt
2 pohár cukor
1 pohár napraforgóolaj
2 tojás
1 csomag sütőpor
fahéj

Elkészítés:
1. Ha a férjünk (puszta udvariasságból, nemleges válaszban reménykedve) megkérdezi, mit segíthet, magoztassuk ki vele a meggyet. Ha nem, magozzuk ki mi.
2. Rakjunk egy jó nagy tálat a hároméves leánygyermek elé, és adjunk fakanalat a kezébe. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a szép sorjában kiméregetett hozzávalókat odaadjuk neki, ő pedig szépen beleönti, ahogy következik, aztán vadul kavarni kezdi (ezért fontos, hogy elég nagy legyen az a tál).
3. A tojást azért mi magunk törjük fel, és reménykedjünk, hogy szalmonellamentes, mert a tészta egy részét biztosan el fogja kóstolgatni a gyerek.
4. A fahéjat is mi adagoljuk, ha nem akarunk barna színű, csípős tésztát.
5. Szólítsuk fel az aprónépet, hogy a gondosan összekutyult masszát kotorássza át a tálból a kivajazott-lisztezett tepsibe. Egyengessük el.
6. Rakosgassuk ki a tészta tetejét a meggyel. Én ezen a ponton elkövettem azt a hibát, hogy a lánygyereket felszólítottam a gyümölcs megkóstolására. Persze savanyú volt neki, és azóta az addig szeretett cseresznyét sem hajlandó megenni, mondván, biztos az is savanyú. Na, így jártunk. Jövő júniusig remélhetőleg elfelejti.
7. 180C-os sütőben süssük tűpróbáig.
8. Közben takarítsuk fel a konyhát, aztán vágjuk be a gyereket a csap alá, és öltöztessük át.
9. A kihűlt remekmű egy részéből gondosan távolítsuk el a meggyet, hogy a leánygyermek is megegye. Bár ezen a téren fejlődés tapasztalható - már saját kezűleg kiszedegeti magának. Ez öt perc csendet és nyugalmat jelent ;-)

Répatorta

Húsvétkor Dunántúlra utaztunk család- és barátlátogatóba, így főzőcskézés terén nemigen kellett túlzásokba esnem ;-) Péntek reggel indultunk, de úgy éreztük, hogy azért egy kis meghitt, szűk családi ünneplés hiányozna, így kicsit elébe mentünk az eseményeknek. Aznap senki sem túlórázott, a lánykámhoz pedig este jött a nyuszi (plüss formátumban, azóta pedig felváltva ül a játék babakocsiban és a bilin, attól függően, hogy a lánygyerek szerint éppen pisilnie kell-e, vagy vásárolni indul vele a képzeletbeli boltba, ahonnan anyának és a gyerekeknek ásványvizet hozunk, apának pedig sört - és ezt nem én rágtam a leány szájába!).
A vacsorát nem szerettem volna túlbonyolítani, volt após-féle házi füstölt sonka kaláccsal, ahogy az Alföldön szokás (dunántúli leány koromban nem is hallottam ilyenről), töltött tojás, újhagyma és retek, és sütöttem egy répatortát. Képet azonban nem mellékelek, mivel villanyfényben nagyon nem jó fényképezni, különben meg idő sem lett volna rá. A közeljövőben ismétlést tervezek, már csak a fotó kedvéért is ;-) addig pedig az asztaldíszünkről teszek fel egy képet, a hangulat kedvéért.

Hozzávalók:
Tésztához:
1 szál nagyobbacska sárgarépa
15 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
10 dkg olvasztott vaj/margarin
1 tojás
1 pohár natúr joghurt
fahéj
Krémhez:
25 dkg mascarpone
porcukor ízlés szerint
kevés citromlé

Elkészítés: a répát megtisztítjuk és finomra reszeljük. Innentől kezdve nagyon egyszerű, mert a tészta hozzávalóit összekeverjük, kivajazott tortaformába simítjuk, majd először erős, majd miután megemelkedett, közepes lángon tűpróbáig sütjük. A mascarponét habosra keverjük, ízlés szerint édesítjük-savanyítjuk, és jó vastag rétegben a torta tetejére kenjük. Díszítés hangulat, fantázia és hozzávalók függvénye, én ajándékba kapott mini-csokitojásokat tettem rá.

Diós-joghurtos muffin

Még mindig tele a fagyasztó dióval, úgyhogy a tegnapi takarítás szünetében alkottam egy muffint, ami várakozáson felül finomra sikerült.

Hozzávalók:
8 dkg darált dió
7 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
5 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
1 pohár natúr joghurt
reszelt citromhéj

Elkészítés:
Minden hozzávalót összekeverünk, a tojásokat szétválasztva, először a sárgájukat adjuk a masszához, a felvert tojásfehérje-habot pedig a legvégén. Papírkapszlival kibéleljük a muffinsütő horpadásait, elosztjuk bennük a tésztát. 200°C-ra előmelegített sütőbe tesszük, és ha a massza felemelkedett, 150°C-ra mérsékeljük a hőfokot, és tűpróbáig sütjük.

Nektarinos lepény

Ma valahogy úgy alakult, hogy igazi, háromfogásos vasárnapi menüt rittyentettünk, méghozzá hihetetlenül kevés munkával. Na jó, az igazából úgy volt, hogy valami torokfájós nyavalyából lábadozunk, és a férjem megkívánta a jó kis klasszikus, erőt adó, gyógyító vasárnapi csirkehúslevest. Sőt, mi több, be is vásárolt hozzá a piacon, és meg is főzte. Első fogás kipipálva. Másodiknak maradt tegnapról rizibizi, a mélyhűtőben pedig egy doboz bepanírozott hús foglalta a helyet, csak ki kellett sütni. Ez is kipipálva. Én eddig a lábamat sem tettem be a konyhába, még a reggeli kávét is az ember főzte, ami nagyon rendes dolog tőle, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy éjjel én keltem a sokat nyűgösködő aprónéphez, szóval úgy éreztem, hogy ezt most megérdemlem ;-) egy sütemény erejéig azért én is megerőltettem magam, de, mint a receptből látszik, nem túlságosan. Az eredmény azonban csodás lett, pedig igazán nem volt sok munka vele.
Most pedig, amíg a gépen pötyögök, a férjem és a lányka egymást szórakoztatják a játszótéren. Azt hiszem, nem lehet okom panaszra.

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
egy pohár cukor
fél pohár olaj
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 tojás
4 nektarin
vaj és liszt a forma kikenéséhez

Elkészítés:
Mint látható, a szedres torta alapjául is szolgáló, eredetileg kefíres kuglóf tésztáját használtam. A hozzávalókat (értelemszerűen a nektarin kivételével) összekeverjük. Egy tetszés szerinti formát vagy egy kis tepsit kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a tésztát. Nekem bele kellett kennem a tepsibe, mert elég vékony réteg lett, de nem baj, mert így finom, vékony tésztája lett a süteménynek. Kirakjuk a felszeletelt nektarinnal, és előmelegített sütőben előbb erős, majd, miután megemelkedett, mérsékelt-közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Szilvalekvárral töltött muffin

Mit csináljon az ember, ha van egy fél üveg olyan kemény szilvalekvárja, hogy úgy kell kivésni belőle a darabokat? Hát szilvás gombócot! Ha pedig arra nincs idő, akkor töltött muffint.

Hozzávalók:
15 dkg liszt
75 g cukor
fél csomag sütőpor
őrölt szegfűszeg
őrölt fahéj
10 dkg olvasztott vaj/margarin vagy 1 dl olaj
1 tojás
tej
kőkemény szilvalekvár

Elkészítés:
A hozzávalókat a tojásig bezárólag alaposan összekeverjük. Ezután annyi tejet adunk hozzá, hogy nagyon sűrűn folyó masszát kapjunk. A muffintepsi horpadásait kibéleljük papírkapszlikkal, és mindegyik aljára kanalazunk egy kicsit a tésztából. A lekvárból mogyorónyi darabokat vésünk a kanállal, és a tésztarétegre tesszük. A maradék tésztát tejjel hígítjuk, és rákanalazzuk a lekvárra. Előbb nagy, majd, ha megemelkedett a tészta, közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Szedres torta

Ma van a férjem születésnapja. Július tizenötödikén azonban nem csak anyósom emlékezhet a debreceni klinika szülészeti osztályára, hanem én is, mert két évvel ezelőtt pont ezen a nevezetes napon, 38 hetes pocakkal fektettek be az osztályra két, utólag jelentéktelennek bizonyuló probléma miatt. Még a szülés megindítását is megpendítette az ügyeletes orvos, úgyhogy a torta félig készen pihent otthon a hűtőben, az esti vendégséget lemondtuk, mi meg kézen fogva ültünk a folyosón, és vártuk a döntést, hogy vajon az ajándék meglesz-e ma? ;-) mivel nem indítottak szülést, nem lett meg, csak három nappal később, teljesen önszántából :-) Az ünneplés azonban közös, mi tagadás, a tavalyin a férjem kissé háttérbe is szorult, de nem bánta. Az ideit holnapután tartjuk, persze azért ma estére is volt egy kis meglepetés, lásd alant ;-) Olyasmit kellett kitalálni, ami gyorsan elkészíthető és a nyomokat is hamar el lehet tüntetni, nehogy lebukjak. A kefíres kuglóf receptje, amelyben a kefíres pohárral kell kimérni a hozzávalókat, kis átalakítással éppen megfelelő volt.
Korábban írtam, hogy a lánygyerek nem eszi a gyümölcsöt, hát ma nagy meglepetés ért: a szeder igen ízlett neki :-)

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
1 pohár cukor
1/2 pohár olaj
1 tojás
1 sütőpor
szeder

Elkészítés:
A hozzávalókat a szeder kivételével jól összekeverjük, kivajazott-lisztezett formába öntjük, kirakjuk a tetejét a szederrel (ami aztán jól belesüpped, de mindegy), és előbb erős, majd takaréklángon tűpróbáig sütjük. Ennyi! :-)