Spenótos-túrós pite

Nyaralásunk során Almádiban jártunk, és kaptunk egy nagy zacskó spenótot. Eleinte gyanakodva nézegettem: miért ilyen fura, szögletes az alakja, vastag a levele, és különben is, a spenótot tavasszal szedik, vagy nem? Rákerestem az Interneten, és eljutottam az új-zélandi spenótig. Így már minden világos.
Régóta szerettem volna kipróbálni ezt a receptet, most elérkezettnek láttam az időt. Leírást most nem adok, mivel az eredeti recepttől csak annyiban tértem el, hogy tovább főztem, majd összeturmixoltam a spenótot, és így kevertem a túróba.
A fogadtatás eléggé vegyes volt. A férjem és a lányom nem rajonganak eme szépséges zöld levélért, így az ember megkóstolta ugyan, de ennyiben maradtunk. A lánygyerek rámutatott a pitére, majd határozott hangon így szólt: "asz nem ennivanó". Én megeszegettem, de rá kellett jönnöm, hogy ugyanaz a helyzet, mint a kapros túróssal: nekem a túró és a sült tészta együttese csak édesen képzelhető el. A kapor meg a tökfőzelékbe. A spenót pedig mártásnak, tükörtojással. Tudom, ufó vagyok, de mindkettőt nagyon szeretem!
Mindezek ellenére a recept teljesen jó, a hiba a mi készülékünkben van! ;-)

Majdnem töki pompos

A Mindmegettén találtam a receptet, és eredetileg úgy terveztem, betűről betűre ragaszkodni fogok hozzá. Aztán kiderült, hogy én azt csak hiszem, hogy van otthon élesztő... leánygyermek alszik, így boltbamenetel szóba sem jöhet, maradnak a kedves szomszédok, kismama szomszédasszonynál nincs, alattunk lakó nincs otthon... mi ilyen rendes házban lakunk, munkaidőben általában nem sokan vannak otthon. Mivel a krumpli már megfőtt, meg egyébként is el voltam szánva, sütőport tettem a tésztába. Innentől kezdve viszont csak nagy vonalakban követtem a receptet, de az eredménnyel elégedett volt a család, kivéve természetesen a leánygyermeket, de ő egyébként is olyan szeszélyes, hogy ezt nem tekintem mérvadónak. Ismétlés biztosan lesz, ki akarom próbálni élesztővel is.

Hozzávalók:
3 db főtt krumpli
2 dl langyos víz
liszt
1 csomag sütőpor
fél dl olaj
só
1 nagy pohár tejföl
3 gerezd fokhagyma
füstölt szalonna
kolbász
újhagyma
paradicsom
friss rozmaring
friss kakukkfű

Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzük, meghámozzuk, összetörjük. Hozzáadjuk a vizet, az olajat és a sütőport, sózzuk, és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy viszonylag kemény tésztát kapjunk (a liszt mennyiségét még megbecsülni sem tudom, több részletben adtam hozzá). Kivajazunk egy tepsit, vagy két kerek formát, mint én most, és a kettéosztott tésztát kilapogatjuk benne (a fene se fog gyúródeszkát meg sodrófát mosogatni). A fokhagymát lereszeljük, és a tejfölbe keverjük. A szalonnát kockákra vágjuk, az újhagymát, a paradicsomot és a kolbászt karikákra, nálam ez utóbbi nem igazán sikerült, lévén, hogy a kolbász előzőleg fagyasztva volt.
A fokhagymás tejfölt rákenjük a tésztára, majd egyenletesen rászórjuk a rakományt. Én az egyik adagra szalonnát és hagymát tettem, majd apróra vágott rozmaringgal szórtam meg, a másikra jött a kolbász, a paradicsom és a kakukkfűlevélkék, bár sajnos, ez utóbbinak a kolbász teljesen elnyomta az ízét. A rozmaring azonban remekül érvényesült a szalonna és a hagyma mellett.
200 °C-os sütőben sütöttem őket kb. fél-fél órán át.