Spenótos-túrós pite

Nyaralásunk során Almádiban jártunk, és kaptunk egy nagy zacskó spenótot. Eleinte gyanakodva nézegettem: miért ilyen fura, szögletes az alakja, vastag a levele, és különben is, a spenótot tavasszal szedik, vagy nem? Rákerestem az Interneten, és eljutottam az új-zélandi spenótig. Így már minden világos.
Régóta szerettem volna kipróbálni ezt a receptet, most elérkezettnek láttam az időt. Leírást most nem adok, mivel az eredeti recepttől csak annyiban tértem el, hogy tovább főztem, majd összeturmixoltam a spenótot, és így kevertem a túróba.
A fogadtatás eléggé vegyes volt. A férjem és a lányom nem rajonganak eme szépséges zöld levélért, így az ember megkóstolta ugyan, de ennyiben maradtunk. A lánygyerek rámutatott a pitére, majd határozott hangon így szólt: "asz nem ennivanó". Én megeszegettem, de rá kellett jönnöm, hogy ugyanaz a helyzet, mint a kapros túróssal: nekem a túró és a sült tészta együttese csak édesen képzelhető el. A kapor meg a tökfőzelékbe. A spenót pedig mártásnak, tükörtojással. Tudom, ufó vagyok, de mindkettőt nagyon szeretem!
Mindezek ellenére a recept teljesen jó, a hiba a mi készülékünkben van! ;-)