Meggyes-kekszes süti maradék meggyszószból

Meggyszószt gyakran csinálok, mivel rendszerint elég sok fagyasztott meggyünk van itthon, meg szeretjük is, ritkán marad ki, de most valahogy mégis így jött ki a lépés. Este összedobtuk hát ezt a sütit, másnap este, mire a munkából hazaértem, már csak az obligát "anyánakishagyjatokegykicsit" adag volt meg, de felajánlottam a lánygyereknek, aki úgy nyilatkozott, hogy "nem tudok betelni vele".

Hozzávalók:
meggyszósz (nekem kb. egy liter volt)
2 dl habtejszín
1 cs vaníliás cukor
1 zacskó négyszögletes keksz (azt hiszem, negyed kiló volt)

Elkészítés:
Egy kis tepsit kirakosgatunk a keksz felével (gyerekmunka igénybe vehető). A tejszínt a vaníliás cukorral habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a meggyszószba. A kekszrétegre simítjuk, jöhet rá a keksz második fele. Alufóliát rá, és mehet a hűtőbe egy éjszakára.
Egyszerű, mint a faék!

Pudingos málnás pite

Az idei nyári Stahl-magazinban van egy fejezet, amit garantáltan végig fogok sütni: gyümölcsös piték, a nyár összes gyümölcsével, kivéve talán a dinnyét. Elsőre egy pudingos-málnás ragadta meg a képzeletemet, két napra rá vendég jött, neki készítettem egy piskótarácsos, szedres helyett szintén málnásat (nem volt még szeder a piacon), ez utóbbi is nagyon finom volt, de nem fotóztam, különben szeleteléskor össze-vissza dőlt, mert nem lehetett megvárni, amíg kihűl, ugyebár....
Kicsit variáltam, nem volt otthon citrom, így reszelt citromhéj helyett vaníliás cukorral ízesítettem.

Hozzávalók:
A tésztához:
10 dkg vaj
1 tojássárgája
5 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál citromlé
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
1/4 teáskanál só
1-2 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
25 dkg málna
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag főzhető vaníliás pudingpor

Elkészítés: kézi robotgéppel összekeverjük a puha vajat a cukorral, vaníliás cukorral, a tojássárgájával és a citromlével. A lisztet, a sütőport és a sót beleszitáljuk és beledolgozzuk. Annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy jól kezelhető legyen a tésztánk. Ezután 1/3-2/3 arányban elosztjuk, folpackba csomagoljuk és 15 percre mélyhűtőbe tesszük.
Közben a málnát a cukorral és a vaníliás cukorral 3-4 perc alatt összefőzzük. A pudingport simára keverjük 2 dl hideg vízzel, állandó keverés mellett a málnába csorgatjuk, és kis lángon sűrűre főzzük.
A nagyobbik tésztadarabot felszeleteljük, kirakunk vele egy kivajazott piteformát, és jól beletapicskoljuk, hogy pereme is legyen. Az alját villával megszurkáljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.
A maradék tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, csíkokra vágjuk.
Az elősütött tésztára simítjuk a málnás tölteléket, a tésztacsíkokkal berácsozzuk, ha nem felejtjük el, mint én, tojássárgájával megkenjük, és kb. 20 perc alatt megsütjük.
Persze, hogy nem jó sárgásbarna terítőn sárgásbarna süteményt fotózni, pláne természetes fény híján. Ez van.

Gesztenyés képviselőfánk

Ha farsang, akkor fánk. Életemben most harmadszor ugrottam neki a képviselőfánknak. Első alkalommal idő előtt ki kellett venni a sütőből, mert meg kellett szoptatnom az akkor még pirinyó fiúgyereket, és féltem, hogy ha otthagyom a tésztát, megég. Így összeesett. Másodszor túl magasra tettem a tepsit, így a teteje már égni kezdett, de az alja még nem volt ropogós, viszont muszáj volt kivenni a sütőből. Összeesett. Most mindenre figyeltem (főleg arra, hogy egyedül legyek otthon), és így sikerrel zárult a projekt. Bár a nemlégkeveréses sütő miatt így is volt pár összeesett darab, de azokat senki sem látta, mert eltüntettem ;-) Hagyományos vaníliakrém helyett most gesztenyemasszával töltöttem, gyorsabb és egyszerűbb, de nagyon finom.
A fotót sebtében kellett ellőnöm, mert a család konkrétan úgy ugrott rá a süteményre, mintha a tányért is meg akarná enni :-D

Hozzávalók:
Tészta:
2 dl víz
10 dkg vaj
20 dkg liszt
5 tojás
Töltelék:
400 g gesztenyemassza
kevés tej
250 ml habtejszín
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:
A vizet felforraljuk. Beletesszük a vajat, ha elolvadt, belezúdítjuk a lisztet is, és addig keverjük, amíg összeáll. Ekkor lehúzzuk a tűzről. Még forrón egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat. Csillagcsőrös habzsákba szedjük, és diónyi halmokat nyomunk belőle egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól elég távol, mert sokat fognak nőni. Közben a sütőt előmelegítjük. Az enyémen nincs se fokbeosztás, de hőfok, jó forró legyen. A sütő aljába egy kisebb tepsiben vizet teszünk, mert a fánkok gőzben fognak szépen felfúvódni. Betesszük a tésztát, és 15 percig nagy lángon, majd újabb kb. 15 percen keresztül takarékon ropogósra sütjük. A sütőt az első 15 percben nem szabad kinyitni, mert összeesnek a fánkok, de később sem tanácsos. Akkor van kész, ha mindenhol ropogós és barna, az alja is (nekem a 2. kísérletnél az alja halvány maradt, és sütés után homorú formát öltött). Kivesszük, és ha kihűltek, kettévágjuk őket. A belsejükben lévő kevés, hártyaszerű tésztát kiszedjük.
A krém elkészítése roppant egyszerű: a gesztenyemasszát villával összetörjük, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű krémállaga legyen. Habzsákba szedjük, és megtöltjük a fánkokat. A tejszínhabot a vaníliás cukorral felverjük, a gesztenyére tesszük, jöhet rá a tészta-kalapka, és jó étvágyat!

Négerkocka almával

Jelentem, megint van itthoni gépem! A férjem múlt hétvégén nekiugrott, frissített, törölt, telepített, meg mit tudom én még, mit csinált, és íme, működik! Ennek örömére fel is teszem a szokásos havi egy sütireceptet... na jó, ez azért szorul némi magyarázatra. Szóval sütök-főzök rendületlenül mindenfélét, de valahogy mindig csak a sütiket érzem megosztásra érdemesnek. Legutóbb pl. csináltam egy csudafinom kínai édes-savanyú csirkét, persze NEM üveges szósszal, hanem teljesen házilag, de mi értelme lenne feltenni egy olyan receptet, amit egy az egyben elemeltem valahonnan, ahol ráadásul sokkal profibb fotó is van róla, mint amilyeneket én alkotok? Na ugye. Amúgy arra is rájöttem, hogy túl sűrűn ismételgetem ugyanazokat az ételeket, most hétvégén is hús volt meggyszósszal, ami már szerepelt a blogon, szóval lehet, hogy változatosabban kellene főznöm... csak a família ilyen válogatós, egyedül az újfajta sütikben lehetek teljesen biztos, mert süti nálunk még soha nem maradt ki...
Azért azt megjegyezném, hogy én magam igyekszem mértékletességet tanúsítani, aminek meg is van az eredménye, ugyanis szülés óta már tizenkét kilótól sikerült megszabadulnom, így már csak öt kg felesleg van rajtam (ne is kérdezzétek, mennyivel gurultam be a szülőszobára... szörnyű...), de a szakirodalom (értsd: női magazinok) szerint is könnyebb úgy fogyni, ha az ember egy kis mennyiséget azért minden nap megenged magának a tiltott gyümölcsökből is ;-) és valóban, én vagyok az élő példa ;-)
Na, a sok rizsa után jöjjön a recept, forrás most is Péter Jánosné, de most egész sokat variáltam is rajta, mert az eredetiben nem szerepelt alma, továbbá nem vagyok hajlandó egy tepsi sütibe hetvenhárom (!!!) deka cukrot (!!!) beletenni. Egyébként még így is egy kicsit édesebb lett, mint a család ízlése.

Hozzávalók:
6 tojás
15 dkg vaj/margarin
2 dkg kakaó (eredeti verzió szerint: 5 dkg, de ezt sokallottam, bár lehet, hogy nem ártott volna)
15 dkg cukor (eredetileg: 25 dkg)
25 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
2 kispohár natúr joghurt (eredetileg 2 dl tej, de pont elfogyott)
Tetejére:
6 db alma
citromlé
fahéj
25 dkg cukor (eredetileg: 40 dkg)
tortadara

Elkészítés:
A tojások sárgáját kikeverjük a vajjal/margarinnal és a cukorral, hozzáadjuk a kakaót, a lisztet, a szódabikarbónát és a joghurtot. Kivajazott tepsibe terítjük. Az almát meghámozzuk, kockákra vágjuk, összekeverjük a fahéjjal, és a tésztára szórjuk. Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük.
A tojások fehérjét gőz fölött kemény habbá verjük, úgy, hogy közben apránként a cukrot is hozzáadjuk. Ha kész, a kisült tésztára kenjük, és megszórjuk tortadarával. Csokimázat is tehetünk rá, ha valaki számolt: a recept szerint ebben lett volna a plusz 8 dkg cukor.

Diókrémes kakaós süti

Ezt a sütit először fel sem akartam tenni a blogra, mert frissen kissé "fojtós" volt a tésztája. Egy napi hűtőben állás után azonban egész jó lett, egy pohár tejjel pedig kifejezetten finom, így meggondoltam magam. Egyébként vigyáznom kellett vele, mert a kislányom annak idején kissé kiütéses lett az anyatejen keresztül kóstolt dió miatt (igaz, akkor egy brutál módon diós diótorta + karácsonyi bejgli volt a tettes, nem egy enyhén diós süti), viszont tíz deka diót hónapok óta ide-oda rakosgatok a fagyasztóban, gondoltam, legyen már vele valami. Persze megkóstoltam a végeredményt, a fiúgyerek egyelőre nem lett pöttyös.
A recept forrása most is Péter Jánosné könyve. Van más sütis könyvem is, de az esetek 90%-ában itt találom meg a nekem való receptet.

Hozzávalók:

Tészta:
5 dkg vaj vagy margarin
1 tojás
15 dkg cukor
2 dkg kakaópor
2,5 dl tej
1/2 csomag sütőpor
30 dkg liszt

Krém:
3 evőkanál liszt
3 dl tej
10 dkg vaj vagy margarin
10 dkg porcukor
8-10 dkg darált dió
1 evőkanál rum (elhagytam)

Elkészítés:
Az 5 dkg vajat habosra keverjük a tojássárgájával és a 15 dkg cukorral, hozzákavarjuk a tészta többi hozzávalóját, a tojásfehérjét habnak felverve, óvatosan. Kikent tepsiben megsütjük.
A 3 evőkanál lisztet a tejjel simára keverjük és kis lángon sűrűre főzzük. A vajat, a diót és a porcukrot habosra keverjük, aki megteheti, rumot is tesz hozzá (vagy a tésztát locsolgatja meg vele), és a főzött krémmel kikeverjük. A kettévágott tésztát megtöltjük és bevonjuk a krémmel.
Eddig a recept. Gondolkodtam, hogyan is kellene díszíteni a süteményt, és ekkor a kezembe akadt a nokedliszaggató, így végül a gyerek helyett a süti lett pöttyös.

Meggyes-joghurtos lepény

Semmi extra, ez a tészta már többször szerepelt a blogon, csak ezúttal családi programmá avanzsált a készítése :-)

Hozzávalók:
meggy (amennyit gondolunk)
2 pohár joghurt
4 pohár liszt
2 pohár cukor
1 pohár napraforgóolaj
2 tojás
1 csomag sütőpor
fahéj

Elkészítés:
1. Ha a férjünk (puszta udvariasságból, nemleges válaszban reménykedve) megkérdezi, mit segíthet, magoztassuk ki vele a meggyet. Ha nem, magozzuk ki mi.
2. Rakjunk egy jó nagy tálat a hároméves leánygyermek elé, és adjunk fakanalat a kezébe. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a szép sorjában kiméregetett hozzávalókat odaadjuk neki, ő pedig szépen beleönti, ahogy következik, aztán vadul kavarni kezdi (ezért fontos, hogy elég nagy legyen az a tál).
3. A tojást azért mi magunk törjük fel, és reménykedjünk, hogy szalmonellamentes, mert a tészta egy részét biztosan el fogja kóstolgatni a gyerek.
4. A fahéjat is mi adagoljuk, ha nem akarunk barna színű, csípős tésztát.
5. Szólítsuk fel az aprónépet, hogy a gondosan összekutyult masszát kotorássza át a tálból a kivajazott-lisztezett tepsibe. Egyengessük el.
6. Rakosgassuk ki a tészta tetejét a meggyel. Én ezen a ponton elkövettem azt a hibát, hogy a lánygyereket felszólítottam a gyümölcs megkóstolására. Persze savanyú volt neki, és azóta az addig szeretett cseresznyét sem hajlandó megenni, mondván, biztos az is savanyú. Na, így jártunk. Jövő júniusig remélhetőleg elfelejti.
7. 180C-os sütőben süssük tűpróbáig.
8. Közben takarítsuk fel a konyhát, aztán vágjuk be a gyereket a csap alá, és öltöztessük át.
9. A kihűlt remekmű egy részéből gondosan távolítsuk el a meggyet, hogy a leánygyermek is megegye. Bár ezen a téren fejlődés tapasztalható - már saját kezűleg kiszedegeti magának. Ez öt perc csendet és nyugalmat jelent ;-)

Cseresznyés rácsos pite

Ezer fok van árnyékban, nem biztos, hogy normális vagyok, hogy már megint bekapcsoltam a sütőt, ahelyett, hogy beszereznék egy fagylaltgépet. De kapóra jött, hogy rengeteg cseresznyét kaptunk mostanában, a Nők Lapja Konyhában pedig láttam egy nagyon jó és nem túl bonyolult receptet, így estefelé, amikor már elviselhető volt a hőmérséklet, nekiugrottam. Szerintem nagyon finom lett, de a lánygyereknek a késztermék nem jött be, a nyers tésztát viszont két pofira ette (engedélyt nem kért rá, természetesen), remélem, nem fog fájni a hasa.
A pite késő este lett kész, tízkor, amikor aludni mentünk, még forró volt, reggel hatkor pedig, amikor kimentem inni egy pohár vizet, a képen látható állapotban találtam. Szóval nem csak nekem ízlett ;-)

Hozzávalók:
Tésztához:
35 dkg liszt + a nyújtáshoz
fél csomag sütőpor
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
1 tojás + elvileg egy a kenéshez, amit én most nem tettem meg
Töltelékhez:
50 dkg magozott cseresznye
fahéj
2 evőkanál darált keksz
2 evőkanál lekvár

Elkészítés:
A lisztet, a sütőport, a vajat/margarint és a porcukrot egy tálban elmorzsoljuk, majd hozzádjauk a tojást, és összegyúrjuk. Az eredeti recept 30 dkg lisztet ír, ezzel a mennyiséggel azonban egy kenőcsös állagú anyag lett az eredmény, öt deka liszt hozzáadásával és egy kis hűtőben tárolással azonban teljesen jó lett (azért a nyújtáshoz is elkelt a liszt). Két részre osztjuk, a nagyobbikat kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát. Villával megszurkáljuk, és 20 percig a hűtőben pihentetjük, majd 180°C-ra előmelegített sütőben (nem, nem pattant szét a kerámiaforma, pedig tartottam tőle) 12 perc alatt elősütjük.
A töltelék hozzávalóit egy tálban összekeverjük, és a tésztára simítjuk. A maradék tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, tojással megkenjük, és berácsozzuk vele a piték tetejét. 180°C-os sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

Szilvalekváros csiga maradék krumplipüréből

A háztartásom egyik alapszabálya: ételt nem dobunk ki! (Kivéve persze, ha megromlott. Ezt igyekszünk elkerülni.) Maradék köretet sem. Azt a többéves szilvalekvárt sem, amit vésni kell az üvegből, elgörbíti a kanalat, és az évek múlásával is csak a kétharmada fogyott el muffinba. Volt egy kis szabad idő- és energia-kapacitásom, így egy újabb sütemény született. Itt jegyzem meg, nem csak sütik kerülnek ki a konyhámból, de mindig azoknál érzem úgy, hogy meg kell osztanom a receptjüket, egy betűtésztás paradicsomlevesnél vagy rakott kelkáposztánál, ami a mai ebéd volt, gyakran hiányzik az indíttatás. Nem beszélve arról, hogy nemegyszer kutyafuttában dobom őket össze (ergo fázisfotók készítése kizárva), mint ma reggel is, utána lerohanunk a játszótérre, aztán hazatérve magyarázzam meg a családnak, hogy mindjárt ebédelünk ááááááám, csak anya még fényképez! :-D
Visszatérve a sütire: mennyiségeket nem tudok írni, mert ott kezdődik a probléma, hogy fogalmam sincs, mennyi krumpliból, vajból és tejből állt a kiindulási püré, márpedig ahhoz kell igazítani a többit. Szóval, ez megint csak egy ötlet azoknak, akik azért gyúrtak már tésztát ;-)

Hozzávalók:
maradék krumplipüré
kb. 1 dl olaj
liszt (amennyit felvesz)
1 csomag sütőpor
cukor (ízlés szerint)
1 tojás
őrölt fahéj (ízlés szerint)
valami kevéssé folyós lekvár (esetemben az üvegbe bebetonozódott szilva)

Elkészítés:
A krumplipürére ráöntjük az olajat, ráütjük a tojást, cukrozzuk-fahéjazzuk, majd egy kis lisztet és a sütőport hozzáadva, robotgéppel (dagasztókarral) összekeverjük. Apránként adjuk hozzá a lisztet, amíg kéztől elváló, lágy tésztát nem kapunk. Ezt lisztezett deszkán kinyújtjuk. Rákenjük a lekvárt, illetve aki úgy járt, mint én, az először tegye bele az üveget egy fazék vízbe, tegye a tűzhelyre, és gyújtson alá. Előbb-utóbb megolvad annyira, hogy ki lehessen kanalazni és a kinyújtott tésztára kenni. Ezután feltekerjük a tésztát, felszeleteljük, mintha kakaós csigát készítenénk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. A tetejüket megkentem egy kis tejszínnel, és kevés cukrot szórtam rá, hogy szép barna és ropogós legyen, ez felesleges macerának bizonyult, mivel a sütés közben kifolyt lekvár elborította az egészet. Ha lett volna még dióm (az utolsó doboznyi palacsintatöltelékként végezte), durvára vágtam volna egy keveset, és azzal szórtam volna meg a csigákat.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt sültek meg.

Finom diós szelet

Már megint sütemény, már megint diós, és már megint a kedvenc könyvemből... de mit csináljak, ha egyszer még mindig sok dió van itthon, ha bográcsozós bulira vagyunk hivatalosak, ahol kaja lesz, de sütit vinni kell, és ha egyszer Péter Jánosné könyve annyira szuper, 1500 receptből aztán igazán lehet válogatni. Nem vágtam fel a sütit, mert így egyszerűbb lesz elvinni, a helyszínen pedig nemigen fogom fotózni, szóval ez most így marad. Másfél adagot csináltam, ha jól számoltam, leszünk vagy húszan kollégák-barátok, eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, ez a csapat nem ismeri azt a szókapcsolatot, hogy "túl sok süti" (és a rendszeres hétfői élménybeszámolóikból gyanítom, hogy a "túl sok pia" is idegenül hangzik nekik, ezt majd most meglátjuk... vagyis nem valószínű, mert többen családdal jönnek)

Hozzávalók (másfél adaghoz):
Tészta:
25 dkg cukor (az eredeti recept egy adaghoz ír 30 dkg-ot - erős túlzásnak tartom)
6 tojás
15 evőkanál hideg víz
15 dkg őrölt dió
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
Krém:
4,5 dl tej
4,5 evőkanál liszt
30 dkg vaj/margarin
20 dkg porcukor (ez is csökkentett mennyiség)
7,5 dkg őrölt dió
Máz:
15 dkg ét tortabevonó
7,5 dkg vaj/margarin

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból vizes piskótát készítünk: a tojások sárgáit elkeverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel, utána belekeverjük a diót, a lisztet és a sütőport. Vajazott-lisztezett tepsiben, közepes lángon tűpróbáig sütjük.
A tejben elkeverjük a lisztet, folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűre főzzük, majd gyakran megkeverve hagyjuk kihűlni. A vajat/margarint elkeverjük a dióval és a porcukorral (ha nem lennének gyerekek, kismamák és sofőrök is a csapatban, egy kis rumot is tettem volna bele). A kétféle krémet jó alaposan összekeverjük, és a kihűlt tészta tetejére kenjük.
A mázhoz mikróban összeolvasztjuk a vajat/margarint és a tortabevonót, majd a sütemény tetejére kenjük.

Almás zserbó

Hetven százalékban férfi kollégákkal dolgozom együtt. Ráadásul olyan rendesekkel, akik nem feledkeznek meg a nőnapról - csak kicsit átütemezik, ha, mondjuk, audit van március 8-án. Mivel még csak fél éve dolgozom velük, nem voltam felkészülve a figyelmességre, és további három nap késéssel szállítottam a süteményt, de nem panaszkodtak. Az alábbi adag egy nagy gáztepsire való, ennek nagy részét bevittem, kisebb része itthon maradt, a széleket, amelyekbe nem jutott töltelék, most, este tizenegykor (khm) eszegetem egy pohár tej társaságában (mivel a férjem éppen céges vacsorán eszeget, a leánygyermek meg végre alszik).
A recept forrása ezúttal is Péter Jánosné.

Hozzávalók:

Tészta:
2 dkg élesztő
1,5 dl tej
10 dkg cukor
15 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
50 dkg liszt (a recept szerint - nekem még kellett egy kicsit hozzátennem)

Töltelék:
1/2 kg alma
30 dkg dió
30-35 dkg lekvár (én anyukám-féle cseresznyelekvárt használtam)
10 dkg cukor

Máz:
3 dkg kakaópor (nem instant)
3 evőkanál cukor
3 dkg vaj vagy margarin

Elkészítés:
Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, adunk hozzá egy kevés cukrot, és megvárjuk, amíg felhabosodik. Ekkor a többi hozzávalóval együtt rugalmas tésztává gyúrjuk, de nekem még kellett egy kis lisztet tennem a receptben megadott menniséghez, mert az eredeti verzió kezelhetetlenül ragadós volt. Három cipót formálunk belőle, és félretesszük pihenni.
A töltelékhez megdaráljuk a diót, meghámozzuk és lereszeljük az almákat, majd összekeverjük őket a lekvárral és a cukorral.
A tésztacipókat lisztezett deszkán gáztepsi méretűre nyújtjuk, a tepsit tessék-lássék kivajazzuk, majd jöhet a rétegezés: tészta - fele töltelék - tészta - másik fele töltelék - tészta. Előmelegített, jó közepes sütőbe toljuk a tepsit, és addig sütjük a süteményt, amíg 1. szép színe lesz 2. nem ragad tészta a beleszúrt tűre. Ezután kivesszük és megvárjuk, amíg kihűl.
A mázhoz összekeverjük a kakaóport és a cukrot, annyi vizet adunk hozzá, hogy az egészből jó sűrű massza legyen, majd lassú tűzön összeolvasztjuk. Beletesszük a vajat/margarint, és olvadásig kevergetjük, ezután a kihűlt süteményre öntjük, és elsimítjuk.

Mágnás dióspite

Hosszú, hideg napok, nátha, bezártság... gondoltam, javítok valamit a hangulatunkon egy kis sütögetéssel, persze a férjem szerint már megint túl sok volt a rákészülés, és szombat délután már azt nyöszörögte, hogy neki mindegy, üssek össze egy sima lekváros piskótát, oszt kész. Mondom neki, nem úgy van az, hogy csak úgy összecsapom, nekem a sütés alkotás. Válasz: nem szeretem a hosszas alkotói válságaidat! :-O
Mivel dióval van tele még a fagyasztó is (nehogy megavasodjon), az alapanyag adott volt. Mágnás diós pitét anyukám szokott gyakran sütni, én még soha nem csináltam, de most úgy megkívántam, hogy azonnyomban telefonos segítséget kértem. Ezúton is köszönöm, eredmény alant megtekinthető!

Hozzávalók:
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj vagy margarin
5-6 tojás (méretüktől függően)
fél citrom leve és reszelt héja
20 dkg darált dió
lekvár

Elkészítés:
A lisztet összegyúrjuk a vajjal/margarinnal, sütőporral, egy tojással, 5 dkg cukorral és a citromhéjjal meg -lével. Ezek után ki kellene nyújtani, de előre mondom, hogy az állaga miatt ez kivitelezhetetlen. Én simán beleraktam a kivajazott, kisebb méretű tepsibe, és vizes kézzel (másként az egész massza a kezemre ragadt volna) addig tapicskolam, amíg beterítette a tepsi alját (nem kell gyúródeszkát és nyújtófát mosogatni - éljen!). A tésztát megkenjük lekvárral (szederlekvár, ld. előző bejegyzés, de barackkal is nagyon finom). A diót összekeverjük a 4 (vagy 5 kisebb) tojás sárgájával, 15 dkg cukoral és a vaníliás cukorral. A tojásfehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a diós keverékbe. Egyenletesen elterítjük a lekváros tészta tetején. 150°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hab felemelkedik és színt kap, de tűpróbával is ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.
Ha gáztepsivel akarunk sütni, duplázni kell a hozzávalók mennyiségeit (ill. a tésztához akkor is elég egy tojás).

Mézeskalács

Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!
Így utólag. Mert természetesen sütöttünk-főztünk karácsonykor, de a (most már publikus) másállapotommal együtt járó émelygés miatt sem az evés, sem a receptek leírása nem esett igazán jól... (csak a sajtos melegszendvics esett jól minden mennyiségben, de annak a receptjét feleslegesnek tartottam ismertetni :-D). Hogy azért egy kicsit beszökjön az ünnepi hangulat a blogra, felteszem az évek óta alkalmazott, bevált mézeskalács-receptemet, amelyet a nlcafe oldalon kaptam a bigacsiga2 nevű felhasználótól.

Tésztához:

1 kg liszt,

20 dkg porcukor,

1 csomag (50 gramm) szódabikarbóna,

2 csapott kávéskanál őrölt fahéj,

2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg.

Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál)

kb. 45 dkg vegyes virágmézbe (fél befőttes üvegnyi) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) RAMA margarint és mikroba tesszük.

Ha jól átmelegedett, de nem forró, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad.

Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1-2 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát.

Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele (kiöblítjük a mézes üveget). Kissé lágy tésztát kell kapnunk.

Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni!

Ha több napig áll, csak jobb lesz.

A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és lisztezett gyúrótáblán alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor a szükséges mennyiségű lisztet még belegyúrjuk. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. A tetejére minél kevesebb liszt kerüljön!

Kisebb figurákhoz vékonyabbra (2-3mm), nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, kb. 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig.

Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

A díszítést már Polcz Alaine könyve alapján csináltam: 1 tojásfehérje, 30 dkg porcukor és 2 teáskanál citromlé kell hozzá, amelyet habverővel jó alaposan össze kell keverni, majd egy vastagabb nejlonzacskóba töletni, amelynek az egyik sarkára apró lyukat vágunk.

Nektarinos lepény

Ma valahogy úgy alakult, hogy igazi, háromfogásos vasárnapi menüt rittyentettünk, méghozzá hihetetlenül kevés munkával. Na jó, az igazából úgy volt, hogy valami torokfájós nyavalyából lábadozunk, és a férjem megkívánta a jó kis klasszikus, erőt adó, gyógyító vasárnapi csirkehúslevest. Sőt, mi több, be is vásárolt hozzá a piacon, és meg is főzte. Első fogás kipipálva. Másodiknak maradt tegnapról rizibizi, a mélyhűtőben pedig egy doboz bepanírozott hús foglalta a helyet, csak ki kellett sütni. Ez is kipipálva. Én eddig a lábamat sem tettem be a konyhába, még a reggeli kávét is az ember főzte, ami nagyon rendes dolog tőle, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy éjjel én keltem a sokat nyűgösködő aprónéphez, szóval úgy éreztem, hogy ezt most megérdemlem ;-) egy sütemény erejéig azért én is megerőltettem magam, de, mint a receptből látszik, nem túlságosan. Az eredmény azonban csodás lett, pedig igazán nem volt sok munka vele.
Most pedig, amíg a gépen pötyögök, a férjem és a lányka egymást szórakoztatják a játszótéren. Azt hiszem, nem lehet okom panaszra.

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
egy pohár cukor
fél pohár olaj
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 tojás
4 nektarin
vaj és liszt a forma kikenéséhez

Elkészítés:
Mint látható, a szedres torta alapjául is szolgáló, eredetileg kefíres kuglóf tésztáját használtam. A hozzávalókat (értelemszerűen a nektarin kivételével) összekeverjük. Egy tetszés szerinti formát vagy egy kis tepsit kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a tésztát. Nekem bele kellett kennem a tepsibe, mert elég vékony réteg lett, de nem baj, mert így finom, vékony tésztája lett a süteménynek. Kirakjuk a felszeletelt nektarinnal, és előmelegített sütőben előbb erős, majd, miután megemelkedett, mérsékelt-közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Szilvalekvárral töltött muffin

Mit csináljon az ember, ha van egy fél üveg olyan kemény szilvalekvárja, hogy úgy kell kivésni belőle a darabokat? Hát szilvás gombócot! Ha pedig arra nincs idő, akkor töltött muffint.

Hozzávalók:
15 dkg liszt
75 g cukor
fél csomag sütőpor
őrölt szegfűszeg
őrölt fahéj
10 dkg olvasztott vaj/margarin vagy 1 dl olaj
1 tojás
tej
kőkemény szilvalekvár

Elkészítés:
A hozzávalókat a tojásig bezárólag alaposan összekeverjük. Ezután annyi tejet adunk hozzá, hogy nagyon sűrűn folyó masszát kapjunk. A muffintepsi horpadásait kibéleljük papírkapszlikkal, és mindegyik aljára kanalazunk egy kicsit a tésztából. A lekvárból mogyorónyi darabokat vésünk a kanállal, és a tésztarétegre tesszük. A maradék tésztát tejjel hígítjuk, és rákanalazzuk a lekvárra. Előbb nagy, majd, ha megemelkedett a tészta, közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Banánkenyér

Mivel tegnapelőtt nem csak a mélyhűtőben néztem szét, hanem a kamraszekrényben is találtam néhány szottyadásnak indult banánt, kézenfekvő volt, hogy gyorsan sütni kell belőlük egy banánkenyeret. A receptje Péter Jánosné: Sütemények és egyéb édességek című könyvéből való, de én a cukrot el szoktam hagyni belőle, a banántól így is éppen elég édes. A lányomnak ebből a tésztából készült az első születésnapi tortája is, nagyon szereti. Most is a sütő előtt tombolt "szüti! szüti!" csatakiáltást hallatva, én meg papagájként ismételgettem, hogy "nem kicsim, még nyers", aztán meg "nem, kicsim, még forró" :-D Cserébe másnap reggelire is ezt kapta: van benne banán, zabpehely, tej, tojás, szóval jó kezdése a napnak.

Hozzávalók:
2-3 puha banán (nem baj, ha kicsit már kezd barnulni, sőt)
10 dkg zabpehely
2,5 dl tej
2 tojás
1 csomag sütőpor
10 dkg vaj
25 dkg liszt
őrölt fahéj
reszelt szerecsendió

Elkészítés:
A zabpelyhet beáztatjuk a tejbe. Egy óra múlva (vagy egy nap múlva, mint most én) hozzákeverjük a tojásokat, az olvasztott vajat és a sütőport. Ekkor kellene cukrot is hozzáadni, de én nem szoktam, legfeljebb néha egy csomag vaníliás cukrot. A banánokat villával jól összetörjük, és belekeverjük a tésztába. Fahéjjal és reszelt szerecsendióval ízesítjük, aztán jöhet a liszt. Jól kikeverjük, kivajazott formába öntjük, és előbb erős, majd takaréklángon tűpróbáig sütjük. Én nagyon szeretem, ha mazsola is van benne, de az aprónép kiköpködi, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább kihagyom.