Sóskamártás zöldcsütörtök helyett Nagyszombatra

Ez a Húsvét más, mint a többi. Elvileg be vagyunk zárva. Gyakorlatilag szerencsére van kertünk, telkünk, a telken pedig sóska.

Nem voltam válogatós gyerek, az egyetlen étel, amit képtelen voltam megenni, az a sóskamártás. Maróan savanyúra főzte a családunk minden nőtagja. A fordulópontot 19 évesen egy barátokkal közös nyaralás jelentette, ahol az egyik lány egyszer ezt főzte ebédre, és meglepő módon nagyon ízletesnek találtam. Mint kiderült, a mi családi receptünktől annyiban különbözött, hogy volt benne hagyma, és tejföl helyett tejes habarással készítette. Azóta nagy kedvencem, bár a gyerekek így sem rajongtak érte. Kaptak helyette fasírtot meg krumplit.

A keresztény hagyomány szerint nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. Ezen a napon zöld ételeket - spenót, csalán, komlóhajtás - kell enni, hogy jó termés legyen. Ilyenkor a csirkék ételébe is vagdalt csalánt szokás keverni, olvastam a Palocprovence blogon (ami 2017 májusa óta nem frissült, és nagyon-nagyon hiányzik - toronymagasan a legkedvencebb kedvenc blogom, ünnepekre hangolódáshoz nélkülözhetetlen, gyerekkori falun töltött nyarak hangulatát hozza vissza, pedig az én nagyszüleim nem is a Börzsönyben, hanem Zala megyében éltek, és mégis... zárójel bezárva).

A jó termésről idén már lekéstünk, mert a sóskamártás szombatra készült el, de feltételezem, nem ezért fagyott el a barack... pedig annyi virág volt rajta, hogy csuda! És a méhecskék is sokat dolgoztak, kicsit még reménykedem, hogy nem hiába.

Nade jöjjön a recept:

Sóskamártás

Hozzávalók:

1/2 kg leveles sóska

1 kis fej hagyma

1 evőkanál olaj

cukor ízlés szerint

1 púpos evőkanál liszt

tej (nem tudom pontosan, mennyi)

só

bors

Elkészítés:

A sóskát váltott vízben többször megmossuk, leszárazzuk. Jó szórakozás. A hagymát apróra vágjuk, az olajon megpároljuk. Rádobjuk a sóskát, sózzuk, borsozzuk, és kis lángon, kevergetve addig főzzük, amíg péppé esik szét. Ez egyébként elég hamar bekövetkezik. Ezután ízlés szerint cukrozzuk. A lisztet elkeverjük annyi tejjel, hogy kb. palacsintatészta sűrűségű legyen, és folyamatosan kevergetve behabarjuk vele a sóskapépet, majd továbbra is folyamatosan kevergetve annyi tejjel engedjük fel, hogy nekünk tetsző legyen a sűrűsége. Összeforraljuk, készen van.

Mellesleg, emlékeim szerint, a zalaapáti nagymamám nemcsak Húsvét előtt vagdosott csalánt a csirkéknek készített kukoricadarába. Ez az információ a recept szempontjából természetesen lényegtelen.

Tojáslikőr

Itt vagyok, ismét... az elmúlt évben nem sok bejegyzés született, okok: építkezés (még mindig), férj kétszeres munkahelyváltása, és mivel mindezek igénybe vették életem párja napi huszonnégy órájának kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékát, rám is elég sok hárult. Főzés is. Blogolás nem.
De, miután túléltünk néhány krízist ("haezígymegytovább-esküszömfogomakétgyereket-éselköltözömalbérletbe" stb.), végre kiköltöztünk a Debrecentől pár kilométerre lévő faluba, végre fellélegezhetünk egy kicsit. A férjem végül megállapodott a negyedik munkahelyen, ami vicces módon azonos az elsővel, és - minő véletlen - egy Debrecentől pár kilométerre lévő kis faluban található, konkrétan, ha végigmegyünk az utcánkon, ellátunk a gyárig. És az új főnöke - a régitől eltérően - nem várja el, hogy este nyolcig bent maradjon.
A kertes házban természetesen van nagy és napfényes konyhám, és kiskerttel is kísérletezem, egyelőre a palántáknál tartunk (tejfölöspohárban, ahogy illik), majd referálok. Az itt töltött első húsvét alkalmából pedig tojáslikőrt főztem, méghozzá az innen-onnan ajándékba kapott pálinkák felhasználásával, imígyen:

Hozzávalók:
4 tojássárgája
17 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor (Dr. Oetker, igazi vaníliával)
1.5 dl tej
1.5 dl tejszín
3 dl pálinka

Elkészítés:
A tojássárgáját kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Belekeverjük a tejet és a tejszínt, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve felfőzzük és besűrítjük. Kihűtjük, majd óvatosan hozzáöntjük a pálinkát. Üvegekbe öntjük, behűtjük, óvatján kóstolgatjuk, mert igen ütős.

Répatorta

Húsvétkor Dunántúlra utaztunk család- és barátlátogatóba, így főzőcskézés terén nemigen kellett túlzásokba esnem ;-) Péntek reggel indultunk, de úgy éreztük, hogy azért egy kis meghitt, szűk családi ünneplés hiányozna, így kicsit elébe mentünk az eseményeknek. Aznap senki sem túlórázott, a lánykámhoz pedig este jött a nyuszi (plüss formátumban, azóta pedig felváltva ül a játék babakocsiban és a bilin, attól függően, hogy a lánygyerek szerint éppen pisilnie kell-e, vagy vásárolni indul vele a képzeletbeli boltba, ahonnan anyának és a gyerekeknek ásványvizet hozunk, apának pedig sört - és ezt nem én rágtam a leány szájába!).
A vacsorát nem szerettem volna túlbonyolítani, volt após-féle házi füstölt sonka kaláccsal, ahogy az Alföldön szokás (dunántúli leány koromban nem is hallottam ilyenről), töltött tojás, újhagyma és retek, és sütöttem egy répatortát. Képet azonban nem mellékelek, mivel villanyfényben nagyon nem jó fényképezni, különben meg idő sem lett volna rá. A közeljövőben ismétlést tervezek, már csak a fotó kedvéért is ;-) addig pedig az asztaldíszünkről teszek fel egy képet, a hangulat kedvéért.

Hozzávalók:
Tésztához:
1 szál nagyobbacska sárgarépa
15 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
10 dkg olvasztott vaj/margarin
1 tojás
1 pohár natúr joghurt
fahéj
Krémhez:
25 dkg mascarpone
porcukor ízlés szerint
kevés citromlé

Elkészítés: a répát megtisztítjuk és finomra reszeljük. Innentől kezdve nagyon egyszerű, mert a tészta hozzávalóit összekeverjük, kivajazott tortaformába simítjuk, majd először erős, majd miután megemelkedett, közepes lángon tűpróbáig sütjük. A mascarponét habosra keverjük, ízlés szerint édesítjük-savanyítjuk, és jó vastag rétegben a torta tetejére kenjük. Díszítés hangulat, fantázia és hozzávalók függvénye, én ajándékba kapott mini-csokitojásokat tettem rá.