Hozzávalók:
meggy (amennyit gondolunk)
2 pohár joghurt
4 pohár liszt
2 pohár cukor
1 pohár napraforgóolaj
2 tojás
1 csomag sütőpor
fahéj
Elkészítés:
1. Ha a férjünk (puszta udvariasságból, nemleges válaszban reménykedve) megkérdezi, mit segíthet, magoztassuk ki vele a meggyet. Ha nem, magozzuk ki mi.
2. Rakjunk egy jó nagy tálat a hároméves leánygyermek elé, és adjunk fakanalat a kezébe. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a szép sorjában kiméregetett hozzávalókat odaadjuk neki, ő pedig szépen beleönti, ahogy következik, aztán vadul kavarni kezdi (ezért fontos, hogy elég nagy legyen az a tál).
3. A tojást azért mi magunk törjük fel, és reménykedjünk, hogy szalmonellamentes, mert a tészta egy részét biztosan el fogja kóstolgatni a gyerek.
4. A fahéjat is mi adagoljuk, ha nem akarunk barna színű, csípős tésztát.
5. Szólítsuk fel az aprónépet, hogy a gondosan összekutyult masszát kotorássza át a tálból a kivajazott-lisztezett tepsibe. Egyengessük el.
6. Rakosgassuk ki a tészta tetejét a meggyel. Én ezen a ponton elkövettem azt a hibát, hogy a lánygyereket felszólítottam a gyümölcs megkóstolására. Persze savanyú volt neki, és azóta az addig szeretett cseresznyét sem hajlandó megenni, mondván, biztos az is savanyú. Na, így jártunk. Jövő júniusig remélhetőleg elfelejti.
7. 180C-os sütőben süssük tűpróbáig.
8. Közben takarítsuk fel a konyhát, aztán vágjuk be a gyereket a csap alá, és öltöztessük át.
9. A kihűlt remekmű egy részéből gondosan távolítsuk el a meggyet, hogy a leánygyermek is megegye. Bár ezen a téren fejlődés tapasztalható - már saját kezűleg kiszedegeti magának. Ez öt perc csendet és nyugalmat jelent ;-)
