Csokis muffin

Húsvétvasárnap hajnalban jöttem rá, hogy az ünnepi menühöz talán nem ártana valami desszertet is összeütni, lehetőleg gyorsan. Muffin mellett döntöttem, mert az gyors és egy kis díszítéssel kellőképpen ünnepi is.

Csokis muffin

Hozzávalók:

15 dkg liszt

10 dkg cukor

1 tojás

1 tábla étcsoki

5 dkg olvasztott vaj

1 kis pohár joghurt

fél csomag sütőpor

esetleg kevés tej

Díszítés: ízlés szerint, nálam most tejszínhab és mini csokitojás került rá

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük, ha túl sűrű a tészta, egy kevés tejjel hígíthatjuk, de azért ne legyen folyós. A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal béleljük, ebbe kanalazzuk a tésztát. 180°C-on tűpróbáig sütjük.

Ízlés szerint díszíthetjük, pl. bevonhatjuk csokival is, én most vaníliás tejszínhabból nyomtam rá rózsákat, és mindegyikre egy mini csokitojást biggyesztettem.

Meggyes-joghurtos lepény

Semmi extra, ez a tészta már többször szerepelt a blogon, csak ezúttal családi programmá avanzsált a készítése :-)

Hozzávalók:
meggy (amennyit gondolunk)
2 pohár joghurt
4 pohár liszt
2 pohár cukor
1 pohár napraforgóolaj
2 tojás
1 csomag sütőpor
fahéj

Elkészítés:
1. Ha a férjünk (puszta udvariasságból, nemleges válaszban reménykedve) megkérdezi, mit segíthet, magoztassuk ki vele a meggyet. Ha nem, magozzuk ki mi.
2. Rakjunk egy jó nagy tálat a hároméves leánygyermek elé, és adjunk fakanalat a kezébe. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a szép sorjában kiméregetett hozzávalókat odaadjuk neki, ő pedig szépen beleönti, ahogy következik, aztán vadul kavarni kezdi (ezért fontos, hogy elég nagy legyen az a tál).
3. A tojást azért mi magunk törjük fel, és reménykedjünk, hogy szalmonellamentes, mert a tészta egy részét biztosan el fogja kóstolgatni a gyerek.
4. A fahéjat is mi adagoljuk, ha nem akarunk barna színű, csípős tésztát.
5. Szólítsuk fel az aprónépet, hogy a gondosan összekutyult masszát kotorássza át a tálból a kivajazott-lisztezett tepsibe. Egyengessük el.
6. Rakosgassuk ki a tészta tetejét a meggyel. Én ezen a ponton elkövettem azt a hibát, hogy a lánygyereket felszólítottam a gyümölcs megkóstolására. Persze savanyú volt neki, és azóta az addig szeretett cseresznyét sem hajlandó megenni, mondván, biztos az is savanyú. Na, így jártunk. Jövő júniusig remélhetőleg elfelejti.
7. 180C-os sütőben süssük tűpróbáig.
8. Közben takarítsuk fel a konyhát, aztán vágjuk be a gyereket a csap alá, és öltöztessük át.
9. A kihűlt remekmű egy részéből gondosan távolítsuk el a meggyet, hogy a leánygyermek is megegye. Bár ezen a téren fejlődés tapasztalható - már saját kezűleg kiszedegeti magának. Ez öt perc csendet és nyugalmat jelent ;-)

Sonkás-krémsajtos-paradicsomos csigák

Ebbe a receptbe első látásra beleszerettem, úgyhogy nem is váratott magára sokáig a megvalósítása. Kapóra jött, hogy volt itthon egy tubus krémsajt, amiért kenyérre kenve nem nagyon rajongunk. A csiga tíz perce sült ki, és most győzködöm magam, hogy nagyon csúnya dolog lenne a família hazaérkezése előtt többet megenni, mint a két végét, amelyeknek nem lett tökéletes a formája ;-)
A tésztát egy az egyben úgy csináltam, ahogy Móni, ezért nem is írom le.

Töltelék hozzávalói:
1 tubus krémsajt
1 kis darab húsvéti sonkamaradék
1 paradicsom
1 tojás
1 dl tejföl
só
bors

Elkészítés:
A sonkát és a paradicsomot apró kockákra vágjuk, összekeverjük a többi hozzávalóval, majd a receptben leírtak szerint töltjük és sütjük a tésztát.
További, esetleg édes töltelékvariációkkal is fogok kísérletezni, mert ez a tészta valami isteni!!!!!!

Répatorta

Húsvétkor Dunántúlra utaztunk család- és barátlátogatóba, így főzőcskézés terén nemigen kellett túlzásokba esnem ;-) Péntek reggel indultunk, de úgy éreztük, hogy azért egy kis meghitt, szűk családi ünneplés hiányozna, így kicsit elébe mentünk az eseményeknek. Aznap senki sem túlórázott, a lánykámhoz pedig este jött a nyuszi (plüss formátumban, azóta pedig felváltva ül a játék babakocsiban és a bilin, attól függően, hogy a lánygyerek szerint éppen pisilnie kell-e, vagy vásárolni indul vele a képzeletbeli boltba, ahonnan anyának és a gyerekeknek ásványvizet hozunk, apának pedig sört - és ezt nem én rágtam a leány szájába!).
A vacsorát nem szerettem volna túlbonyolítani, volt após-féle házi füstölt sonka kaláccsal, ahogy az Alföldön szokás (dunántúli leány koromban nem is hallottam ilyenről), töltött tojás, újhagyma és retek, és sütöttem egy répatortát. Képet azonban nem mellékelek, mivel villanyfényben nagyon nem jó fényképezni, különben meg idő sem lett volna rá. A közeljövőben ismétlést tervezek, már csak a fotó kedvéért is ;-) addig pedig az asztaldíszünkről teszek fel egy képet, a hangulat kedvéért.

Hozzávalók:
Tésztához:
1 szál nagyobbacska sárgarépa
15 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
10 dkg olvasztott vaj/margarin
1 tojás
1 pohár natúr joghurt
fahéj
Krémhez:
25 dkg mascarpone
porcukor ízlés szerint
kevés citromlé

Elkészítés: a répát megtisztítjuk és finomra reszeljük. Innentől kezdve nagyon egyszerű, mert a tészta hozzávalóit összekeverjük, kivajazott tortaformába simítjuk, majd először erős, majd miután megemelkedett, közepes lángon tűpróbáig sütjük. A mascarponét habosra keverjük, ízlés szerint édesítjük-savanyítjuk, és jó vastag rétegben a torta tetejére kenjük. Díszítés hangulat, fantázia és hozzávalók függvénye, én ajándékba kapott mini-csokitojásokat tettem rá.

Diós-joghurtos muffin

Még mindig tele a fagyasztó dióval, úgyhogy a tegnapi takarítás szünetében alkottam egy muffint, ami várakozáson felül finomra sikerült.

Hozzávalók:
8 dkg darált dió
7 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
5 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
1 pohár natúr joghurt
reszelt citromhéj

Elkészítés:
Minden hozzávalót összekeverünk, a tojásokat szétválasztva, először a sárgájukat adjuk a masszához, a felvert tojásfehérje-habot pedig a legvégén. Papírkapszlival kibéleljük a muffinsütő horpadásait, elosztjuk bennük a tésztát. 200°C-ra előmelegített sütőbe tesszük, és ha a massza felemelkedett, 150°C-ra mérsékeljük a hőfokot, és tűpróbáig sütjük.

Kurkumás joghurtban pácolt kukoricás pulykacomb

Ennek az ételnek a neve bonyolultabb, mint az elkészítése :-)
Az előző bejegyzésben írtam, hogy nem nagyon főzök mostanság, hát tegnap bepótoltam. Körülnéztem ugyanis a hűtőszekrényben, és láttam, hogy több, sürgős elkészítésre váró tétel van benne elfekvőben. Pl. egy kiló szilva, ami már puhulásnak indult, egy cső maradék főtt kukorica, egy kis doboz pörköltmaradék, a múlt vasárnapi rakott káposztából kimaradt savanyú káposzta, egy fél kiló fagyasztott pulykacomb... hétvége lévén, nekiláttam a kotyvasztásnak. Főztem egy szilvalevest, a nektarinos lepény mintájára sütöttem szilvás lepényt, a pörköltből és a káposztából székelykáposzta lett, a kukoricából és a pulykacombból pedig a címben olvasható hosszúnevű finomság, rizzsel. Úgy tűnik, hétfőn nem üzemi koszt lesz a menü.
Találós kérdés: a leánygyermek mit volt hajlandó megenni mindebből? Válasz: rizst tejföllel :-O

Hozzávalók:
fél kiló pulykacomb
1 cső főtt kukorica
1 pohár natúr joghurt
2 evőkanál citromlé
1 evőkanál méz
1 dl olívaolaj
kurkuma
só
bors

Elkészítés:
A húst kockákra vágjuk és műanyag dobozba tesszük. A joghurtot összekeverjük a citromlével, a mézzel, az olajjal és az ízlés szerinti mennyiségű fűszerekkel, a húsra öntjük, jól összeforgatjuk, lefedjük, és pár órára (vagy egy egész éjszakára) hűtőbe tesszük. A pácolási idő eltelte után lábasba tesszük, és fedő alatt, közepes-mérsékelt lángon a hús puhulásáig főzzük, majd fedő nélkül addig, amíg a leve kellőképpen besűrűsödik. A végén hozzákeverjük a leszemezett kukoricát, és összeforrósítjuk az egészet. Rizzsel tálaljuk.

Nektarinos lepény

Ma valahogy úgy alakult, hogy igazi, háromfogásos vasárnapi menüt rittyentettünk, méghozzá hihetetlenül kevés munkával. Na jó, az igazából úgy volt, hogy valami torokfájós nyavalyából lábadozunk, és a férjem megkívánta a jó kis klasszikus, erőt adó, gyógyító vasárnapi csirkehúslevest. Sőt, mi több, be is vásárolt hozzá a piacon, és meg is főzte. Első fogás kipipálva. Másodiknak maradt tegnapról rizibizi, a mélyhűtőben pedig egy doboz bepanírozott hús foglalta a helyet, csak ki kellett sütni. Ez is kipipálva. Én eddig a lábamat sem tettem be a konyhába, még a reggeli kávét is az ember főzte, ami nagyon rendes dolog tőle, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy éjjel én keltem a sokat nyűgösködő aprónéphez, szóval úgy éreztem, hogy ezt most megérdemlem ;-) egy sütemény erejéig azért én is megerőltettem magam, de, mint a receptből látszik, nem túlságosan. Az eredmény azonban csodás lett, pedig igazán nem volt sok munka vele.
Most pedig, amíg a gépen pötyögök, a férjem és a lányka egymást szórakoztatják a játszótéren. Azt hiszem, nem lehet okom panaszra.

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
egy pohár cukor
fél pohár olaj
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 tojás
4 nektarin
vaj és liszt a forma kikenéséhez

Elkészítés:
Mint látható, a szedres torta alapjául is szolgáló, eredetileg kefíres kuglóf tésztáját használtam. A hozzávalókat (értelemszerűen a nektarin kivételével) összekeverjük. Egy tetszés szerinti formát vagy egy kis tepsit kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a tésztát. Nekem bele kellett kennem a tepsibe, mert elég vékony réteg lett, de nem baj, mert így finom, vékony tésztája lett a süteménynek. Kirakjuk a felszeletelt nektarinnal, és előmelegített sütőben előbb erős, majd, miután megemelkedett, mérsékelt-közepes lángon tűpróbáig sütjük.

Mentás gyümölcsturmix

Pár napja elirigyeltem a lánykám reggelijét. Kint ezer fok árnyékban, tényleg csak valami könnyűre vágytunk, úgyhogy neki összeturmixoltam egy nektarint, egy banánt és egy natúr joghurtot, aztán amit nem evett meg, azt egy kicsit átvariáltam magamnak. Ha lett volna idő behűteni, még jobb lett volna, de így is jól esett.

Hozzávalók:
fél nektarin (héjastul)
egy banán
2 dl joghurt
néhány mentalevél

Elkészítés:
Na, vajon hogyan is? ;-)

Joghurtos gyümölcstorta

Mivel az utóbbi napokban a születésnapok apropóján túltengenek a tortás bejegyzések, gondoltam, leírom a kedvenc tortám jól variálható alapreceptjét (a feketeerdő-torta is ez alapján készült). Általában ezt sütöm, mert finom, könnyű, és bármilyen gyümölcsből jó. A fenti friss sárgabarackból készült, a férjem 32. születésnapjára. De készítettem már apukámnak, nagymamámnak is, és még fogom is jó párszor, ebben biztos vagyok.

Tészta hozzávalói:
4 tojás
175 g cukor
9 evőkanál víz
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor

Sütés:
Alapnak bármilyen piskótatésztát használhatunk, nekem Lajos Mari vizes piskótája vált be leginkább, könnyebb, mint a hagyományos piskóta, és eddig még mindig sikerült. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, kanalanként belekeverjük a vizet, aztán a lisztet és a sütőport, végül beleforgatjuk a tojáshabot. Tehetünk bele kakaóport is. Vajazott-lisztezett aljú tortaformában tűpróbáig sütjük, előbb erős lángon, amit a torta megemelkedése után 180°C-ra mérsékelünk.

Krém hozzávalói:
összesen 5-6 dl joghurt és habtejszín (lehet fele-fele, de 2+3 vagy 3+2 megoszlásban is)
friss vagy konzerv gyümölcs
cukor ízlés szerint
10 g (egy kis tasak) zselatin 4 evőkanál víz vagy gyümölcslé
fahéj, vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj, stb.

Elkészítés:
A tejszínt habbá verjük, és elkeverjük a joghurttal (óvatosan, forgatva, hogy ne törjük). Ízlés szerint cukrozzuk-fűszerezzük. A zselatint a négy evőkanál folyadékban kis lángon felolvasztjuk (ne forrjon!), hozzákeverünk egy kanál krémet, majd az egészet a krémhez adjuk, jól elkeverjük. Belekeverjük a (értelemszerűen lecsepegtetett, kinyomkodott, darabolt, stb.) gyümölcsöt. A tésztát három lapba vágjuk. A krémmel érintkező részeket bekenhetjük lekvárral, de nem kötelező. A tortaformába beleteszük az alsó tortalapot, rá a krém felét, aztán a második lap, a krém másik fele, harmadik lap a sorrend. De úgy is lehet, hogy a gyümölcsöt nem keverjük a krémbe, hanem a tésztalapokra tesszük, és ráöntjük a krémet. Egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap lehet díszíteni. Ez általában tejszínhabbal és gyümölccsel történik, de csak a fantázia szab határt. A díszítésre szánt tejszínhabba nem árt egy habfixálót is keverni.

Ezt a tortát szoktam sarlott formájában is készíteni, ez esetben nem tortalapot, hanem lekváros piskótatekercset készítünk, pl. a Túró Rudi torta tésztájával. Felszeleteljük, kibélelünk vele egy gömbölyded tálat, ebbe jön a gyümölcsös krém, az alját piskótalappal fedjük, és mehet a hűtőbe. Díszíteni lehet, de ha szép egyforma, kicsi tekercseket sikerült produkálni, akkor nem feltétlenül szükséges.

Az alsó képen a férjem tavalyi tortája látható. Ezzel annyi volt a bibi, hogy nem kóstoltam meg előtte a málnát, ami, mint kiderült, frankón cefreízű volt... azóta a piacon nem vásárolok attól az árustól.

Túró Rudi torta

Mivel a lánygyerek kedvenc tápláléka a Túró Rudi (lenne, ha hagynám), kézenfekvő volt, hogy valami túrósat sütök, sőt, mi több, azon igyekeztem, hogy külsőre is hasonlítson a Nagy Pöttyöshöz. Mit ne mondjak, a vendégek közül nem sokan ismerték fel :-D anyósom a pöttyökről valami állat szemére asszociált, sógorom a zárófóliát nézte rákfaroknak, ehhhhhh............... a gyerkőcöt meg a tortánál jobban érdekelték az ajándékok és az unokatestvére, mindez azonban nem akadályozta meg anyát abban, hogy roppant elégedett legyen magával :-D
Fruktózzal készítettem a süteményt, így egyrészt diétás, másrészt a piskóta feltekerve nem törik.

Hozzávalók:
6 tojás
13 dkg fruktóz
15 dkg liszt
2 evőkanál olaj
50 dkg túró
fruktóz ízlés szerint
4 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
1 nagy pohár natúr joghurt
valami közepesen folyékony, piros lekvár (én eperlekvárt használtam - szintén a férjem követte el)

Elkészítés:
A tojások sárgáját elkeverjük a 13 dkg fruktózzal, belekeverjük a lisztet, az olajat, majd a tojáshabot. Kivajazott-lisztezett, sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 °C-on tűpróbáig sütjük. Még melegen feltekerjük (tiszta konyharuhán a legkönnyebb), és így hagyjuk kihűlni.
A tejszínt felverjük, a felét összekeverjük az áttört túróval, fruktózzal és citromhéjjal ízesítjük. A kihűlt tészta két végét levágjuk, és kialakítjuk belőlük a "zárófóliát". A többit megtöltjük a túrókrémmel. A joghurtból sűrű görög joghurtot készítünk úgy, hogy egy tiszta nejlonzokniba öntjük, és felakasztva hagyjuk kicsöpögni a savót. A zokni tartalmát összekeverjük a tejszínhab másik felével, és bevonjuk vele a tekercset, amelynek a két végére rányomkodtuk a zárófóliát. Lekvárból pöttyöket művészkedünk rá.

Joghurtos feketeerdő-torta

Ma jött a család egy része, hogy felköszöntse a két ünnepeltet. Születési sorrendben, a férjem tortájával kezdem. Mivel dédi-féle meggy tölti meg a fagyasztó felét, férjem-féle meggylekvár meg a kamraszekrényt, igazán nem volt nehéz kitalálni, mit süssek.

Hozzávalók:
4 tojás
20 dkg cukor
9 evőkanál víz
15 dkg liszt
2 evőkanál kakaópor
1 csomag sütőpor
5 dl tejszín
2,5 dl natúr joghurt
4 evőkanál víz vagy meggylé
meggy
porcukor ízlés szerint
1 kis üveg meggylekvár
őrölt fahéj
vaníliás cukor
1 csomag habfixáló
10 g zselatin
tortadara vagy reszelt étcsokoládé

Elkészítés:
A tojások sárgáját kikeverjük a 20 dkg cukorral, majd kanalanként hozzáadjuk a vizet, aztán a sütőporral elkevert lisztet és a kakaóport, végül a tojások felvert habját. Vajazott-lisztezett tortaformában tűpróbáig sütjük. Kihűlés után három lapba vágjuk, és minden olyan felületet, ami a krémmel érintkezni fog, bekenünk meggylekvárral.
A krémhez felverjük a tejszín felét, és elkeverjük a joghurttal. Porcukorral és fahéjjal ízesítjük, majd meggyet keverünk bele. A zselatint az előírás szerint felolvasztjuk a meggylében/vízben, hozzákeverünk egy merőkanálnyi krémet, majd a krém egészéhez keverjük. A tortaformába helyezzük az alsó tésztalapot (értelemszerűen a lekváros felével felfelé), ráöntjük a krém felét, erre jön a középső lap, majd a krém második fele, végül a felső lap, természetesen lekvárral lefelé. Kicsit összenyomkodjuk, és mehet a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a tejszín másik felét felverjük a habfixálóval és a vaníliás cukorral, és bevonjuk vele a tortát. Tortadarával vagy reszelt étcsokival megszórjuk a művet, majd habrózsákkal körbenyomjuk a tetejét, amelyekbe meggyszemeket nyomunk.

Szedres torta

Ma van a férjem születésnapja. Július tizenötödikén azonban nem csak anyósom emlékezhet a debreceni klinika szülészeti osztályára, hanem én is, mert két évvel ezelőtt pont ezen a nevezetes napon, 38 hetes pocakkal fektettek be az osztályra két, utólag jelentéktelennek bizonyuló probléma miatt. Még a szülés megindítását is megpendítette az ügyeletes orvos, úgyhogy a torta félig készen pihent otthon a hűtőben, az esti vendégséget lemondtuk, mi meg kézen fogva ültünk a folyosón, és vártuk a döntést, hogy vajon az ajándék meglesz-e ma? ;-) mivel nem indítottak szülést, nem lett meg, csak három nappal később, teljesen önszántából :-) Az ünneplés azonban közös, mi tagadás, a tavalyin a férjem kissé háttérbe is szorult, de nem bánta. Az ideit holnapután tartjuk, persze azért ma estére is volt egy kis meglepetés, lásd alant ;-) Olyasmit kellett kitalálni, ami gyorsan elkészíthető és a nyomokat is hamar el lehet tüntetni, nehogy lebukjak. A kefíres kuglóf receptje, amelyben a kefíres pohárral kell kimérni a hozzávalókat, kis átalakítással éppen megfelelő volt.
Korábban írtam, hogy a lánygyerek nem eszi a gyümölcsöt, hát ma nagy meglepetés ért: a szeder igen ízlett neki :-)

Hozzávalók:
1 pohár joghurt
2 pohár liszt
1 pohár cukor
1/2 pohár olaj
1 tojás
1 sütőpor
szeder

Elkészítés:
A hozzávalókat a szeder kivételével jól összekeverjük, kivajazott-lisztezett formába öntjük, kirakjuk a tetejét a szederrel (ami aztán jól belesüpped, de mindegy), és előbb erős, majd takaréklángon tűpróbáig sütjük. Ennyi! :-)