Szilvás csirkenyárs

Évek óta őrizgetünk az evőeszközös fiókban néhány bicikliküllőből készült nyársat. Valamikor régesrégen rablóhús sült rajta anyóséknál, aztán hozzánk került, leettük róla a kaját, de a nyársakat nem származtattuk vissza. Felhasználásuk széles körű volt, a sütemények tűpróbáját rendszerint ezzel végeztem, de amióta letört a mosógép ajtajának a fogantyúja (vagy mi a szakszerű neve annak a műanyagfülnek, aminél fogva felnyitom a gépet), azóta azt is egy ilyennek a segítségével nyitom ki. Aztán tegnapelőtt valami véletlen folytán eszembe jutott, hogy akár eredeti rendeltetésének megfelelően is használhatnám. Tűzpadkánál találtam egy szimpatikus szilvás nyársat, el is készítettem a magam verzióját.

Hozzávalók (4 nyárshoz):
10 nagyobb szem szilva
egy csirkemellfilé
2 fej hagyma
bacon
olaj
só
bors

Elkészítés:
A szilvákat kimagozzuk, megfelezzük. A csirkemellet húsz darabba vágjuk, műanyag dobozba tesszük, kevés olajat öntünk rá, sózzuk, borsozzuk, kézzel jól összeforgatjuk. A bacon-ből húsz szeletkét vágunk (nem tudom, mennyi lehetett az egész mennyiség). A hagymákat nyolcadoljuk, az így kapott tizenhat darabból a négy legnagyobbat még kettészedjük.
A nyársakra felváltva felhúzzuk a hozzávalókat, majd alufóliába csomagoljuk őket, és forró sütőben megsütjük. Nálunk tepsiben sült krumpli volt a körete.

Lekváros bukta

Egyszer régebben, a briós esetében már kipróbáltam, milyen lesz az este megformázott, a hűtőben éjszakáztatott és reggel kisütött kelt tészta. Most úgy döntöttem, a család borzolt idegeire ráférne a hétvégi kényeztetés, és egy buktával rukkoltam elő, ismét csak Péter Jánosnétól. Ketten alkottuk, mert minálunk a leánygyermek nélkül már nem sütés a sütés :-)

Hozzávalók (10 darabhoz):
25 dkg liszt
1,5 dl tej
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dkg vaj
2,5 dkg cukor
csipet só
lekvár ízlés szerint
esetleg 10 dkg főtt krumpli (nekem 6,5 dkg volt otthon), hogy másnapra is friss maradjon

Elkészítés:
A langyos tejben elkeverjük az élesztőt, a cukrot, a sót, a két tojássárgáját, az olvasztott vajat, majd beledolgozzuk a lisztet, és letakarva duplájára kelesztjük. Tehetünk bele összetört főtt krumplit is, nem kötelező, nekem pont kimaradt egy kicsi a töltött paprika mellől, de így valamivel több lisztre volt szükségem, mert nagyon ragadt a tészta. Kelesztés után átgyúrjuk, lisztezett deszkán 1 cm vastagságúra nyújtjuk, 10×10 cm-es négyzetekre vágjuk, lekvárral megkenjük (nekem szilvalekvárom volt, de most nem olyan beton, mint az előző üveg), feltekerjük, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük a buktákat. Reggel begyújtjuk a sütőt (közepes hőfok), a bukták tetejét a kimaradt tojásfehérjével megkenjük (nem, nem kell hozzá az összes! :-D), és pirosra sütjük.

Töltött paprika

Sokan nem szeretik, ha az ételszag átjárja a lakást, én sem, de kivételek azért vannak. Például bármilyen étel, amiben paradicsom és paprika fő. Zalai nagyszüleim kertjében mindkettőből nagy mennyiség termett, állandó nyári program volt a lecsó és az anyukám által következetesen ketchupnak titulált, egyébként isteni paradicsomszósz befőzése, így nekem ez az illat a nagyszülői házat és az iskolai vakációkat hozza vissza. Elég hatásosan ki tud zökkenteni a napi rutinból, úgyhogy a töltött paprika testemnek-lelkemnek egyaránt jó tápláléka :-)
A szószt most nem úgy készítettem, ahogy szoktam, elhagytam a rántást, és szívem szerint nem is cukroztam volna, de cukor nélkül túl savanyúnak ítéltem.

Hozzávalók:
6-8 TV paprika, mérettől függően
30 dkg darált sertéscomb
8 dkg rizs
egy kis fej hagyma
kevés olaj
egy tojás
só
bors
1 kg paradicsom
36 dkg sűrített paradicsom
cukor ízlés szerint

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon üvegesre pároljuk. Összekeverjük a rizzsel, a hússal, a tojással, sózzuk-borsozzuk. A paprikák szárát levágjuk, csumáját kiszedjük, és a tölteléket beletöltjük, lazán, mert a rizs megdagad.
A paradicsomokat lobogó forró vízbe dobjuk, egy perc múlva kihalásszuk, lehúzzuk a héjukat, húsukat összeturmixoljuk. A megtöltött paprikákat ebben a paradicsomlében főzzük meg, esetleg egy kis vízzel pótoljuk, hogy majdnem ellepje a paprikákat (teljesen nem kell, fedő alatt úgyis megfő). Ha kész, a paprikákat kiszedjük, a szószba belekeverjük a paradicsompürét, ha kell, cukrozzuk, és visszarakosgatjuk a paprikákat. Főtt krumplival vagy friss kenyérrel tálaljuk.

Csirkemáj olasz módra

Jó sokáig nem írtam, de megtámadhatatlan igazolásom van, a fiúgyerek világrajötte, meg minden, ami ezzel az örömteli eseménnyel jár, többek között a főzés elhanyagolása... de két hónap múltán itt vagyunk, jól vagyunk, már valami napirend-félénk is van, amibe újból belefér a főzés.
Még a várandósságom ideje alatt elkezdtem kiírogatni a kedvenc blogjaimról azokat a recepteket, amiket szerenék majd kipróbálni, különös tekintettel a gyorsan elkészíthető ebédekre-vacsorákra. Így találtam rá Móninál az olasz módra elkészített csirkemájra, ami tényleg gyorsan elkészült, és isteni finom lett, viszont a forró olajból kirobbanó máj jóvoltából egy halálfélelemmel teli negyedórával lettem gazdagabb, a konyha falát pedig festeni kell (hazatérő férjem ennyit mondott: "fedő", téééényleg!). Azt hiszem, ha nem szoptatnék, a palack bor (amiből egy deci kellett az ételhez) nagy részét eltüntettem volna...
A receptet nem írom le, mert mindent úgy csináltam, mint Móni, csak a petrezselymet felejtettem el, zsályát csak szárítottat tudtam beszerezni, és nem volt otthon fokhagyma, ezért - ó, borzalom - az Ízvarázs nevű, fura állagú fokhagyma-helyettesítő kockát tettem bele, ami csupán azért volt otthon (most jön a mosakodás), mert a leánygyermek úgy egy évvel ezelőtt becsempészte a bevásárlókocsiba, és csak a pénztárnál vettük észre (fogjunk mindent a kicsire ;-)).