A lánygyerek születésnapjával zártuk a családi ünnepségsorozatot. Maimoninál találtam egy jónak tűnő receptet az ifjú Kisvakond-rajongónak. Hiába, a jó dolgok nem mennek ki a divatból.
Nem messze tőlünk van egy cukrászkellékeket áruló bolt, ahol egyfelől el szoktam rémülni, mi mindent bele nem tesznek a sütikbe egyesek, csak hogy látványosabb legyen, másfelől olcsóbb a marcipán, mint mondjuk a szomszédos csíkos gazdaságosban, és sokféle kész marcipánfigurát is kapni, még vakondot is. Az ünnepeltnek egyébként a vakond tetszett a legjobban az egész tortájából, körberágta a talapzatát, aztán beletette egy csészébe egy ceruza és egy fából készült tengeri csillag társaságában, mondván, így érzi magát a legjobban. Azóta is ott csücsül.
A mennyiségeket csökkentettem, mivel ismét a kicsi (azt hiszem, 16 cm-es) tortaformában sütöttem.
Hozzávalók:
Tészta:
3 tojás
5 dkg cukor
0,6 dl étolaj
6 dkg liszt
25 g cukrozatlan kakaópor
fél csomag sütőpor
Krém:
gyümölcs tetszés szerint (én sárgabarackot használtam)
4 dl habtejszín
1 csomag zselatin fix
porcukor ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor
A sütőt előmelegítjük 180°C-ra, és sütőpapírral kibéleljük a tortaforma alját. A tojásokat és a cukrot gépi habverővel 5 percig verjük. Keverés közben belecsorgatjuk az olajat, majd a száraz hozzávalókat is. A formába öntjük, és megsütjük (kb. 30 perc - tűpróba).
Amikor kihűlt a tészta, pár centire az aljától elvágjuk, a megmaradt korong belsejét kikapargatjuk (vigyázzunk, ne lyukasszuk át), és az összes így keletkezett tésztahulladékot morzsoljuk össze. A korongot kirakjuk a gyümölccsel, ráhalmozzuk a felvert tejszínhabot, amelybe a tasakon látható előírásnak megfelelően beledolgoztuk a zselatin fixet is. A tésztamorzsalékkal vastagon behintjük a művet, kicsit rá is nyomkodjuk, majd mehet a hűtőbe pár órára. A kisvakond természetesen opcionális.
Ha még egyszer vakondtúrás-tortát sütök, két emeletes lesz: az első emelet hagyományos kerek torta valami zöld bevonattal (törhetem rajta a fejem, mit használjak mesterséges színezék helyett), ezen elszórva kis marcipánvirágok, mint egy virágos rét, a második emelet meg természetesen a már bevált vakondtúrás. Talán majd egyszer, amikor már a barátaikat is meghívják a szülinapi zsúrra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése