Őzcomb vadasan

Soha nem főztem még vadból, őszintén szólva, magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmi. A férjem decemberben kapott egy nagy darab őzcombot az egyik kollégájától, azzal viszont muszáj volt kezdeni valamit. Karácsonykor nem én főztem, mivel leendő kisfiam akkor még nem nagyon tolerálta az ételszagot (meg az evést sem igazán), így a férjem alkotott egy narancsos-gombás ragut a hús egy részéből, de egy jó darab felkerült a fagyasztóba. Hét eleje óta itthon dekkolok egy roppant makacs megfázással (eszem rá a jelen állapotomban engedélyezett homeopátiás rezgő cukorkákat - aki nem tudja, mi az, járjon utána -, de olyan nagyon nem hatnak). Így viszont van időm főzőcskézni, és előkerült az őz is. A neten kezdtem böngészni receptek után, végül egy sima vadas ragadta meg a fantáziámat, de azt sem követem betűről betűre. A végeredmény egész jó lett, bár a jellegzetes vad-íz nekem szokatlan. Olvastam olyat is, hogy pácolással el lehet tüntetni, meg olyat is, hogy nem igazán, és van, aki direkt így szereti. Kíváncsi leszek, a munkából hazatérő férjem mit fog mondani a mai ebédre (még jó, hogy a lánygyerek a bölcsiben étkezik, mert vannak elképzeléseim arról, hogy ő mit mondana :-D).

Hozzávalók:
800 g őzcomb
3 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
5 babérlevél
olaj
só
bors
kakukkfű
2 dl tejföl
2 teáskanál mustár

Elkészítés:
A vöröshagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. A zöldséget megtisztítjuk, felszeleteljük, rádobjuk a hagymára, megpirítjuk. Utána sóval, borssal, babérlevéllel és fokhagymával ízesítjük, felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje, és puhára főzzük.
A húst kockákra vágjuk, a hártyákat, zsírt eltávolítjuk. Olajon párolni kezdjük. Jó sok levet fog engedni, néha megkeverve addig főzzük, amíg ez elfő. A megfőtt zöldséget közben a főzőlével mindenestül összeturmixoljuk (előtte nem árt kicsit kihűteni, anyósomék turmixgépének a kelyhe egy ilyen akció során repedt meg a hőtől, a botmixer pedig nem ad megfelelően sima végeredményt). A kapott mártást ráöntjük a húsra, kakukkfűvel ízesítjük, és addig pároljuk benne (ha nagyon sűrűsödne, kevés vizet hozzáadva), amíg a hús megpuhul. Főzzük sűrűre a mártást, akkor elhagyhatjuk a lisztes habarást. Ha a hús puha, mustárral ízesítjük az ételt, és hozzákeverjük a tejfölt. Lehet zsemlegombócot is főzni hozzá, én simán főtt tésztával tálaltam.

Utóirat: "Borcsi, ez isteni, ilyet csinálhatsz máskor is!" továbbá hírek a leánygyermek bölcsődei étkezéséről: ebédkor repetázott - a salátafőzelékből. Igen elégedett vagyok! :-)

Savanyú káposzta húsgombóccal, római tálban

Szeretem a római tálat. Finom íze lesz benne az ételnek, nem ég oda, nem szárad ki, és egyébként is, kevés vele a macera: csak be kell vágni a sütőbe. Különösen alkalmas vendégváró fogások elkészítésére, háromfős családunknak nyilván nem veszem elő. Tegnap jöttek anyukámék meg a férjem családja megköszönteni azon szomorú apropóból, hogy megint öregebb lettem egy évvel (nem vicc! anyósom sütött tortát, és nagy tapintatosan, aggodalmas arccal megkérdezte, rátegye-e már a gyertyát, nem illetlenség-e már ebben a korban - és nem viccnek szánta!!!!!!). Így alkalom nyílt elővenni a tálat, és elkészíteni egyik kedvenc, nagyon jól bevált receptemet. Köszönet érte a Derine nevű fórumtársnak a Nők Lapja Café-ról.

Hozzávalók:
1 kg savanyú aprókáposzta
80 dkg darált sertéscomb
17 dkg rizs
1 nagy és 1 kis fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2 tojás
kolozsvári szalonna
kevés liszt
1 doboz paradicsompüré
majoranna
kakukkfű
borsikafű
babérlevél
só
bors

Elkészítés:
A római tálat előírás szerint beáztatjuk. A kolozsvári szalonnát vékony szeletekre vágjuk (csinálhatjuk szeletelt bacon-nal is, de úgy nem lesz az igazi), a felével kibéleljük a tálat. Rátesszük a kimosott káposzta felét. Fátyolnyi liszttel meghintjük. Majorannával, kakukkfűvel, borsikafűvel és babérlevéllel megszórjuk. A nagy fej hagymát felkarikázzuk, és kirakjuk vele a képosztát. Rászórjuk a gerezdekre szedett, megpucolt fokhagymát is. A húst, rizst, tojást és a lereszelt kis fej hagymát összegyúrjuk, sóval-borssal ízesítjük, és gombócokat formázunk belőle, melyekkel kirakjuk a képoszta tetejét. A gombócokra rákenjük a paradicsompürét, majd ismét majoránna, kakukkfű, borsikafű és babérlevél következik. Az egészet beborítjuk a káposzta másik felével, és befedjük a szalonnacsíkokkal. Felöntjük kb. három pohár vízzel, rátesszük a fedőt, és hideg sütőbe téve, magasra véve a hőfokot, két ótán át sütjük. A stőtálban tálaljuk, tejföl és friss kenyér kíséretében.
A kép sütés előtt készült, és régi, a tegnapit nem volt időm lefotózni.

Majorannás krumplileves

Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.

Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.

Gulyásleves pörköltből

Még tart a fagyasztott marhapörköltből, de mivel kellett a hely a fagyasztóban a tonnányi szilvás gombócnak (ráadásul még csak nem is sikerült valami jól, úgyhogy képet-receptet nem teszek fel), az újabb adagból gulyásleves lett. Az aprónép kedvéért jó sok sárgarépával, úgyhogy az íze enyhén édeskés, de sebaj! Mivel a törpe az én tányéromból is kiette a javát ("anya szok huszi!" "kérsz belőle?" "jóóóó!" - sőt, a répa és a "kuppi" is finomabb volt anya tányérjából), nyugodt lélekkel mondhatom, hogy jól sikerült az ebéd!
Ja. És még egy szilvás gombóc is lecsúszott nyomatéknak. Lehet, hogy mégsem rontottam el annyira?

Hozzávalók:
fagyasztott maradék marha(vagy sertés)pörkölt
krumpli
sárgarépa
fehérrépa
1 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt kömény
só
bors (lehet szemes is, de mivel a lánygyerek tegnap ráharapott egyre az oldalasban - pedig nagyon gondosan kiszedegettem az adagjából! - most nem mertem megkockáztatni)
mennyiségek a pörkölt mennyiségének, valamint ízlésünknek a függvényében

Elkészítés:
A pörköltről tetszés szerint leszedünk-rajtahagyunk mindent, ami tetszik-nem tetszik. A megtisztított és felszeletelt sérga- és fehérrépával, valamint a fokhagymagerezddel együtt lábasba tesszük, annyi vizet teszünk rá, hogy bőven ellepje, ízlés szerint fűszerezzük, és addig főzzük, amíg a zöldség majdnem puha. Ekkor jöhet bele a krumpli, és együtt készre főzzük.
Két dolgot nem teszek bele: az egyik a csipetke, mert felesleges szénhidrát, meg úgyis majdnem mindenki kenyérrel eszi - én mondjuk nem -, szóval nem értem, mi szükség rá. Ezen persze lehet vitatkozni. Nem teszek bele továbbá gulyáskrémet sem, éppen elég ízes anélkül is. És nem szeretném, ha a gyerekem a műanyag ízeket szokná meg.

Palócleves

Pontosabban inkább palócgulyás, mert levesnek egy kicsit túl sűrűre sikeredett. Azért nagyon finom lett. A konyhámban éppen kiutálás alatt állnak az ízfokozókat, aromákat, tartósítószereket és társaikat tartalmazó alapanyagok, így ételízesítőt és gulyáskrémet sem használok (férjem időnként hiányolja is, pl. a körözöttből... ki hallott már ilyet!), helyette kipróbáltam egy Szárika nevű, kizárólag fűszerekből álló keveréket. Bevált!

Hozzávalók:
30 dkg sertéscomb
40 dkg zöldbab
néhány szem krumpli
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olaj
só
bors
pirospaprika
őrölt kömény
2 babérlevél
Szárika ételízesítő
tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:
A hagymát apró kockákra vágjuk, kevés olajon üvegesre sütjük. Közben a húst kockákra vágjuk. A hagymára rátesszük a húst, pirospaprikával megszórjuk, sózzuk, jól összekeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, ami bőven ellepi, megfűszerezzük, beledobjuk a babérleveleket, és kis lángon főzzük. Mikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a feldarabolt zöldbabot. Mikor a zöldbab is majdnem jó, beletesszük a meghámozott és kockákra vágott krumplit is. Ha már a krumpli is megfőtt, készen van. Tálaláskor tejfölt, esetleg friss kenyeret adunk hozzá.