Erről most egy húsz évvel ezelőtti kollégiumi beszélgetés jutott eszembe.
"- Mi volt nálatok tegnap az ebéd?
-Stefánia vagdalt tört burgonyával.
- Ti ezt így mondjátok otthon?
- Á! Egybefasírt krumplival."
Egy volt kolléganőm pedig tömbfasírtnak hívta. Érdekes, Anyu nem szokta készíteni, ő egyenként formázva, olajban szokta kisütni a fasírtot, én mégis szeretem ezt a látványos formát. Most bacont is tekertem köré, csak nem rontja el.
Stefánia vagdalt
Hozzávalók:
70 dkg darált sertéslapocka
6-7 db főtt tojás
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db nyers tojás
1 csokor petrezselyem (ez most elmaradt, mert a fiúgyermek bejelentette, hogy nem szereti, de aztán végül a fasírtról is csak a bacont tekerte le és ette meg. Anyáááááááááááád)
só
bors
esetleg egy csomag vékonyra szeletelt bacon
Elkészítés:
A nyers húst összekeverjük az apróra vágott hagymával, petrezselyemmel, reszelt fokhagymával, beáztatott és alaposan kinyomkodott kenyérrel, sózzuk, borsozzuk, ráütjük a tojást, és az egészet jó alaposan összegyúrjuk. Egy tepsi aljára sütőpapírt terítünk, hosszúkás téglalapot formázva beleterítjük a hús egyharmadát, arra sorba rakjuk a főtt tojásokat, majd a hús maradék részével befedjük, formára igazítjuk. Végül beboríthatjuk baconnal, a széleit a hús alá hajtogatva. Utólag rájöttem, egyszerűbb lett volna a bacont lepakolni a sütőpapírra, és arra tenni a húst meg a tojást, végül ráhajtani a szalonnaszéleket, de annyi baj legyen.
Így nézett ki nyersen, háttérben a szintén nyers sóska egy részével:
A következő kép pedig ismétlés az előző bejegyzésből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése