Tojáslikőr

Itt vagyok, ismét... az elmúlt évben nem sok bejegyzés született, okok: építkezés (még mindig), férj kétszeres munkahelyváltása, és mivel mindezek igénybe vették életem párja napi huszonnégy órájának kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékát, rám is elég sok hárult. Főzés is. Blogolás nem.
De, miután túléltünk néhány krízist ("haezígymegytovább-esküszömfogomakétgyereket-éselköltözömalbérletbe" stb.), végre kiköltöztünk a Debrecentől pár kilométerre lévő faluba, végre fellélegezhetünk egy kicsit. A férjem végül megállapodott a negyedik munkahelyen, ami vicces módon azonos az elsővel, és - minő véletlen - egy Debrecentől pár kilométerre lévő kis faluban található, konkrétan, ha végigmegyünk az utcánkon, ellátunk a gyárig. És az új főnöke - a régitől eltérően - nem várja el, hogy este nyolcig bent maradjon.
A kertes házban természetesen van nagy és napfényes konyhám, és kiskerttel is kísérletezem, egyelőre a palántáknál tartunk (tejfölöspohárban, ahogy illik), majd referálok. Az itt töltött első húsvét alkalmából pedig tojáslikőrt főztem, méghozzá az innen-onnan ajándékba kapott pálinkák felhasználásával, imígyen:

Hozzávalók:
4 tojássárgája
17 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor (Dr. Oetker, igazi vaníliával)
1.5 dl tej
1.5 dl tejszín
3 dl pálinka

Elkészítés:
A tojássárgáját kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Belekeverjük a tejet és a tejszínt, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve felfőzzük és besűrítjük. Kihűtjük, majd óvatosan hozzáöntjük a pálinkát. Üvegekbe öntjük, behűtjük, óvatján kóstolgatjuk, mert igen ütős.

Kávés-karamelles csokilikőr

A férjemnek ezt hozta a Mikulás ;-)
Gondolom, nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknél évekig áll egy-egy üveg ajándék ital, mert jól mutat a szekrény tetején a díszcsomagolásban, de úgy őszintén, találkoztatok ti már olyan emberrel, aki szereti a whiskyt? Én eddigi harminchat évem alatt kétszer, az egyik egy "majdénmegmutatomhogyqrvakeménycsajvagyok" típusú nő volt, a másik meg elszántan igyekezett játszani a macsót (igen, ő hímnemű volt), szóval egyiküknél sem hiszem, hogy a lötty íze volt a fő mozgatórugója a választásnak. Mi a szülészorvosomnak akartunk egy díszdobozos példányt átnyújtani a hathetes kontrollon, de ő egészen egy féléves londoni ultrahang-diagnosztikai továbbképzésig menekült előle, úgyhogy megúszta (terhességeim alatt én az Internet segítségével képeztem magam hasonló témában, pedig én is szívesen utaztam volna inkább Londonba).
Na, a hosszúra nyúlt bevezető után a lényeg, hogy a Nők Lapja Konyha novemberi számában láttam egy likőrreceptet Vrábel Krisztától, amiről tudtam, hogy meg kell valósítanom, egyrészt, mert szuperjól hangzik, másrészt, így legalább fogy a whisky. Annyit változtattam rajta, hogy dupláztam az alkoholmennyiséget, mert az előírt egy decivel még reggeli italnak is gyenge lett volna, meg féltem, hogy megromlik a tejszíntől.

Hozzávalók:
2 dl whisky
1 dl főzött kávé
5 dkg kakaópor (nem instant)
10 dkg cukor
2 dl tejszín

Elkészítés:
A cukrot megolvasztjuk és enyhén karamellizáljuk. Hozzáöntjük a kávét és 1 dl vizet. Ezen a ponton kevergetve melegíteni kellett, amíg a megdermedt karamell újra fel nem olvadt. A kakaóport kikeverjük annyi vízzel, hogy feloldódjon benne (nekem kb. olvadt Nutella-sűrűségű krém lett belőle), majd ezt is a kávés folyadékhoz adjuk. Hozzáöntjük a tejszínt, összeforraljuk. Megvárjuk, míg teljesen kihűl (naná, nehogy elillanjon az alkoholtartalom!), ekkor öntjük bele a whiskyt, és jól elkeverjük. Hűtve tárolandó, fogyasztás előtt felrázandó!

Mentás gyümölcsturmix

Pár napja elirigyeltem a lánykám reggelijét. Kint ezer fok árnyékban, tényleg csak valami könnyűre vágytunk, úgyhogy neki összeturmixoltam egy nektarint, egy banánt és egy natúr joghurtot, aztán amit nem evett meg, azt egy kicsit átvariáltam magamnak. Ha lett volna idő behűteni, még jobb lett volna, de így is jól esett.

Hozzávalók:
fél nektarin (héjastul)
egy banán
2 dl joghurt
néhány mentalevél

Elkészítés:
Na, vajon hogyan is? ;-)

Gyógyító forró csoki

Megfáztam. És fáj a torkom. Különben is, miért van ilyen nyúlós-nyálas idő a nyár kellős közepén? Nyaff.
Hangulatjavítás és öngyógyítás céljából úgy döntöttem, hogy csinálok egy forró csokit a nap végére. Palócprovence-nál láttam egy nagyon jó receptet, aztán persze kiderült, hogy csili nincs itthon. 70%-os csoki helyett pedig csak tortabevonó (annak a maradéka, amit a férjem tortájára reszeltem), de ez nem riasztott vissza. Aztán kiderült, hogy a fahéj is pont elfogyott, de még ez sem érdekelt... ráadásként a sötétben, vakuval készített képem is ronda lett, de most még ez sem tud zavarni. Jól sikerült a hangulatjavítás! ;-)

Hozzávalók:
4 dl tej
10 dkg étcsoki
2 db kardamom
1 csomag vaníliás cukor
őrölt fahéj
fél dl brandy (vagy konyak, vagy rum... de most ez volt itthon)

Elkészítés:
A tejet felforraljuk a fűszerekkel (a kardamom magvacskáit természetesen kiszedjük a tokjából). Lehúzzuk a tűzről, beletördeljük a csokit, és olvadásig kevergetjük, esetleg takaréklángon. A bögrébe tesszük a brandyt, és rászűrjük az italt.

Bodzavirágszörp

Ez az, amit májusban ki nem hagynék! És ha mégis kihagynám, a férjem figyelmeztetne, hogy lassan lehet menni bodzavirágot szedni. Általában nem szeretem a cukros üdítőket, aki szomjas, igyon vizet, éppen elég felesleges cukrot eszünk meg így is, nem kell még inni is... a bodzaszörp a Nagy Kivétel, annak én sem tudok ellenállni ;-)

Hozzávalók:
20 nagy bodzavirág-tányér
2 citrom
6 dkg citromsav
2 kg cukor
2,5 liter víz

Elkészítés:
A virágokat és a cukrot egy nagy lábasba tesszük. A citromokat alaposan megsikáljuk, héjastól vékonyan felkarikázzuk, ezt is a lábasba tesszük. Felöntjük 2,5 liter vízzel, jól összekeverjük, és lefedve, hűtőben öt napig állni hagyjuk. Ekkor ismét jól összekeverjük, a citromokat kicsit meg is nyomkodjuk-törjük a fakanállal, majd az egészet leszűrjük. A levet felforraljuk, 5-10 percig forrni hagyjuk. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a citromsavat, majd forrón üvegekbe töltjük, és lezárjuk. Hígítva fogyasztjuk.
Négy üveggel lesz belőle.
A kancsóban úszó ázalék egy mentaág, gondoltam, kipróbálom a mentás-bodzás változatot is, de nem igazán érződik az italon, talán több kellett volna bele.