Tűzálló tálban sült lazac

Ha már visszatértem, akkor rögtön dupláznék is.
Nem nagyon szoktam ugrani az akciókra, de amikor a minap egy hiperszuperben járva lazacot hirdettek akciós áron, azért a halpult felé vettem az irányt. Elvolt a fagyasztóban egy hétig, aztán ma vasárnapi ebéd lett belőle. A recept a Kismama babakonyhájából származik.

Hozzávalók:
1 kg lazacfilé
1 nagy fej lilahagyma
citromlé
só
bors
kakukkfű
vaj a tál kikenéséhez

Elkészítés:
A halról, ha bőrös, lehúzzuk a bőrt, és kb. 15 dekás szeletekre vágjuk. Papírtörlővel leitatjuk róla a nedvességet, kivajazott tűzálló tálba tesszük a szeleteket, fűszerezzük, citromlével meglocsoljuk, és mehet másfél-két órára a hűtőbe. Kivéve lilahagymát karikázunk rá, és 180°C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük. Fóliát nem tettem rá.

Paradicsomos krumplifőzelék

Tegnapi ebéd, mindkét gyerek repetázott ;-)

Hozzávalók:
9 szem kisebb-közepes krumpli (nem mértem le)
7 dl 100%-os paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
kevés olaj
egy púpos evőkanál liszt
cukor
só
bors

Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, és annyi sós vízben, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni. Beledobjuk a vízbe az összezúzott fokhagymát és a babérlevelet is. Ha a krumpli puha, berántjuk a főzeléket. Ehhez az olajon habzásig hevítjük a lisztet, majd ráöntjük a hideg paradicsomlevet és gyorsan összekeverjük (forró rántásra hideg folyadék, akkor nem lesz csomós). Utána a rántást a krumplihoz öntjük, és kevergetve besűrítjük a főzeléket. Sóval, borssal, cukorral ízesítjük.
Feltét ízlés szerint, én pirított füstölt szalonnával szeretem legjobban, most fasírt és virsli volt hozzá, de a gyerekek egyiket sem voltak halandók megenni, csak a főzeléket.

Paprikás krumpli

Boldog új évet! Így februárban... hát történt egy s más a legutóbbi (szeptemberi....) bejegyzés óta, ami miatt háttérbe szorult a blogolás, címszavakban: lakáseladás, albérletkeresés, költözés, építkezés, férj munkahelyváltása, engem visszahívtak dolgozni, fiúgyereket szoktatom a bölcsibe, közben fogyni próbálok, és decemberben még kórházba is kerültünk rota-vírussal. Szinte meg is feledkeztem a blogról, na. Már csak azért is, mert az utóbbi hónapokban a főzést gyakorlatilag csak összecsaptam, a végeredményt eltüntettük, elfelejtettük, slussz-passz. És a helyzet a jövőben sem valószínű, hogy változik. Azért igyekszem....
Ez a paprikás krumpli tegnap volt gyors ebéd, mielőtt elvittem a két gyerkőcöt a szemészetre, mert kissé rövidlátás-gyanúsak, de egyelőre nincs szükségük szemüvegre. Csak ebédre, amit időszűkében villámgyorsan kellett összedobni, persze így is sikerült közben felmászniuk a szekrényre és összetépni egy csomag papírzsebkendőt. A tettes a fiúgyerek volt, a felbujtó a nővére. Örültem, hogy milyen szépen eljátszanak egymással, míg én gyorsan megfőzök, de semmi baj, úgyis ki kellett már porszívózni... na persze.

Hozzávalók:
8 kis vagy 4 nagyobb szem krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
3 db virsli
kevés olaj
pirospaprika
só
bors

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk és egy kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az őrölt paprikát, én két mokkáskanállal (nagyon kicsi kanál!) tettem bele, de ízlés dolga. Elkeverjük, mehet bele a hámozott és kockákra vágott krumpli, só-bors ízlés szerint, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzzük. A főzés végén tesszük bele a karikákra vágott virslit.
Az elfőtt vizet időközben pótoljuk, hogy mennyivel, az ízlés dolga. Lehet bővebb lével is főzni, én azt szeretem, ha csak egy kis sűrű trutyi marad rajta a végén, ami bevonja a krumplikockákat és a virslikarikákat, meg így praktikusabb is abból a szempontból, hogy a kicsi is könnyebben meg tudja enni egyedül.

Csirkemáj olasz módra

Jó sokáig nem írtam, de megtámadhatatlan igazolásom van, a fiúgyerek világrajötte, meg minden, ami ezzel az örömteli eseménnyel jár, többek között a főzés elhanyagolása... de két hónap múltán itt vagyunk, jól vagyunk, már valami napirend-félénk is van, amibe újból belefér a főzés.
Még a várandósságom ideje alatt elkezdtem kiírogatni a kedvenc blogjaimról azokat a recepteket, amiket szerenék majd kipróbálni, különös tekintettel a gyorsan elkészíthető ebédekre-vacsorákra. Így találtam rá Móninál az olasz módra elkészített csirkemájra, ami tényleg gyorsan elkészült, és isteni finom lett, viszont a forró olajból kirobbanó máj jóvoltából egy halálfélelemmel teli negyedórával lettem gazdagabb, a konyha falát pedig festeni kell (hazatérő férjem ennyit mondott: "fedő", téééényleg!). Azt hiszem, ha nem szoptatnék, a palack bor (amiből egy deci kellett az ételhez) nagy részét eltüntettem volna...
A receptet nem írom le, mert mindent úgy csináltam, mint Móni, csak a petrezselymet felejtettem el, zsályát csak szárítottat tudtam beszerezni, és nem volt otthon fokhagyma, ezért - ó, borzalom - az Ízvarázs nevű, fura állagú fokhagyma-helyettesítő kockát tettem bele, ami csupán azért volt otthon (most jön a mosakodás), mert a leánygyermek úgy egy évvel ezelőtt becsempészte a bevásárlókocsiba, és csak a pénztárnál vettük észre (fogjunk mindent a kicsire ;-)).