Igen, igen, igen, mindent bevallok! Ez pont az, aminek látszik! Szívecskés Valentin-napi sütemény! Jöhetnek a kövek! Vessetek a mókusok elé!
A recept a téli Stahl-magazinból származik, bár ott azt ígérték, hogy a tésztában nem felismerhető a cékla íze, és a gyerekek garantáltan megeszik majd. Hát nem. A lánygyerek éppencsak megkóstolta, pedig nem beteg (ha édességet visszautasít, erre kell gyanakodni), a férjem evett belőle, de fanyalgott, hogy olyan fura az íze. Ekkor színt vallottam, mire ő olyan "naugyemegmondtamhogyvalaminemoké" ábrázattal közölte, hogy most már be tudja azonosítani.
Egyébként meggyőződésem, hogy a hiba ezúttal a család készülékében van, ugyanis szerintem a tészta ISTENI. Én imádom. De már megint kiszúrtam magammal, mert ha rajtam kívül senki nem eszi, sajnos, akkor is el fog fogyni...
Hozzávalók:
kb. fél kg cékla
15 dkg olvasztott vaj
15 dkg finomliszt
fél teáskanál só
2 teáskanál sütőpor
5 dkg cukrozatlan kakaópor
4 tojás
20 dkg cukor
1 teáskanál vaníliaaroma
15 dkg étcsokoládé felaprítva
tejszínhab a tetejére
Elkészítés:
A céklát megfőzzük, illetve én megsütöttem (egy részéből a fiúgyerek ebédje lett). Ha kihűlt pépesítjük. A sütőt előmelegítjük 160°C-ra. Egy tortaformát kivajazunk.
A céklából 35 dkg-t simára botmixelünk a vajjal. A lisztet, a sót, a kakaóport és a sütőport összeszitáljuk. A tojásokat a cukorral és a vaníliaaromával kikeverjük. Ezután hozzáadjuk a vajas céklát, majd a száraz hozzávalókat is. A végén beleforgatjuk a csokit. Kivajazott tortaformában tűpróbáig sütjük. A kihűlt tésztát tejszínhabbal vonjuk be. Az eredeti recept szerint a tejszínhabba céklapürét kell tenni, de volt egy olyan érzésem, hogy ez már végképp kiverné a családi biztosítékot :-)
