Torta sütés nélkül

Eljött a július, és vele együtt a születésnapok, sorrendben: fiúgyerek, apa, lánygyerek. A férjem tavaly meg is jegyezte: szüljél még egyet, hátha végre eltalálod! :-D aztán a krónikus kialvatlanság egy időre elvette a kedvét az ilyen megjegyzésektől. Egy időre...
Az októberi kakukktojásnak tehát ebben a hónapban nincs más feladata, mint a nagyüzemi tortagyártás. Az idei első tortát mégsem én sütöttem, mivel a fiúgyerek első születésnapját a Balatonon ünnepeltük, és úgy gondoltam, majd otthon tortázunk, apu és Éva azonban megelőztek, és meglepték a három ünnepeltet egy gyönyörű és isteni finom kakaós-meggyes tortával. Jól variálható recept, azonnal leírtam, garantáltan műsorra fogom még tűzni.

Hozzávalók:
1 nagy doboz babapiskóta
1/2 l habtejszín
1 nagy + 1 kis pohár tejföl
3 evőkanál cukor
1,5 dl gyümölcslé (jelen esetben meggy)
10 dkg aprított gyümölcs (most meggy)
ízesítők, most kakaópor és egy pici rumaroma került bele, de lehet vaníliás cukor, fahéj, citromhéj, stb. a felhasznált gyümölcstől függően
díszítés: csokireszelék és gyümölcs (most meggy és cseresznye)

Elkészítés:
Egy kapcsos tortaformát kibélelünk alufóliával. A legalább 12 órára behűtött tejszínt felverjük, és a piskóta meg a díszítésre szánt anyagok kivételével óvatosan összeforgatjuk a többi hozzávalóval. A tortaforma aljára simítunk egy adag krémet, erre jön egy réteg piskóta, majd újra krém, és így tovább, amíg el nem fogynak az alapanyagok és meg nem telik a forma. Egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap óvatosan tálra borítjuk, levesszük róla a tortaformát, és díszítjük a tortánkat.

Őzcomb vadasan

Soha nem főztem még vadból, őszintén szólva, magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmi. A férjem decemberben kapott egy nagy darab őzcombot az egyik kollégájától, azzal viszont muszáj volt kezdeni valamit. Karácsonykor nem én főztem, mivel leendő kisfiam akkor még nem nagyon tolerálta az ételszagot (meg az evést sem igazán), így a férjem alkotott egy narancsos-gombás ragut a hús egy részéből, de egy jó darab felkerült a fagyasztóba. Hét eleje óta itthon dekkolok egy roppant makacs megfázással (eszem rá a jelen állapotomban engedélyezett homeopátiás rezgő cukorkákat - aki nem tudja, mi az, járjon utána -, de olyan nagyon nem hatnak). Így viszont van időm főzőcskézni, és előkerült az őz is. A neten kezdtem böngészni receptek után, végül egy sima vadas ragadta meg a fantáziámat, de azt sem követem betűről betűre. A végeredmény egész jó lett, bár a jellegzetes vad-íz nekem szokatlan. Olvastam olyat is, hogy pácolással el lehet tüntetni, meg olyat is, hogy nem igazán, és van, aki direkt így szereti. Kíváncsi leszek, a munkából hazatérő férjem mit fog mondani a mai ebédre (még jó, hogy a lánygyerek a bölcsiben étkezik, mert vannak elképzeléseim arról, hogy ő mit mondana :-D).

Hozzávalók:
800 g őzcomb
3 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
5 babérlevél
olaj
só
bors
kakukkfű
2 dl tejföl
2 teáskanál mustár

Elkészítés:
A vöröshagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. A zöldséget megtisztítjuk, felszeleteljük, rádobjuk a hagymára, megpirítjuk. Utána sóval, borssal, babérlevéllel és fokhagymával ízesítjük, felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje, és puhára főzzük.
A húst kockákra vágjuk, a hártyákat, zsírt eltávolítjuk. Olajon párolni kezdjük. Jó sok levet fog engedni, néha megkeverve addig főzzük, amíg ez elfő. A megfőtt zöldséget közben a főzőlével mindenestül összeturmixoljuk (előtte nem árt kicsit kihűteni, anyósomék turmixgépének a kelyhe egy ilyen akció során repedt meg a hőtől, a botmixer pedig nem ad megfelelően sima végeredményt). A kapott mártást ráöntjük a húsra, kakukkfűvel ízesítjük, és addig pároljuk benne (ha nagyon sűrűsödne, kevés vizet hozzáadva), amíg a hús megpuhul. Főzzük sűrűre a mártást, akkor elhagyhatjuk a lisztes habarást. Ha a hús puha, mustárral ízesítjük az ételt, és hozzákeverjük a tejfölt. Lehet zsemlegombócot is főzni hozzá, én simán főtt tésztával tálaltam.

Utóirat: "Borcsi, ez isteni, ilyet csinálhatsz máskor is!" továbbá hírek a leánygyermek bölcsődei étkezéséről: ebédkor repetázott - a salátafőzelékből. Igen elégedett vagyok! :-)

Majorannás krumplileves

Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.

Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nem szeretem a marhapörköltet. Utoljára 2007 tavaszán kívántam meg a füzesgyarmati Gara Hotel éttermében, akkor jól is esett, de ez valami számomra is érthetetlen kilengés volt (még terhes sem voltam, szóval tényleg nem értem). Apósom azonban nagyon szeret bográcsban marhapörköltet főzni, anyósom meg jó nagy adagokat csomagolni belőle, amelyek aztán dobozolva a mélyhűtőben végzik, és vagy a férjem viszi magával a munkahelyére, vagy én alkotok belőle valamit. Például palacsintába töltöm. A palacsinta egyébként külön történet, egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor sütöttem, és a férjem (aki nagyon profi a témában) mindig kiröhög, mikor látja, hogy nyitva a szakácskönyv a konyhapulton, miközben a tésztát kavarom. A szakácskönyv a Négy évszak ételei - TÉL az Aranysárkány vendéglőben, a benne található palacsintarecept maga a tökély, még soha nem lett likas egyetlen palacsintám sem, pedig, mint említettem, nem vagyok gyakorlott palacsintasütő.

Hozzávalók a palacsintához:
2 dl szódavíz
2 dl tej
2 tojás
20 dkg liszt
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük (én kézi habverővel szoktam). Vékonyan olajozott serpenyőben tíz palacsintát sütünk. A serpenyőt minden palacsinta előtt olajozzuk be egy ecset segítségével. Ennyi!

Hozzávalók a töltelékhez:
maradék marhapörkölt
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
só
bors
4 evőkanál tejföl

Elkészítés:
A pörköltről leszedünk minden csontot, mócsingot, meg úgy általában mindent, ami nem tetszik nekünk. Ledaráljuk. A hagymát apróra vágjuk, olajon megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a húst, és kevergetve átmelegítjük. Utánasózzuk, borsozzuk, én ettől most a leánygyermek miatt eltekintettem. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt, és megtöltjük vele a palacsintákat. Egyes elvetemültek ezek után még bepanírozzák és olajban kisütik, én ehhez túlságosan lusta egészségtudatos vagyok. Simán tejfölözöm és tálalom.

Töltött tojás

Előre elkészíthető, gyors vacsora, imádom! Evés előtt csak elő kell kapni a hűtőből. Vendéglátásra emiatt különösen alkalmas.

Hozzávalók:
10 tojás
1 evőkanál vaj vagy margarin
két evőkanál tejföl
mustár
bors
só

Elkészítés:
A tojásokat megfőzzük, megpucoljuk, kettévágjuk, a sárgájukat kiszedjük. A tojássárgákat jól kikeverjük a többi hozzávalóval, aztán visszatöltjük a fehérjék üregeibe. Tetszés szerint díszítjük, petrezselyemmel, paradicsommal, uborkával, Piros Arannyal, ahogy tetszik. Ennyi! :-)

Majdnem töki pompos

A Mindmegettén találtam a receptet, és eredetileg úgy terveztem, betűről betűre ragaszkodni fogok hozzá. Aztán kiderült, hogy én azt csak hiszem, hogy van otthon élesztő... leánygyermek alszik, így boltbamenetel szóba sem jöhet, maradnak a kedves szomszédok, kismama szomszédasszonynál nincs, alattunk lakó nincs otthon... mi ilyen rendes házban lakunk, munkaidőben általában nem sokan vannak otthon. Mivel a krumpli már megfőtt, meg egyébként is el voltam szánva, sütőport tettem a tésztába. Innentől kezdve viszont csak nagy vonalakban követtem a receptet, de az eredménnyel elégedett volt a család, kivéve természetesen a leánygyermeket, de ő egyébként is olyan szeszélyes, hogy ezt nem tekintem mérvadónak. Ismétlés biztosan lesz, ki akarom próbálni élesztővel is.

Hozzávalók:
3 db főtt krumpli
2 dl langyos víz
liszt
1 csomag sütőpor
fél dl olaj
só
1 nagy pohár tejföl
3 gerezd fokhagyma
füstölt szalonna
kolbász
újhagyma
paradicsom
friss rozmaring
friss kakukkfű

Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzük, meghámozzuk, összetörjük. Hozzáadjuk a vizet, az olajat és a sütőport, sózzuk, és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy viszonylag kemény tésztát kapjunk (a liszt mennyiségét még megbecsülni sem tudom, több részletben adtam hozzá). Kivajazunk egy tepsit, vagy két kerek formát, mint én most, és a kettéosztott tésztát kilapogatjuk benne (a fene se fog gyúródeszkát meg sodrófát mosogatni). A fokhagymát lereszeljük, és a tejfölbe keverjük. A szalonnát kockákra vágjuk, az újhagymát, a paradicsomot és a kolbászt karikákra, nálam ez utóbbi nem igazán sikerült, lévén, hogy a kolbász előzőleg fagyasztva volt.
A fokhagymás tejfölt rákenjük a tésztára, majd egyenletesen rászórjuk a rakományt. Én az egyik adagra szalonnát és hagymát tettem, majd apróra vágott rozmaringgal szórtam meg, a másikra jött a kolbász, a paradicsom és a kakukkfűlevélkék, bár sajnos, ez utóbbinak a kolbász teljesen elnyomta az ízét. A rozmaring azonban remekül érvényesült a szalonna és a hagyma mellett.
200 °C-os sütőben sütöttem őket kb. fél-fél órán át.