Ez a Húsvét más, mint a többi. Elvileg be vagyunk zárva. Gyakorlatilag szerencsére van kertünk, telkünk, a telken pedig sóska.
Nem voltam válogatós gyerek, az egyetlen étel, amit képtelen voltam megenni, az a sóskamártás. Maróan savanyúra főzte a családunk minden nőtagja. A fordulópontot 19 évesen egy barátokkal közös nyaralás jelentette, ahol az egyik lány egyszer ezt főzte ebédre, és meglepő módon nagyon ízletesnek találtam. Mint kiderült, a mi családi receptünktől annyiban különbözött, hogy volt benne hagyma, és tejföl helyett tejes habarással készítette. Azóta nagy kedvencem, bár a gyerekek így sem rajongtak érte. Kaptak helyette fasírtot meg krumplit.
A keresztény hagyomány szerint nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. Ezen a napon zöld ételeket - spenót, csalán, komlóhajtás - kell enni, hogy jó termés legyen. Ilyenkor a csirkék ételébe is vagdalt csalánt szokás keverni, olvastam a Palocprovence blogon (ami 2017 májusa óta nem frissült, és nagyon-nagyon hiányzik - toronymagasan a legkedvencebb kedvenc blogom, ünnepekre hangolódáshoz nélkülözhetetlen, gyerekkori falun töltött nyarak hangulatát hozza vissza, pedig az én nagyszüleim nem is a Börzsönyben, hanem Zala megyében éltek, és mégis... zárójel bezárva).
A jó termésről idén már lekéstünk, mert a sóskamártás szombatra készült el, de feltételezem, nem ezért fagyott el a barack... pedig annyi virág volt rajta, hogy csuda! És a méhecskék is sokat dolgoztak, kicsit még reménykedem, hogy nem hiába.
Nade jöjjön a recept:
Sóskamártás
Hozzávalók:
1/2 kg leveles sóska
1 kis fej hagyma
1 evőkanál olaj
cukor ízlés szerint
1 púpos evőkanál liszt
tej (nem tudom pontosan, mennyi)
só
bors
Elkészítés:
A sóskát váltott vízben többször megmossuk, leszárazzuk. Jó szórakozás. A hagymát apróra vágjuk, az olajon megpároljuk. Rádobjuk a sóskát, sózzuk, borsozzuk, és kis lángon, kevergetve addig főzzük, amíg péppé esik szét. Ez egyébként elég hamar bekövetkezik. Ezután ízlés szerint cukrozzuk. A lisztet elkeverjük annyi tejjel, hogy kb. palacsintatészta sűrűségű legyen, és folyamatosan kevergetve behabarjuk vele a sóskapépet, majd továbbra is folyamatosan kevergetve annyi tejjel engedjük fel, hogy nekünk tetsző legyen a sűrűsége. Összeforraljuk, készen van.
Mellesleg, emlékeim szerint, a zalaapáti nagymamám nemcsak Húsvét előtt vagdosott csalánt a csirkéknek készített kukoricadarába. Ez az információ a recept szempontjából természetesen lényegtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése