Paradicsomos káposztafőzelék

Dobozolva, mivel a férjem itthonról szállítja a kaját. Mivel nagyjából meggyógyultam, lassan nekem is villantanom kell valamit a munka frontján, így egy ideig vége a nyugis itthoni főzőcskézésnek, hétvégén pedig előadás lesz az egyetemen. Lehet, hogy most egy időre ez a főzelék az utolsó alkotásom. Egyszerű, de nagyszerű! ;-)

Hozzávalók:
1 kis fej fehérkáposzta
1 nagyobb, üveges sűrített paradicsom
1 fej hagyma
két evőkanál liszt
olaj
só
bors
köménymag
cukor

Elkészítés:
A káposztát megmossuk, a külsű leveleket, ha fonnyadtak, leszedjük, kettévágjuk, a torzsát kivágjuk. Ezután csíkokra vágjuk a káposztafejet. A megtisztított, felkockázott hagymával együtt lábasba teszük, annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje, sóval, borssal és köménymaggal ízesítjük, majd puhára főzzük. Ezután leszűrjük. A főzővizet megtartjuk.
Az olajba beleszórjuk a lisztet, kevergetve habzásig forrósítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, folyamatos keverés mellett beleöntjük a (hideg) paradicsomsűrítményt, belekeverjük a káposztát, és annyi főzővízzel hígítjuk, hogy elérje a kívánt állagot. Cukrozni muszáj egy kicsit, mert különben nagyon savanyú. Kevergetve jól összeforraljuk, és kész is.

Őzcomb vadasan

Soha nem főztem még vadból, őszintén szólva, magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmi. A férjem decemberben kapott egy nagy darab őzcombot az egyik kollégájától, azzal viszont muszáj volt kezdeni valamit. Karácsonykor nem én főztem, mivel leendő kisfiam akkor még nem nagyon tolerálta az ételszagot (meg az evést sem igazán), így a férjem alkotott egy narancsos-gombás ragut a hús egy részéből, de egy jó darab felkerült a fagyasztóba. Hét eleje óta itthon dekkolok egy roppant makacs megfázással (eszem rá a jelen állapotomban engedélyezett homeopátiás rezgő cukorkákat - aki nem tudja, mi az, járjon utána -, de olyan nagyon nem hatnak). Így viszont van időm főzőcskézni, és előkerült az őz is. A neten kezdtem böngészni receptek után, végül egy sima vadas ragadta meg a fantáziámat, de azt sem követem betűről betűre. A végeredmény egész jó lett, bár a jellegzetes vad-íz nekem szokatlan. Olvastam olyat is, hogy pácolással el lehet tüntetni, meg olyat is, hogy nem igazán, és van, aki direkt így szereti. Kíváncsi leszek, a munkából hazatérő férjem mit fog mondani a mai ebédre (még jó, hogy a lánygyerek a bölcsiben étkezik, mert vannak elképzeléseim arról, hogy ő mit mondana :-D).

Hozzávalók:
800 g őzcomb
3 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1 fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
5 babérlevél
olaj
só
bors
kakukkfű
2 dl tejföl
2 teáskanál mustár

Elkészítés:
A vöröshagymát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, olajon üvegesre pároljuk. A zöldséget megtisztítjuk, felszeleteljük, rádobjuk a hagymára, megpirítjuk. Utána sóval, borssal, babérlevéllel és fokhagymával ízesítjük, felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje, és puhára főzzük.
A húst kockákra vágjuk, a hártyákat, zsírt eltávolítjuk. Olajon párolni kezdjük. Jó sok levet fog engedni, néha megkeverve addig főzzük, amíg ez elfő. A megfőtt zöldséget közben a főzőlével mindenestül összeturmixoljuk (előtte nem árt kicsit kihűteni, anyósomék turmixgépének a kelyhe egy ilyen akció során repedt meg a hőtől, a botmixer pedig nem ad megfelelően sima végeredményt). A kapott mártást ráöntjük a húsra, kakukkfűvel ízesítjük, és addig pároljuk benne (ha nagyon sűrűsödne, kevés vizet hozzáadva), amíg a hús megpuhul. Főzzük sűrűre a mártást, akkor elhagyhatjuk a lisztes habarást. Ha a hús puha, mustárral ízesítjük az ételt, és hozzákeverjük a tejfölt. Lehet zsemlegombócot is főzni hozzá, én simán főtt tésztával tálaltam.

Utóirat: "Borcsi, ez isteni, ilyet csinálhatsz máskor is!" továbbá hírek a leánygyermek bölcsődei étkezéséről: ebédkor repetázott - a salátafőzelékből. Igen elégedett vagyok! :-)

Diós-joghurtos muffin

Még mindig tele a fagyasztó dióval, úgyhogy a tegnapi takarítás szünetében alkottam egy muffint, ami várakozáson felül finomra sikerült.

Hozzávalók:
8 dkg darált dió
7 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
10 dkg cukor
5 dkg vaj vagy margarin
3 tojás
1 pohár natúr joghurt
reszelt citromhéj

Elkészítés:
Minden hozzávalót összekeverünk, a tojásokat szétválasztva, először a sárgájukat adjuk a masszához, a felvert tojásfehérje-habot pedig a legvégén. Papírkapszlival kibéleljük a muffinsütő horpadásait, elosztjuk bennük a tésztát. 200°C-ra előmelegített sütőbe tesszük, és ha a massza felemelkedett, 150°C-ra mérsékeljük a hőfokot, és tűpróbáig sütjük.

Mágnás dióspite

Hosszú, hideg napok, nátha, bezártság... gondoltam, javítok valamit a hangulatunkon egy kis sütögetéssel, persze a férjem szerint már megint túl sok volt a rákészülés, és szombat délután már azt nyöszörögte, hogy neki mindegy, üssek össze egy sima lekváros piskótát, oszt kész. Mondom neki, nem úgy van az, hogy csak úgy összecsapom, nekem a sütés alkotás. Válasz: nem szeretem a hosszas alkotói válságaidat! :-O
Mivel dióval van tele még a fagyasztó is (nehogy megavasodjon), az alapanyag adott volt. Mágnás diós pitét anyukám szokott gyakran sütni, én még soha nem csináltam, de most úgy megkívántam, hogy azonnyomban telefonos segítséget kértem. Ezúton is köszönöm, eredmény alant megtekinthető!

Hozzávalók:
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj vagy margarin
5-6 tojás (méretüktől függően)
fél citrom leve és reszelt héja
20 dkg darált dió
lekvár

Elkészítés:
A lisztet összegyúrjuk a vajjal/margarinnal, sütőporral, egy tojással, 5 dkg cukorral és a citromhéjjal meg -lével. Ezek után ki kellene nyújtani, de előre mondom, hogy az állaga miatt ez kivitelezhetetlen. Én simán beleraktam a kivajazott, kisebb méretű tepsibe, és vizes kézzel (másként az egész massza a kezemre ragadt volna) addig tapicskolam, amíg beterítette a tepsi alját (nem kell gyúródeszkát és nyújtófát mosogatni - éljen!). A tésztát megkenjük lekvárral (szederlekvár, ld. előző bejegyzés, de barackkal is nagyon finom). A diót összekeverjük a 4 (vagy 5 kisebb) tojás sárgájával, 15 dkg cukoral és a vaníliás cukorral. A tojásfehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a diós keverékbe. Egyenletesen elterítjük a lekváros tészta tetején. 150°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hab felemelkedik és színt kap, de tűpróbával is ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.
Ha gáztepsivel akarunk sütni, duplázni kell a hozzávalók mennyiségeit (ill. a tésztához akkor is elég egy tojás).

Túrótorta

Szóval, ahogy az előző bejegyzésben említettem, nálunk a gyümölcsös, joghurtos vagy túrós sütemények készülnek leggyakrabban. A minap például azon gondolkodtam, mit kellene alkotni egy gulyásleves levezetéseképpen, és egy (mazsola nélküli) mazsolás túrótorta receptjénél kötöttem ki, a változatosság kedvéért megint innen. Nem részletezném megint, kinek a kedvéért kellett ismételten kihagyni a mazsolát. Ha sem a férjem, sem én nem köpködjük az asztal alá a töpörödött szőlőszemeket, akkor - kizárásos alapon - vajon melyik családtag tesz ilyet? ;-)

Hozzávalók:
1/2 kg tehéntúró
4 tojás
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
10 dkg vaj
2,5 evőkanál búzadara
1 citrom reszelt héja
esetleg mazsola

Elkészítés:
A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, a vaníliás cukorral és a vajjal. Hozzákeverjük az áttört túrót, tetszés szerint hozzátesszük vagy kihagyjuk a tetszés szerinti mennyiségű, beáztatott és megszikkasztott mazsolát, belereszeljük a citrom héját. Hozzákeverjük a búzadarát is, majd óvatosan beleforgatjuk a tojások kemény habbá vert fehérjét. Egy tortaformát kivajazunk és zsemlemorzsával kihintünk, beletöltjük a masszát, és először forró, majd a tészta megemelkedése után közepesre mérsékelt tűzön tűpróbáig sütjük.
Bevonhatjuk csokimázzal is, nálunk férjem-féle szederlekvár volt a kísérete.