Csokis muffin

Húsvétvasárnap hajnalban jöttem rá, hogy az ünnepi menühöz talán nem ártana valami desszertet is összeütni, lehetőleg gyorsan. Muffin mellett döntöttem, mert az gyors és egy kis díszítéssel kellőképpen ünnepi is.

Csokis muffin

Hozzávalók:

15 dkg liszt

10 dkg cukor

1 tojás

1 tábla étcsoki

5 dkg olvasztott vaj

1 kis pohár joghurt

fél csomag sütőpor

esetleg kevés tej

Díszítés: ízlés szerint, nálam most tejszínhab és mini csokitojás került rá

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük, ha túl sűrű a tészta, egy kevés tejjel hígíthatjuk, de azért ne legyen folyós. A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal béleljük, ebbe kanalazzuk a tésztát. 180°C-on tűpróbáig sütjük.

Ízlés szerint díszíthetjük, pl. bevonhatjuk csokival is, én most vaníliás tejszínhabból nyomtam rá rózsákat, és mindegyikre egy mini csokitojást biggyesztettem.

Malacdagonya-torta

Sorban a következő születésnap a férjemé, aki a napokban lemalackázott (pedig a szülés óta már egy csomót fogytam), bosszúból kapott egy ilyen tortát. A kép egy időben a Facebook-on járt körbe-körbe, már akkor tudtam, hogy egyszer meg kell valósítanom.
Receptet azért nem írok, mert bármilyen tortából elkészíthető. Én kicsi, 16 cm-es formát használtam, ehhez 9 KitKatra volt szükség. Ha még egyszer elkészíteném (nem fogom, mert csak egyszer poén, különben is nagyon töményen csokis), akkor a csokibevonat helyett Nutellát kennék rá. A szalag mindenképpen szükséges, különben kidől a dézsa oldala ;-) a tészta most sima vizes piskóta volt három tojásból, amit kisülve három lapba vágtam, a vágott felületeket lekvárral megkentem, és tejszínhabbal töltöttem össze. A csokibevonat olvasztott étcsokiból és tejszínből áll, az arányokat nem tudom, mert ezen a ponton úgy hozta a helyzet, hogy egy kis ideig lekötött a fiúgyerek, és ott kellett hagynom a kecskét a káposztával a lánygyereket  a csokival, amit persze ezek után nem mértem le újból.
A marcipánmalac s.k. alkotás, bár ezen a férjem nagyon csodálkozott, valószínűleg soha nem gyurmázott, mert akkor tudná, hogy nem is olyan nagy szám.
Támadt még egy ötletem, de nem valószínű, hogy megvalósítom: marcipán malac-alkatrészek, füle-farka-körme, valamint marcipán zöldségek (répát lehet is kapni) sárga gyümölcszselébe dermesztve - így készül az édesszájúak kocsonyája :-D

Céklás-csokis torta

Igen, igen, igen, mindent bevallok! Ez pont az, aminek látszik! Szívecskés Valentin-napi sütemény! Jöhetnek a kövek! Vessetek a mókusok elé!
A recept a téli Stahl-magazinból származik, bár ott azt ígérték, hogy a tésztában nem felismerhető a cékla íze, és a gyerekek garantáltan megeszik majd. Hát nem. A lánygyerek éppencsak megkóstolta, pedig nem beteg (ha édességet visszautasít, erre kell gyanakodni), a férjem evett belőle, de fanyalgott, hogy olyan fura az íze. Ekkor színt vallottam, mire ő olyan "naugyemegmondtamhogyvalaminemoké" ábrázattal közölte, hogy most már be tudja azonosítani.
Egyébként meggyőződésem, hogy a hiba ezúttal a család készülékében van, ugyanis szerintem a tészta ISTENI. Én imádom. De már megint kiszúrtam magammal, mert ha rajtam kívül senki nem eszi, sajnos, akkor is el fog fogyni...

Hozzávalók:
kb. fél kg cékla
15 dkg olvasztott vaj
15 dkg finomliszt
fél teáskanál só
2 teáskanál sütőpor
5 dkg cukrozatlan kakaópor
4 tojás
20 dkg cukor
1 teáskanál vaníliaaroma
15 dkg étcsokoládé felaprítva
tejszínhab a tetejére

Elkészítés:
A céklát megfőzzük, illetve én megsütöttem (egy részéből a fiúgyerek ebédje lett). Ha kihűlt pépesítjük. A sütőt előmelegítjük 160°C-ra. Egy tortaformát kivajazunk.
A céklából 35 dkg-t simára botmixelünk a vajjal. A lisztet, a sót, a kakaóport és a sütőport összeszitáljuk. A tojásokat a cukorral és a vaníliaaromával kikeverjük. Ezután hozzáadjuk a vajas céklát, majd a száraz hozzávalókat is. A végén beleforgatjuk a csokit. Kivajazott tortaformában tűpróbáig sütjük. A kihűlt tésztát tejszínhabbal vonjuk be. Az eredeti recept szerint a tejszínhabba céklapürét kell tenni, de volt egy olyan érzésem, hogy ez már végképp kiverné a családi biztosítékot :-)

Finom diós szelet

Már megint sütemény, már megint diós, és már megint a kedvenc könyvemből... de mit csináljak, ha egyszer még mindig sok dió van itthon, ha bográcsozós bulira vagyunk hivatalosak, ahol kaja lesz, de sütit vinni kell, és ha egyszer Péter Jánosné könyve annyira szuper, 1500 receptből aztán igazán lehet válogatni. Nem vágtam fel a sütit, mert így egyszerűbb lesz elvinni, a helyszínen pedig nemigen fogom fotózni, szóval ez most így marad. Másfél adagot csináltam, ha jól számoltam, leszünk vagy húszan kollégák-barátok, eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, ez a csapat nem ismeri azt a szókapcsolatot, hogy "túl sok süti" (és a rendszeres hétfői élménybeszámolóikból gyanítom, hogy a "túl sok pia" is idegenül hangzik nekik, ezt majd most meglátjuk... vagyis nem valószínű, mert többen családdal jönnek)

Hozzávalók (másfél adaghoz):
Tészta:
25 dkg cukor (az eredeti recept egy adaghoz ír 30 dkg-ot - erős túlzásnak tartom)
6 tojás
15 evőkanál hideg víz
15 dkg őrölt dió
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
Krém:
4,5 dl tej
4,5 evőkanál liszt
30 dkg vaj/margarin
20 dkg porcukor (ez is csökkentett mennyiség)
7,5 dkg őrölt dió
Máz:
15 dkg ét tortabevonó
7,5 dkg vaj/margarin

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból vizes piskótát készítünk: a tojások sárgáit elkeverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel, utána belekeverjük a diót, a lisztet és a sütőport. Vajazott-lisztezett tepsiben, közepes lángon tűpróbáig sütjük.
A tejben elkeverjük a lisztet, folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűre főzzük, majd gyakran megkeverve hagyjuk kihűlni. A vajat/margarint elkeverjük a dióval és a porcukorral (ha nem lennének gyerekek, kismamák és sofőrök is a csapatban, egy kis rumot is tettem volna bele). A kétféle krémet jó alaposan összekeverjük, és a kihűlt tészta tetejére kenjük.
A mázhoz mikróban összeolvasztjuk a vajat/margarint és a tortabevonót, majd a sütemény tetejére kenjük.

Konyakmeggyes csokitorta

Nagyon szeretek sütni. A családomra viszont könnyen ragadnak a kilók, szóval vissza kell fognom magam, ha sütök, akkor is inkább valami gyümölcsös, joghurtos vagy túrós sütemény jöhet szóba, kevés cukorral (a "tetejét meghintjük porcukorral" mondat az én szakácskönyveimben csak a helyet foglalja). Vajaskrémes süteményt az évben egyszer szoktam sütni, ez pedig a férjem nagyapjának a születésnapja. Ok: az öregek ezt a fajta süteményt szeretik, és mivel sokan szoktunk lenni, sokfelé oszlik el a mennyiség, az az évi egy szelet pedig igazán belefér ;-)
Maga a születésnap egyébként elég érdekes, ugyanis hivatalosan január elsején van, holott nagy-apósom valójában december 27-én látta meg a napvilágot ezelőtt 84 évvel. A bábaasszony azonban azt tanácsolta a szülőknek, hogy írják be a fiúgyereket a következő év elejére, így egy évvel később viszik katonának. Aztán végülis 1944-ben lett katona, 17 évesen, mert abban az évben senkinek nem volt fontos, hogy pontosan mi szerepel az anyakönyvben, de hát a bábaasszony sem láthatott mindent előre...

Hozzávalók:


Tésztához:
4 tojás
15 dkg cukor
9 evőkanál hideg víz
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 púpos evőkanál kakaópor
egy kis üveg meggybefőtt (ha lehet, konyakos)

Krémhez:
1 tábla csokoládé (én 125 g-os tej tortabevonót használtam)
10 dkg vaj
5 dkg porcukor (vagy ízlés szerint több)
4 dkg liszt
a (konyakos) meggybefőtt leve
annyi tej, hogy a folyadék összesen 1/2 liter legyen

Díszítéshez:
kakaópor (nem instant!!!!)
konyakmeggy bonbon

Elkészítés:
Tészta: a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel. Belekeverjük a lisztet, a sütőport és a kakaóport, majd a kinyomkodott meggyet, végül beleforgatjuk a tojások habját. Kivajazott aljú tortaformában 180°C-ra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Krém: a lisztet simára keverjük a meggybefőtt levével, majd a tejjel, és kis lángon, kevergetve sűrűre főzzük (gyönyörű lila színe lesz). Hűlni hagyjuk. Közben a csokoládét mikróban megpuhítjuk (nem olvasztjuk fel), kikeverjük a vajjal és a porcukorral, majd a főzött krém kihűlése után azzal is. A tésztát három rétegbe vágjuk, megtöltük és bevonjuk a krémmel. A tetejét szűrőn keresztül behintjük kakaóporral (amíg el nem fedi a krém szépséghibáit, úgymint egyenetlenség és csomók - szóval elég vastagon), és körberakjuk a bonbonnal.

Gyógyító forró csoki

Megfáztam. És fáj a torkom. Különben is, miért van ilyen nyúlós-nyálas idő a nyár kellős közepén? Nyaff.
Hangulatjavítás és öngyógyítás céljából úgy döntöttem, hogy csinálok egy forró csokit a nap végére. Palócprovence-nál láttam egy nagyon jó receptet, aztán persze kiderült, hogy csili nincs itthon. 70%-os csoki helyett pedig csak tortabevonó (annak a maradéka, amit a férjem tortájára reszeltem), de ez nem riasztott vissza. Aztán kiderült, hogy a fahéj is pont elfogyott, de még ez sem érdekelt... ráadásként a sötétben, vakuval készített képem is ronda lett, de most még ez sem tud zavarni. Jól sikerült a hangulatjavítás! ;-)

Hozzávalók:
4 dl tej
10 dkg étcsoki
2 db kardamom
1 csomag vaníliás cukor
őrölt fahéj
fél dl brandy (vagy konyak, vagy rum... de most ez volt itthon)

Elkészítés:
A tejet felforraljuk a fűszerekkel (a kardamom magvacskáit természetesen kiszedjük a tokjából). Lehúzzuk a tűzről, beletördeljük a csokit, és olvadásig kevergetjük, esetleg takaréklángon. A bögrébe tesszük a brandyt, és rászűrjük az italt.