Finom diós szelet

Már megint sütemény, már megint diós, és már megint a kedvenc könyvemből... de mit csináljak, ha egyszer még mindig sok dió van itthon, ha bográcsozós bulira vagyunk hivatalosak, ahol kaja lesz, de sütit vinni kell, és ha egyszer Péter Jánosné könyve annyira szuper, 1500 receptből aztán igazán lehet válogatni. Nem vágtam fel a sütit, mert így egyszerűbb lesz elvinni, a helyszínen pedig nemigen fogom fotózni, szóval ez most így marad. Másfél adagot csináltam, ha jól számoltam, leszünk vagy húszan kollégák-barátok, eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, ez a csapat nem ismeri azt a szókapcsolatot, hogy "túl sok süti" (és a rendszeres hétfői élménybeszámolóikból gyanítom, hogy a "túl sok pia" is idegenül hangzik nekik, ezt majd most meglátjuk... vagyis nem valószínű, mert többen családdal jönnek)

Hozzávalók (másfél adaghoz):
Tészta:
25 dkg cukor (az eredeti recept egy adaghoz ír 30 dkg-ot - erős túlzásnak tartom)
6 tojás
15 evőkanál hideg víz
15 dkg őrölt dió
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
Krém:
4,5 dl tej
4,5 evőkanál liszt
30 dkg vaj/margarin
20 dkg porcukor (ez is csökkentett mennyiség)
7,5 dkg őrölt dió
Máz:
15 dkg ét tortabevonó
7,5 dkg vaj/margarin

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból vizes piskótát készítünk: a tojások sárgáit elkeverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel, utána belekeverjük a diót, a lisztet és a sütőport. Vajazott-lisztezett tepsiben, közepes lángon tűpróbáig sütjük.
A tejben elkeverjük a lisztet, folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűre főzzük, majd gyakran megkeverve hagyjuk kihűlni. A vajat/margarint elkeverjük a dióval és a porcukorral (ha nem lennének gyerekek, kismamák és sofőrök is a csapatban, egy kis rumot is tettem volna bele). A kétféle krémet jó alaposan összekeverjük, és a kihűlt tészta tetejére kenjük.
A mázhoz mikróban összeolvasztjuk a vajat/margarint és a tortabevonót, majd a sütemény tetejére kenjük.