Spenótfőzelék

Tegnap főztem, mivel Nagycsütörtökön a hagyomány szerint zöldet kell enni (spenót, csalán, komló, stb.), emiatt nevezik Zöldcsütörtöknek is. Na, kérem szépen, hármat lehet találni, ki evett minálunk zöldet Nagycsütörtökön, és Nagypénteken is... Nyert. Természetesen a ház asszonya. A lánygyereknek mondjuk van mentsége, mert nem egészen oké a gyomra, így ő főtt krumplit ebédelt, bár őszintén szólva, vannak kétségeim afelől, hogy egészséges béléssel kiegyezne-e a spenóttal.

A recept Chef Viki blogjáról való, pontosabban az ő és az egyik kommentelő receptjének a keveréke. Finom. Tényleg.

Hozzávalók:

1 csomag fagyasztott spenót

2,5 dkg vaj

2,5 dkg liszt

2 dl tej

2 gerezd fokhagyma

szerecsendió

só

bors

Elkészítés:

A vajat lábasban felolvasztjuk, elkeverjük benne a lisztet. Folyamatosan kevergetve habzásig hevítjük, majd további kevergetés kíséretében beleöntjük a tejet, azon igyekezve, hogy csomómentes legyen. Ezután mérsékelt lángon, időnként megkeverve jól kiforraljuk a besamelmártást. Az eredeti recept szerint húsz percig, én nem forraltam ennyi ideig, de így is jó lett. Beletesszük a kiolvadt spenótot, a lereszelt fokhagymát, fűszerezzük, és   még pár percig főzzük (néha megkeverve, egyébként vigyázzunk, mert köpköd).

Tükörtojással tálaljuk, de az enyémnek szétment a sárgája, így nem volt kellőképpen fotogén, ezért a leánygyermek krumplijából tettem rá egy kicsit.

Spenótos-túrós pite

Nyaralásunk során Almádiban jártunk, és kaptunk egy nagy zacskó spenótot. Eleinte gyanakodva nézegettem: miért ilyen fura, szögletes az alakja, vastag a levele, és különben is, a spenótot tavasszal szedik, vagy nem? Rákerestem az Interneten, és eljutottam az új-zélandi spenótig. Így már minden világos.
Régóta szerettem volna kipróbálni ezt a receptet, most elérkezettnek láttam az időt. Leírást most nem adok, mivel az eredeti recepttől csak annyiban tértem el, hogy tovább főztem, majd összeturmixoltam a spenótot, és így kevertem a túróba.
A fogadtatás eléggé vegyes volt. A férjem és a lányom nem rajonganak eme szépséges zöld levélért, így az ember megkóstolta ugyan, de ennyiben maradtunk. A lánygyerek rámutatott a pitére, majd határozott hangon így szólt: "asz nem ennivanó". Én megeszegettem, de rá kellett jönnöm, hogy ugyanaz a helyzet, mint a kapros túróssal: nekem a túró és a sült tészta együttese csak édesen képzelhető el. A kapor meg a tökfőzelékbe. A spenót pedig mártásnak, tükörtojással. Tudom, ufó vagyok, de mindkettőt nagyon szeretem!
Mindezek ellenére a recept teljesen jó, a hiba a mi készülékünkben van! ;-)