Nutellás-málnás torta

A lánygyereké az idei utolsó nyári születésnap. Idén nem készült tortakép, tavalyelőttieket tettem fel, ugyanis akkor a család (mínusz válogatós fiúgyermek) közölte, hogy ez az eddigi legjobb torta, amit sütöttem, és a kislányom azóta ragaszkodik hozzá. Most harmadik alkalommal ez a szülinapi tortája.

Hozzávalók:

Tészta:

4 tojás

25 dkg cukor

9 evőkanál hideg víz

15 dkg liszt

1 csomag sütőpor

Továbbá:

1 üveg nutella (maradni fog belőle, de a legkisebb üveg - 100 g - kevés hozzá)

3,5 dl habtejszín

1 tasak habfixáló

málna

Elkészítés: a tészta hozzávalóiból a szokott módon vizes piskótát sütünk: a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, kanalanként hozzáadjuk a vizet és jól elkeverjük, majd belekeverjük a lisztet és a sütőport, végül óvatosan a habbá vert tojásfehérjéket is. Sütőpapírral béleljük egy 26 cm-es tortaforma alját, beleöntjük a masszát, és 180°C-on tűpróbáig sütjük. Rácsra borítva kihűtjük, majd három lapba vágjuk.

A tejszínt a habfixálóval kemény habbá verjük.

Tálra tesszük az első lapot, megkenjük nutellával, rászórjuk a megmosott málna felét, rákenjük a tejszínhab kb. egynegyedét. Erre jön a második tésztalap, majd újra nutella, málna, tejszínhab, végül a harmadik lap, melyet már csak nutellával kenünk meg. A maradék tejszínhabbal bevonjuk az oldalát. Tejszínhabbal és málnával díszítünk.

A képen látható torta kicsi (talán 16 cm-es) tortaformában készült, ahhoz 2 tojásos vizes piskóta és 100 g nutella is elég volt, de tavaly és idén már a nagyban sütöttem. Tavaly az egészet nutellával vontam be, de a család úgy nyilatkozott, hogy úgy túl tömény.

Gesztenyés képviselőfánk

Ha farsang, akkor fánk. Életemben most harmadszor ugrottam neki a képviselőfánknak. Első alkalommal idő előtt ki kellett venni a sütőből, mert meg kellett szoptatnom az akkor még pirinyó fiúgyereket, és féltem, hogy ha otthagyom a tésztát, megég. Így összeesett. Másodszor túl magasra tettem a tepsit, így a teteje már égni kezdett, de az alja még nem volt ropogós, viszont muszáj volt kivenni a sütőből. Összeesett. Most mindenre figyeltem (főleg arra, hogy egyedül legyek otthon), és így sikerrel zárult a projekt. Bár a nemlégkeveréses sütő miatt így is volt pár összeesett darab, de azokat senki sem látta, mert eltüntettem ;-) Hagyományos vaníliakrém helyett most gesztenyemasszával töltöttem, gyorsabb és egyszerűbb, de nagyon finom.
A fotót sebtében kellett ellőnöm, mert a család konkrétan úgy ugrott rá a süteményre, mintha a tányért is meg akarná enni :-D

Hozzávalók:
Tészta:
2 dl víz
10 dkg vaj
20 dkg liszt
5 tojás
Töltelék:
400 g gesztenyemassza
kevés tej
250 ml habtejszín
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:
A vizet felforraljuk. Beletesszük a vajat, ha elolvadt, belezúdítjuk a lisztet is, és addig keverjük, amíg összeáll. Ekkor lehúzzuk a tűzről. Még forrón egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat. Csillagcsőrös habzsákba szedjük, és diónyi halmokat nyomunk belőle egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól elég távol, mert sokat fognak nőni. Közben a sütőt előmelegítjük. Az enyémen nincs se fokbeosztás, de hőfok, jó forró legyen. A sütő aljába egy kisebb tepsiben vizet teszünk, mert a fánkok gőzben fognak szépen felfúvódni. Betesszük a tésztát, és 15 percig nagy lángon, majd újabb kb. 15 percen keresztül takarékon ropogósra sütjük. A sütőt az első 15 percben nem szabad kinyitni, mert összeesnek a fánkok, de később sem tanácsos. Akkor van kész, ha mindenhol ropogós és barna, az alja is (nekem a 2. kísérletnél az alja halvány maradt, és sütés után homorú formát öltött). Kivesszük, és ha kihűltek, kettévágjuk őket. A belsejükben lévő kevés, hártyaszerű tésztát kiszedjük.
A krém elkészítése roppant egyszerű: a gesztenyemasszát villával összetörjük, annyi tejet adva hozzá, hogy sűrű krémállaga legyen. Habzsákba szedjük, és megtöltjük a fánkokat. A tejszínhabot a vaníliás cukorral felverjük, a gesztenyére tesszük, jöhet rá a tészta-kalapka, és jó étvágyat!

Vakondtúrás-torta

A lánygyerek születésnapjával zártuk a családi ünnepségsorozatot. Maimoninál találtam egy jónak tűnő receptet az ifjú Kisvakond-rajongónak. Hiába, a jó dolgok nem mennek ki a divatból.
Nem messze tőlünk van egy cukrászkellékeket áruló bolt, ahol egyfelől el szoktam rémülni, mi mindent bele nem tesznek a sütikbe egyesek, csak hogy látványosabb legyen, másfelől olcsóbb a marcipán, mint mondjuk a szomszédos csíkos gazdaságosban, és sokféle kész marcipánfigurát is kapni, még vakondot is. Az ünnepeltnek egyébként a vakond tetszett a legjobban az egész tortájából, körberágta a talapzatát, aztán beletette egy csészébe egy ceruza és egy fából készült tengeri csillag társaságában, mondván, így érzi magát a legjobban. Azóta is ott csücsül.
A mennyiségeket csökkentettem, mivel ismét a kicsi (azt hiszem, 16 cm-es) tortaformában sütöttem.

Hozzávalók:
Tészta:
3 tojás
5 dkg cukor
0,6 dl étolaj
6 dkg liszt
25 g cukrozatlan kakaópor
fél csomag sütőpor
Krém:
gyümölcs tetszés szerint (én sárgabarackot használtam)
4 dl habtejszín
1 csomag zselatin fix
porcukor ízlés szerint
1 csomag vaníliás cukor

A sütőt előmelegítjük 180°C-ra, és sütőpapírral kibéleljük a tortaforma alját. A tojásokat és a cukrot gépi habverővel 5 percig verjük. Keverés közben belecsorgatjuk az olajat, majd a száraz hozzávalókat is. A formába öntjük, és megsütjük (kb. 30 perc - tűpróba).
Amikor kihűlt a tészta, pár centire az aljától elvágjuk, a megmaradt korong belsejét  kikapargatjuk (vigyázzunk, ne lyukasszuk át), és az összes így keletkezett tésztahulladékot morzsoljuk össze. A korongot kirakjuk a gyümölccsel, ráhalmozzuk a felvert tejszínhabot, amelybe a tasakon látható előírásnak megfelelően beledolgoztuk a zselatin fixet is. A tésztamorzsalékkal vastagon behintjük a művet, kicsit rá is nyomkodjuk, majd mehet a hűtőbe pár órára. A kisvakond természetesen opcionális.
Ha még egyszer vakondtúrás-tortát sütök, két emeletes lesz: az első emelet hagyományos kerek torta valami zöld bevonattal (törhetem rajta a fejem, mit használjak mesterséges színezék helyett), ezen elszórva kis marcipánvirágok, mint egy virágos rét, a második emelet meg természetesen a már bevált vakondtúrás. Talán majd egyszer, amikor már a barátaikat is meghívják a szülinapi zsúrra.

Céklás-csokis torta

Igen, igen, igen, mindent bevallok! Ez pont az, aminek látszik! Szívecskés Valentin-napi sütemény! Jöhetnek a kövek! Vessetek a mókusok elé!
A recept a téli Stahl-magazinból származik, bár ott azt ígérték, hogy a tésztában nem felismerhető a cékla íze, és a gyerekek garantáltan megeszik majd. Hát nem. A lánygyerek éppencsak megkóstolta, pedig nem beteg (ha édességet visszautasít, erre kell gyanakodni), a férjem evett belőle, de fanyalgott, hogy olyan fura az íze. Ekkor színt vallottam, mire ő olyan "naugyemegmondtamhogyvalaminemoké" ábrázattal közölte, hogy most már be tudja azonosítani.
Egyébként meggyőződésem, hogy a hiba ezúttal a család készülékében van, ugyanis szerintem a tészta ISTENI. Én imádom. De már megint kiszúrtam magammal, mert ha rajtam kívül senki nem eszi, sajnos, akkor is el fog fogyni...

Hozzávalók:
kb. fél kg cékla
15 dkg olvasztott vaj
15 dkg finomliszt
fél teáskanál só
2 teáskanál sütőpor
5 dkg cukrozatlan kakaópor
4 tojás
20 dkg cukor
1 teáskanál vaníliaaroma
15 dkg étcsokoládé felaprítva
tejszínhab a tetejére

Elkészítés:
A céklát megfőzzük, illetve én megsütöttem (egy részéből a fiúgyerek ebédje lett). Ha kihűlt pépesítjük. A sütőt előmelegítjük 160°C-ra. Egy tortaformát kivajazunk.
A céklából 35 dkg-t simára botmixelünk a vajjal. A lisztet, a sót, a kakaóport és a sütőport összeszitáljuk. A tojásokat a cukorral és a vaníliaaromával kikeverjük. Ezután hozzáadjuk a vajas céklát, majd a száraz hozzávalókat is. A végén beleforgatjuk a csokit. Kivajazott tortaformában tűpróbáig sütjük. A kihűlt tésztát tejszínhabbal vonjuk be. Az eredeti recept szerint a tejszínhabba céklapürét kell tenni, de volt egy olyan érzésem, hogy ez már végképp kiverné a családi biztosítékot :-)