Banánkenyér

Mivel tegnapelőtt nem csak a mélyhűtőben néztem szét, hanem a kamraszekrényben is találtam néhány szottyadásnak indult banánt, kézenfekvő volt, hogy gyorsan sütni kell belőlük egy banánkenyeret. A receptje Péter Jánosné: Sütemények és egyéb édességek című könyvéből való, de én a cukrot el szoktam hagyni belőle, a banántól így is éppen elég édes. A lányomnak ebből a tésztából készült az első születésnapi tortája is, nagyon szereti. Most is a sütő előtt tombolt "szüti! szüti!" csatakiáltást hallatva, én meg papagájként ismételgettem, hogy "nem kicsim, még nyers", aztán meg "nem, kicsim, még forró" :-D Cserébe másnap reggelire is ezt kapta: van benne banán, zabpehely, tej, tojás, szóval jó kezdése a napnak.

Hozzávalók:
2-3 puha banán (nem baj, ha kicsit már kezd barnulni, sőt)
10 dkg zabpehely
2,5 dl tej
2 tojás
1 csomag sütőpor
10 dkg vaj
25 dkg liszt
őrölt fahéj
reszelt szerecsendió

Elkészítés:
A zabpelyhet beáztatjuk a tejbe. Egy óra múlva (vagy egy nap múlva, mint most én) hozzákeverjük a tojásokat, az olvasztott vajat és a sütőport. Ekkor kellene cukrot is hozzáadni, de én nem szoktam, legfeljebb néha egy csomag vaníliás cukrot. A banánokat villával jól összetörjük, és belekeverjük a tésztába. Fahéjjal és reszelt szerecsendióval ízesítjük, aztán jöhet a liszt. Jól kikeverjük, kivajazott formába öntjük, és előbb erős, majd takaréklángon tűpróbáig sütjük. Én nagyon szeretem, ha mazsola is van benne, de az aprónép kiköpködi, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább kihagyom.