Ezt az aprósüteményt egy kollégiumi szobatársam szállította rendszeresen vasárnap esténként, elkértem a receptet, kicsit megvariáltam, és azóta is rendszeresen sütöm. Apósom, aki sütemények terén nem szereti a "kenceficét", egyszer olyan elismerően nyilatkozott róla, hogy idén a névnapjára egy egész dobozzal kapott tőlem. Sajnos, a csokibevonat ezúttal kissé félresikerült, mert nem kaptam Katica tortabevonót, amit helyette használtam, az meg nem volt hajlandó szép simára megolvadni a mikróban. Leánygyermek persze végigasszisztálta a műveleteket (kósztol meg! tészta jó! kósztol meg!), minden igyekezetem ellenére megevett egy jó adag nyers tésztát, és a szaggatásban is lelkesen segédkezett, ami természetesen még értékesebbé tette a névnapi ajándékot.
Hozzávalók:
24 dkg liszt
12 dkg sütőmargarin
10 dkg cukor
15 dkg kókuszreszelék
1 db tojás
annyi tej, hogy gyúrható tésztát kapjunk
lekvár
1 tábla tortabevonó + 5 dkg sütőmargarin
Elkészítés:
A hozzávalókat a lekvár, a tortabevonó és az 5 dkg margarin kivételével összegyúrjuk. Lisztezett deszkán nyújtjuk, részletekben, mert nagyon ragad. Apró szaggatóval (én teatojással szoktam) kiszaggatjuk, kb. 100-150 fokon sütjük, éppen csak addig, amíg egy minimális színe lesz. Ha kihűlt, kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk. A tortabevonót mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, hozzákeverjük az 5 dkg margarint, és ha már jó folyós, félig belemártjuk a kekszeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése