2014. július 21., hétfő

Eperke-torta

Az idei utolsó, leszámítva a férj családjának látogatása alkalmából készített diós-lekváros palacsintatortát (dió, lekvár, palacsinta. Recept nem lesz).
Régóta készültem, hogy a lányom ötödik születésnapjára barbibabás-hercegnős tortát sütök, és vadul tervezgettem, hány éjszaka alatt és milyen részfolyamatokra bontva hozható össze, recepteket nézegettem, ötleteltem, mígnem az ünnepelt határozottan ki nem jelentette, hogy olyan tortát szeretne, amin Eperkés marcipán van, és pont.
Eperkés marcipánt nem kaptam, de Eperkés ostya kétféle is volt a cukrászkellék-boltban, és ha már Eperke, legyen a torta is eperízű. Persze az eperszezonnak már vége, de azért találtam megoldást a problémára.

Hozzávalók:
Vizes piskóta:
Mint a markoló-tortánál
Krém:
500 g mascarpone
1 csomag epres pudingpor
2 csomag vaníliás cukor
3 dl tej
0,5 dl eperlekvár
Díszítés:
cukrászkellék-boltban kapható kerek ostya

A markoló-tortánál leírtak szerint elkészítjük a piskótát. A krémhez a tejből és a pudingporból jó sűrű pudingot főzünk, és még a lekvárt is hozzáöntjük a végén, azzal is besűrítjük. Vaníliás cukorral ízesítjük, ha kell, még adhatunk hozzá porcukrot is. Ha kihűlt, beleforgatjuk a mascarponét. A három lapba vágott tortát töltjük és bevonjuk a krémmel, de úgy, hogy maradjon belőle a díszítéshez is.
Az ostya a krémtől megpuhul, így csak tálalás előtt tegyük a tortára. A maradék krémből apró rózsákat nyomunk körbe a torta szélére, bevonjuk az oldalát, és villával megcsíkozzuk.
A kép nem lett jó (siettem, persze). Az ünnepelt reakciója: "jajdejóóóóóóóó, PONT ILYET akartam!"


Nincsenek megjegyzések: