Meggyes-joghurtos lepény

Semmi extra, ez a tészta már többször szerepelt a blogon, csak ezúttal családi programmá avanzsált a készítése :-)

Hozzávalók:
meggy (amennyit gondolunk)
2 pohár joghurt
4 pohár liszt
2 pohár cukor
1 pohár napraforgóolaj
2 tojás
1 csomag sütőpor
fahéj

Elkészítés:
1. Ha a férjünk (puszta udvariasságból, nemleges válaszban reménykedve) megkérdezi, mit segíthet, magoztassuk ki vele a meggyet. Ha nem, magozzuk ki mi.
2. Rakjunk egy jó nagy tálat a hároméves leánygyermek elé, és adjunk fakanalat a kezébe. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a szép sorjában kiméregetett hozzávalókat odaadjuk neki, ő pedig szépen beleönti, ahogy következik, aztán vadul kavarni kezdi (ezért fontos, hogy elég nagy legyen az a tál).
3. A tojást azért mi magunk törjük fel, és reménykedjünk, hogy szalmonellamentes, mert a tészta egy részét biztosan el fogja kóstolgatni a gyerek.
4. A fahéjat is mi adagoljuk, ha nem akarunk barna színű, csípős tésztát.
5. Szólítsuk fel az aprónépet, hogy a gondosan összekutyult masszát kotorássza át a tálból a kivajazott-lisztezett tepsibe. Egyengessük el.
6. Rakosgassuk ki a tészta tetejét a meggyel. Én ezen a ponton elkövettem azt a hibát, hogy a lánygyereket felszólítottam a gyümölcs megkóstolására. Persze savanyú volt neki, és azóta az addig szeretett cseresznyét sem hajlandó megenni, mondván, biztos az is savanyú. Na, így jártunk. Jövő júniusig remélhetőleg elfelejti.
7. 180C-os sütőben süssük tűpróbáig.
8. Közben takarítsuk fel a konyhát, aztán vágjuk be a gyereket a csap alá, és öltöztessük át.
9. A kihűlt remekmű egy részéből gondosan távolítsuk el a meggyet, hogy a leánygyermek is megegye. Bár ezen a téren fejlődés tapasztalható - már saját kezűleg kiszedegeti magának. Ez öt perc csendet és nyugalmat jelent ;-)

Cseresznyés rácsos pite

Ezer fok van árnyékban, nem biztos, hogy normális vagyok, hogy már megint bekapcsoltam a sütőt, ahelyett, hogy beszereznék egy fagylaltgépet. De kapóra jött, hogy rengeteg cseresznyét kaptunk mostanában, a Nők Lapja Konyhában pedig láttam egy nagyon jó és nem túl bonyolult receptet, így estefelé, amikor már elviselhető volt a hőmérséklet, nekiugrottam. Szerintem nagyon finom lett, de a lánygyereknek a késztermék nem jött be, a nyers tésztát viszont két pofira ette (engedélyt nem kért rá, természetesen), remélem, nem fog fájni a hasa.
A pite késő este lett kész, tízkor, amikor aludni mentünk, még forró volt, reggel hatkor pedig, amikor kimentem inni egy pohár vizet, a képen látható állapotban találtam. Szóval nem csak nekem ízlett ;-)

Hozzávalók:
Tésztához:
35 dkg liszt + a nyújtáshoz
fél csomag sütőpor
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
1 tojás + elvileg egy a kenéshez, amit én most nem tettem meg
Töltelékhez:
50 dkg magozott cseresznye
fahéj
2 evőkanál darált keksz
2 evőkanál lekvár

Elkészítés:
A lisztet, a sütőport, a vajat/margarint és a porcukrot egy tálban elmorzsoljuk, majd hozzádjauk a tojást, és összegyúrjuk. Az eredeti recept 30 dkg lisztet ír, ezzel a mennyiséggel azonban egy kenőcsös állagú anyag lett az eredmény, öt deka liszt hozzáadásával és egy kis hűtőben tárolással azonban teljesen jó lett (azért a nyújtáshoz is elkelt a liszt). Két részre osztjuk, a nagyobbikat kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát. Villával megszurkáljuk, és 20 percig a hűtőben pihentetjük, majd 180°C-ra előmelegített sütőben (nem, nem pattant szét a kerámiaforma, pedig tartottam tőle) 12 perc alatt elősütjük.
A töltelék hozzávalóit egy tálban összekeverjük, és a tésztára simítjuk. A maradék tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, tojással megkenjük, és berácsozzuk vele a piték tetejét. 180°C-os sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

Szilvalekváros csiga maradék krumplipüréből

A háztartásom egyik alapszabálya: ételt nem dobunk ki! (Kivéve persze, ha megromlott. Ezt igyekszünk elkerülni.) Maradék köretet sem. Azt a többéves szilvalekvárt sem, amit vésni kell az üvegből, elgörbíti a kanalat, és az évek múlásával is csak a kétharmada fogyott el muffinba. Volt egy kis szabad idő- és energia-kapacitásom, így egy újabb sütemény született. Itt jegyzem meg, nem csak sütik kerülnek ki a konyhámból, de mindig azoknál érzem úgy, hogy meg kell osztanom a receptjüket, egy betűtésztás paradicsomlevesnél vagy rakott kelkáposztánál, ami a mai ebéd volt, gyakran hiányzik az indíttatás. Nem beszélve arról, hogy nemegyszer kutyafuttában dobom őket össze (ergo fázisfotók készítése kizárva), mint ma reggel is, utána lerohanunk a játszótérre, aztán hazatérve magyarázzam meg a családnak, hogy mindjárt ebédelünk ááááááám, csak anya még fényképez! :-D
Visszatérve a sütire: mennyiségeket nem tudok írni, mert ott kezdődik a probléma, hogy fogalmam sincs, mennyi krumpliból, vajból és tejből állt a kiindulási püré, márpedig ahhoz kell igazítani a többit. Szóval, ez megint csak egy ötlet azoknak, akik azért gyúrtak már tésztát ;-)

Hozzávalók:
maradék krumplipüré
kb. 1 dl olaj
liszt (amennyit felvesz)
1 csomag sütőpor
cukor (ízlés szerint)
1 tojás
őrölt fahéj (ízlés szerint)
valami kevéssé folyós lekvár (esetemben az üvegbe bebetonozódott szilva)

Elkészítés:
A krumplipürére ráöntjük az olajat, ráütjük a tojást, cukrozzuk-fahéjazzuk, majd egy kis lisztet és a sütőport hozzáadva, robotgéppel (dagasztókarral) összekeverjük. Apránként adjuk hozzá a lisztet, amíg kéztől elváló, lágy tésztát nem kapunk. Ezt lisztezett deszkán kinyújtjuk. Rákenjük a lekvárt, illetve aki úgy járt, mint én, az először tegye bele az üveget egy fazék vízbe, tegye a tűzhelyre, és gyújtson alá. Előbb-utóbb megolvad annyira, hogy ki lehessen kanalazni és a kinyújtott tésztára kenni. Ezután feltekerjük a tésztát, felszeleteljük, mintha kakaós csigát készítenénk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk. A tetejüket megkentem egy kis tejszínnel, és kevés cukrot szórtam rá, hogy szép barna és ropogós legyen, ez felesleges macerának bizonyult, mivel a sütés közben kifolyt lekvár elborította az egészet. Ha lett volna még dióm (az utolsó doboznyi palacsintatöltelékként végezte), durvára vágtam volna egy keveset, és azzal szórtam volna meg a csigákat.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt sültek meg.

Mákos guba

Egyfelől megúszós megoldás egy tartalmasabb leves után, másfelől szerelmi vallomás, mivel ez a férjem kedvence ;-) szerencsére öt perc alatt kész van.

Hozzávalók:
8 szikkadt kifli
7 dl tej
20 dkg darált mák
1 csomag vaníliás cukor
porcukor ízlés szerint
mazsola ízlés szerint (az én férjem ízlése szerint rumba áztatva - bátor ember, a munkahelyére vitte ebéd gyanánt, a leánygyermek ízlése szerint meg természetesen kiválogatva)

Elkészítés:
A tejet a vaníliás cukorral együtt felforraljuk. A kiflit karikákra vágjuk, mély tálba tesszük, megszórjuk a porcukros mákkal (porcukor ízlés szerint: hogy összekeverés után olyan színe legyen a máknak, mint a mákos tésztán;-)), leöntjük a forró vaníliás tejjel, rászórjuk  mazsolát, jól összeforgatjuk, és lefedve állni hagyjuk. Egy kicsit. Amíg kibírjuk :-D

Sonkás-krémsajtos-paradicsomos csigák

Ebbe a receptbe első látásra beleszerettem, úgyhogy nem is váratott magára sokáig a megvalósítása. Kapóra jött, hogy volt itthon egy tubus krémsajt, amiért kenyérre kenve nem nagyon rajongunk. A csiga tíz perce sült ki, és most győzködöm magam, hogy nagyon csúnya dolog lenne a família hazaérkezése előtt többet megenni, mint a két végét, amelyeknek nem lett tökéletes a formája ;-)
A tésztát egy az egyben úgy csináltam, ahogy Móni, ezért nem is írom le.

Töltelék hozzávalói:
1 tubus krémsajt
1 kis darab húsvéti sonkamaradék
1 paradicsom
1 tojás
1 dl tejföl
só
bors

Elkészítés:
A sonkát és a paradicsomot apró kockákra vágjuk, összekeverjük a többi hozzávalóval, majd a receptben leírtak szerint töltjük és sütjük a tésztát.
További, esetleg édes töltelékvariációkkal is fogok kísérletezni, mert ez a tészta valami isteni!!!!!!

Finom diós szelet

Már megint sütemény, már megint diós, és már megint a kedvenc könyvemből... de mit csináljak, ha egyszer még mindig sok dió van itthon, ha bográcsozós bulira vagyunk hivatalosak, ahol kaja lesz, de sütit vinni kell, és ha egyszer Péter Jánosné könyve annyira szuper, 1500 receptből aztán igazán lehet válogatni. Nem vágtam fel a sütit, mert így egyszerűbb lesz elvinni, a helyszínen pedig nemigen fogom fotózni, szóval ez most így marad. Másfél adagot csináltam, ha jól számoltam, leszünk vagy húszan kollégák-barátok, eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, ez a csapat nem ismeri azt a szókapcsolatot, hogy "túl sok süti" (és a rendszeres hétfői élménybeszámolóikból gyanítom, hogy a "túl sok pia" is idegenül hangzik nekik, ezt majd most meglátjuk... vagyis nem valószínű, mert többen családdal jönnek)

Hozzávalók (másfél adaghoz):
Tészta:
25 dkg cukor (az eredeti recept egy adaghoz ír 30 dkg-ot - erős túlzásnak tartom)
6 tojás
15 evőkanál hideg víz
15 dkg őrölt dió
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
Krém:
4,5 dl tej
4,5 evőkanál liszt
30 dkg vaj/margarin
20 dkg porcukor (ez is csökkentett mennyiség)
7,5 dkg őrölt dió
Máz:
15 dkg ét tortabevonó
7,5 dkg vaj/margarin

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból vizes piskótát készítünk: a tojások sárgáit elkeverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel, utána belekeverjük a diót, a lisztet és a sütőport. Vajazott-lisztezett tepsiben, közepes lángon tűpróbáig sütjük.
A tejben elkeverjük a lisztet, folyamatosan kevergetve, kis lángon sűrűre főzzük, majd gyakran megkeverve hagyjuk kihűlni. A vajat/margarint elkeverjük a dióval és a porcukorral (ha nem lennének gyerekek, kismamák és sofőrök is a csapatban, egy kis rumot is tettem volna bele). A kétféle krémet jó alaposan összekeverjük, és a kihűlt tészta tetejére kenjük.
A mázhoz mikróban összeolvasztjuk a vajat/margarint és a tortabevonót, majd a sütemény tetejére kenjük.

Gyümölcssaláta

... egyelőre még télies ízekből, mert még a legkorábbi tavaszi gyümölcsökre is várni kell. De a gyümölcs akkor is kell. Mert finom. És egészséges. Szóval várva-várjuk az első májusi cseresznyét, addig pedig itt ez a téli hónapokat idéző finomság.

Hozzávalók:
4 narancs
4 kiwi
2 banán
2 evőkanál méz
fahéj

Elkészítés: a narancsokat meghámozzuk, majd gerezdenként lehúzzuk a hártyáját (babrás, tudom, lehet késsel hámozni és után kivágni a gyümölcshúst a gerezdekből, de így kisebb a veszteség). A kiwiket meghámozzuk és felkarikázzuk, a banánokat úgyszintén. Az egészet összekeverjük két kanál mézzel és egy kis fahéjjal, majd lefedve pár órát állni hagyjuk - isteni finom, édes-ízes, sűrű levet fog engedni.