Kurkumás joghurtban pácolt kukoricás pulykacomb

Ennek az ételnek a neve bonyolultabb, mint az elkészítése :-)
Az előző bejegyzésben írtam, hogy nem nagyon főzök mostanság, hát tegnap bepótoltam. Körülnéztem ugyanis a hűtőszekrényben, és láttam, hogy több, sürgős elkészítésre váró tétel van benne elfekvőben. Pl. egy kiló szilva, ami már puhulásnak indult, egy cső maradék főtt kukorica, egy kis doboz pörköltmaradék, a múlt vasárnapi rakott káposztából kimaradt savanyú káposzta, egy fél kiló fagyasztott pulykacomb... hétvége lévén, nekiláttam a kotyvasztásnak. Főztem egy szilvalevest, a nektarinos lepény mintájára sütöttem szilvás lepényt, a pörköltből és a káposztából székelykáposzta lett, a kukoricából és a pulykacombból pedig a címben olvasható hosszúnevű finomság, rizzsel. Úgy tűnik, hétfőn nem üzemi koszt lesz a menü.
Találós kérdés: a leánygyermek mit volt hajlandó megenni mindebből? Válasz: rizst tejföllel :-O

Hozzávalók:
fél kiló pulykacomb
1 cső főtt kukorica
1 pohár natúr joghurt
2 evőkanál citromlé
1 evőkanál méz
1 dl olívaolaj
kurkuma
só
bors

Elkészítés:
A húst kockákra vágjuk és műanyag dobozba tesszük. A joghurtot összekeverjük a citromlével, a mézzel, az olajjal és az ízlés szerinti mennyiségű fűszerekkel, a húsra öntjük, jól összeforgatjuk, lefedjük, és pár órára (vagy egy egész éjszakára) hűtőbe tesszük. A pácolási idő eltelte után lábasba tesszük, és fedő alatt, közepes-mérsékelt lángon a hús puhulásáig főzzük, majd fedő nélkül addig, amíg a leve kellőképpen besűrűsödik. A végén hozzákeverjük a leszemezett kukoricát, és összeforrósítjuk az egészet. Rizzsel tálaljuk.

Briós reggelire

Több mint két hete nem írtam semmit. Nem szépítem: nem is nagyon főztem. Az ok prózai, újra munkába álltam, így mindhárman "üzemi koszton" élünk. A bölcsiben ez nem is lehet rossz, mert ott a lánygyerek még a spenótot is megeszi. Majd megkérdezem, hogyan készítik.:-)
Hétvégén persze főzünk, de a férjem szombaton kiutált a konyhából, mert ő is meg akarta valósítani magát. Nekem meg az az ötletem támadt, hogy legalább hétvégén kényeztessem egy kicsit a családot. Limaránál láttam, hogy a kelt tésztákat formázás után be lehet tenni éjszakára a hűtőbe, és másnap reggel már csak meg kell kenni tojással, és betenni a sütőbe. Így vasárnap reggel frissen sült brióst reggeliztünk, férjem-féle házi baracklekvárral. A recept a blogban már több helyen említett könyvből való. Az adagokat feleztem, mert a kelt tészta igazán csak frissen jó.

Hozzávalók (hat brióshoz):
1,5 dl tej
4 dkg margarin
4 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
1/2 kávéskanál só
30 dkg liszt

Elkészítés:
A margarint felolvasztjuk, összekeverjük a tejjel és a kéféle cukorral. A keveréknek langyosnak kell lennie. Belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, és megvárjuk, míg felhabosodik, vagyis felfuttatjuk (ezt azért írom így, mert egy ismerősnek egyszer nagy lazán annyit mondtam, hogy "fefuttatjuk" az élesztőt, aztán később, tésztagyúrás közben telefonált, hogy ez pontosan mit jelent, hová kellene futnia az élesztőnek?). Ezután hozzáadjuk az egyik tojássárgáját, a sót és a lisztet, jól kidolgozzuk, majd langyos helyen 30 percig kelni hagyjuk. Újra átdagasztjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
A megkelt tésztát 12 részre osztjuk. A darabokból rudakat sodrunk, kettőt-kettőt az egyik végénél összefogunk, összecsavarunk, majd a végeit az összefogott végéhez visszahajtjuk és aládugjuk. Egy tepsit kivajazunk és sütőpapírral kibélelünk, erre rakjuk a briósokat. Utána két dolgot tehetünk: 1. megkenjük a másik tojássárgájával, újabb harminc percig pihentetjük, majd 200°C-ra előmelegített sütőben pirosra sütjük (a tetejét letakarhatjuk sütőpapírral vagy alufóliával, ha nagyon pirulna), vagy 2. letakarjuk valamivel (alufólia, tiszta konyharuha), és úgy, ahogy van, tepsistől betesszük a hűtőbe. Másnap reggel kivesszük, megkenjük a tetejét, pihentetjük és sütjük.

Csigaropogós

Ezt is a születésnapi vacsorához sütöttem. A banánkenyérnél már említett könyvből való (Péter Jánosné: Sütemények és egyéb édességek). A könyvet egyébként tizeniksz éve a férjem elődjétől kaptam egyszer névnapomra, azzal a megjegyzéssel, hogy "aztán ne csak a polcon álljon!". Hát nem sokat áll a polcon, az biztos. Hihetetlen jó receptgyűjtemény. Ezzel a recepttel régóta szemeztem, nem is tudom, miért nem próbáltam ki olyan sokáig, de most már rendszeresen sütöm vendégeknek. Előző nap előkészíthető, a vendégség napján már csak szeletelni és sütni kell.

Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
25 dkg margarin
1 dl tej
1 mokkáskanál só
fél csomag sütőpor
15 dkg reszelt sajt
1 mokkáskanál pirospaprika

Elkészítés:
A lisztet, a margarin felét, a tejet, a sót és a sütőport összegyúrjuk. Lisztezett deszkán hosszú, keskeny csíkot nyújtunk belőle (lehet részletekben is). A margarin másik felét összekeverjük a reszelt sajttal és a paprikával, a tésztára kenjük, és a hosszabb oldalán feltekerjük. Három darabba vágjuk, a tekercseket egyenként fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük egy éjszakára. Másnap fél centis szeletekre vágjuk, sütőlapra fektetjük a csigákat, és forró sütőben világos pirosra sütjük.

Savanyú káposzta húsgombóccal, római tálban

Szeretem a római tálat. Finom íze lesz benne az ételnek, nem ég oda, nem szárad ki, és egyébként is, kevés vele a macera: csak be kell vágni a sütőbe. Különösen alkalmas vendégváró fogások elkészítésére, háromfős családunknak nyilván nem veszem elő. Tegnap jöttek anyukámék meg a férjem családja megköszönteni azon szomorú apropóból, hogy megint öregebb lettem egy évvel (nem vicc! anyósom sütött tortát, és nagy tapintatosan, aggodalmas arccal megkérdezte, rátegye-e már a gyertyát, nem illetlenség-e már ebben a korban - és nem viccnek szánta!!!!!!). Így alkalom nyílt elővenni a tálat, és elkészíteni egyik kedvenc, nagyon jól bevált receptemet. Köszönet érte a Derine nevű fórumtársnak a Nők Lapja Café-ról.

Hozzávalók:
1 kg savanyú aprókáposzta
80 dkg darált sertéscomb
17 dkg rizs
1 nagy és 1 kis fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2 tojás
kolozsvári szalonna
kevés liszt
1 doboz paradicsompüré
majoranna
kakukkfű
borsikafű
babérlevél
só
bors

Elkészítés:
A római tálat előírás szerint beáztatjuk. A kolozsvári szalonnát vékony szeletekre vágjuk (csinálhatjuk szeletelt bacon-nal is, de úgy nem lesz az igazi), a felével kibéleljük a tálat. Rátesszük a kimosott káposzta felét. Fátyolnyi liszttel meghintjük. Majorannával, kakukkfűvel, borsikafűvel és babérlevéllel megszórjuk. A nagy fej hagymát felkarikázzuk, és kirakjuk vele a képosztát. Rászórjuk a gerezdekre szedett, megpucolt fokhagymát is. A húst, rizst, tojást és a lereszelt kis fej hagymát összegyúrjuk, sóval-borssal ízesítjük, és gombócokat formázunk belőle, melyekkel kirakjuk a képoszta tetejét. A gombócokra rákenjük a paradicsompürét, majd ismét majoránna, kakukkfű, borsikafű és babérlevél következik. Az egészet beborítjuk a káposzta másik felével, és befedjük a szalonnacsíkokkal. Felöntjük kb. három pohár vízzel, rátesszük a fedőt, és hideg sütőbe téve, magasra véve a hőfokot, két ótán át sütjük. A stőtálban tálaljuk, tejföl és friss kenyér kíséretében.
A kép sütés előtt készült, és régi, a tegnapit nem volt időm lefotózni.

Sajtos bundában sült hal

Ez következett a leves után. Jobban szeretem, mint a hagyományos panírozott halat, szerintem az egy kissé unalmas. Na jó, őszibarackbefőttel kísérve azért el szokott fogyni. A sajtoshoz most citromkarika volt, és főtt rizs, aminek láttán a férjemnek elkerekedett a szeme, és akkor már rájöttem, hogy talán ezt most nem kellett volna. Azért megette. A halnál is becsúszott egy kis hiba, sietve haltörzset kaptam ki a boltban a mélyhűtőből fagyasztott halfilé helyett, úgyhogy pucolhattam-filézhettem, bár a filézés túl szép kifejezés arra a trancsírozásra, amit kapkodva véghezvittem, azon izgulva, nehogy elkéssek a bölcsiből, mert ha nem lettem volna ott ebéd után, ahogy megígértem, a lánygyerek soha nem bocsátott volna meg nekem (jogosan). De odaértem. És az ebéd is elkészült. És még finom is lett. És a férjem gépe sem késett. Jól végződött a nap.

Hozzávalók:
kb. fél kiló halfilé (ennyi maradhatott ténykedésemet követően - nem vagyok jártas a halfeldolgozásban, sok volt a hulló anyag)
175 g trappista sajt
2 tojás
só
liszt a panírozáshoz
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A halszeleteket felolvasztjuk, megtörölgetjük és megsózzuk.A sajtot lereszeljük, és összekeverjük a tojásokkal. A szeleteket lisztbe, majd a sajtos masszába forgatjuk. Nekem ez utóbbi most elég sűrű lett, így inkább rákentem a halszeletek mindkét oldalára, a forró olajban megolvadó sajt így is szépen, gyorsan bevonta a halat. Bő olajban sütjük, óvatosan forgatjuk, mert törhet. Citromkarikával díszítve, párolt rizzsel körítve tálaljuk.

Majorannás krumplileves

Régóta nem írtam, de van igazolásom: a férjem tizenegy napig Kínában volt, az aprónépet pedig ezidő alatt szoktattam a bölcsőde (és a dietetikus által, külön az ő korosztályának összeállított "üzemi" koszt) gondolatához, így nem igazán kellett túlzásba vinnem a főzést. Ráadásul netezni sem nagyon volt időm, mert mire a lánygyereket letettem aludni, én is bezuhantam az ágyba. Egyébként meg a háztartásunkban található egyetlen fényképezőgépet az ember érthetetlen és eléggé el nem ítélhető módon magával vitte Kínába, így meg sem tudtam volna örökíteni az alkotást. Ha lett volna mit, persze.
Hazatérése előtt persze kifaggattam a drágámat, vajh' mit is enne, ha megérkezik, a válasz: valami levest, mert a két hét alatt csak valami tengeri herkentyűs-tofussal találkozott, és az nem igazán nyerte el a tetszését. Krumplilevesben egyeztünk meg, ami ugyan nem kifejezetten ünnepi étel, de hazai ízekre vágyóknak a leghatározottabban megfelel.

Hozzávalók:
4 nagyobb szem krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 darab füstölt kolbász
kevés olaj
só
bors
pirospaprika
majoranna
2 babérlevél
ételecet
kis doboz tejföl

Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, pirospaprikát keverünk hozzá, majd a hámozott, kockákra vágott krumplit is belekeverjük. Vízzel felengedjük, sóval, borssal, majorannával és babérlevéllel ízesítjük, majd addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. A főzés vége felé tesszük bele a felkarikázott kolbászt. Ha kész, belekeverjük a tejfölt, és még egyet forralunk rajta. A legvégén egy pici ecettel savanyítjuk.

Padlizsánkrém

Nem szokványosan kezdődött. Pontosabban annyiból igen, hogy bevásároltam és hazacipeltem két padlizsánt, de amikor kis olajon meg akartam párolni hozzá a hagymát, akkor történt egy kis elhajlás. A legkisebb serpenyőnkben ugyanis az előző napi sztrapacskához pirított szalonnapörc és zsír maradéka volt (füstölt kolozsvári szalonnából, hmmmm... nagy bűn, de kidobni még nagyobb vétek ;-)), így ezen pároltam üvegesre a hagymát. A többit a szokásos módon csináltam, csak a fokhagymát hagytam ki, mivel a szombati reggeli után névadóra siettünk névadó-szülői minőségben, ott meg nem lett volna célszerű "illatozni". Bár utólag láttam, mindegy lett volna, mert a másfél éves ünnepelt és a mi kétévesünk műsora mellett ez az apróság a kutyát nem érdekelte volna... no de jöjjön a recept.

Hozzávalók:
2 friss, karcsú padlizsán
1 kis fej hagyma
kevés olaj (jelen esetben füstölt szalonna zsírja egy kis pörccel)
pirospaprika (elhagyható)
1 gerezd péppé zúzott fokhgyma (nem elhagyható, de én elhagytam)
só
bors
kevés citromlé
1,5 dl tejföl

Elkészítés:
A padlizsánokat megmossuk, villával megszurkáljuk és forró sütőben puhára sütjük. Ha megsült, a végét levágjuk, a héját lehúzzuk, feldaraboljuk, botmixerrel péppé zúzzuk. Állítólag fémmel nem szabadna érintkeznie, ezért fa- vagy műanyag kést szoktak javasolni, mert a fém "megzavarja az ízét", de én mindig a szokásos késeimmel dolgozom, és így is ízlik a végeredmény. Az apróra vágott hagymát a zsiradékon üvegesre pároljuk, hozzákeverjük a padlizsánhoz. Ízlés szerint fűszerezzük. A végén belekeverjük a tejfölt. Pirítósra kenve az egyik kedvenc reggelim.