Mágnás dióspite

Hosszú, hideg napok, nátha, bezártság... gondoltam, javítok valamit a hangulatunkon egy kis sütögetéssel, persze a férjem szerint már megint túl sok volt a rákészülés, és szombat délután már azt nyöszörögte, hogy neki mindegy, üssek össze egy sima lekváros piskótát, oszt kész. Mondom neki, nem úgy van az, hogy csak úgy összecsapom, nekem a sütés alkotás. Válasz: nem szeretem a hosszas alkotói válságaidat! :-O
Mivel dióval van tele még a fagyasztó is (nehogy megavasodjon), az alapanyag adott volt. Mágnás diós pitét anyukám szokott gyakran sütni, én még soha nem csináltam, de most úgy megkívántam, hogy azonnyomban telefonos segítséget kértem. Ezúton is köszönöm, eredmény alant megtekinthető!

Hozzávalók:
20 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj vagy margarin
5-6 tojás (méretüktől függően)
fél citrom leve és reszelt héja
20 dkg darált dió
lekvár

Elkészítés:
A lisztet összegyúrjuk a vajjal/margarinnal, sütőporral, egy tojással, 5 dkg cukorral és a citromhéjjal meg -lével. Ezek után ki kellene nyújtani, de előre mondom, hogy az állaga miatt ez kivitelezhetetlen. Én simán beleraktam a kivajazott, kisebb méretű tepsibe, és vizes kézzel (másként az egész massza a kezemre ragadt volna) addig tapicskolam, amíg beterítette a tepsi alját (nem kell gyúródeszkát és nyújtófát mosogatni - éljen!). A tésztát megkenjük lekvárral (szederlekvár, ld. előző bejegyzés, de barackkal is nagyon finom). A diót összekeverjük a 4 (vagy 5 kisebb) tojás sárgájával, 15 dkg cukoral és a vaníliás cukorral. A tojásfehérjét habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a diós keverékbe. Egyenletesen elterítjük a lekváros tészta tetején. 150°C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hab felemelkedik és színt kap, de tűpróbával is ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.
Ha gáztepsivel akarunk sütni, duplázni kell a hozzávalók mennyiségeit (ill. a tésztához akkor is elég egy tojás).

Túrótorta

Szóval, ahogy az előző bejegyzésben említettem, nálunk a gyümölcsös, joghurtos vagy túrós sütemények készülnek leggyakrabban. A minap például azon gondolkodtam, mit kellene alkotni egy gulyásleves levezetéseképpen, és egy (mazsola nélküli) mazsolás túrótorta receptjénél kötöttem ki, a változatosság kedvéért megint innen. Nem részletezném megint, kinek a kedvéért kellett ismételten kihagyni a mazsolát. Ha sem a férjem, sem én nem köpködjük az asztal alá a töpörödött szőlőszemeket, akkor - kizárásos alapon - vajon melyik családtag tesz ilyet? ;-)

Hozzávalók:
1/2 kg tehéntúró
4 tojás
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
10 dkg vaj
2,5 evőkanál búzadara
1 citrom reszelt héja
esetleg mazsola

Elkészítés:
A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, a vaníliás cukorral és a vajjal. Hozzákeverjük az áttört túrót, tetszés szerint hozzátesszük vagy kihagyjuk a tetszés szerinti mennyiségű, beáztatott és megszikkasztott mazsolát, belereszeljük a citrom héját. Hozzákeverjük a búzadarát is, majd óvatosan beleforgatjuk a tojások kemény habbá vert fehérjét. Egy tortaformát kivajazunk és zsemlemorzsával kihintünk, beletöltjük a masszát, és először forró, majd a tészta megemelkedése után közepesre mérsékelt tűzön tűpróbáig sütjük.
Bevonhatjuk csokimázzal is, nálunk férjem-féle szederlekvár volt a kísérete.

Konyakmeggyes csokitorta

Nagyon szeretek sütni. A családomra viszont könnyen ragadnak a kilók, szóval vissza kell fognom magam, ha sütök, akkor is inkább valami gyümölcsös, joghurtos vagy túrós sütemény jöhet szóba, kevés cukorral (a "tetejét meghintjük porcukorral" mondat az én szakácskönyveimben csak a helyet foglalja). Vajaskrémes süteményt az évben egyszer szoktam sütni, ez pedig a férjem nagyapjának a születésnapja. Ok: az öregek ezt a fajta süteményt szeretik, és mivel sokan szoktunk lenni, sokfelé oszlik el a mennyiség, az az évi egy szelet pedig igazán belefér ;-)
Maga a születésnap egyébként elég érdekes, ugyanis hivatalosan január elsején van, holott nagy-apósom valójában december 27-én látta meg a napvilágot ezelőtt 84 évvel. A bábaasszony azonban azt tanácsolta a szülőknek, hogy írják be a fiúgyereket a következő év elejére, így egy évvel később viszik katonának. Aztán végülis 1944-ben lett katona, 17 évesen, mert abban az évben senkinek nem volt fontos, hogy pontosan mi szerepel az anyakönyvben, de hát a bábaasszony sem láthatott mindent előre...

Hozzávalók:


Tésztához:
4 tojás
15 dkg cukor
9 evőkanál hideg víz
15 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 púpos evőkanál kakaópor
egy kis üveg meggybefőtt (ha lehet, konyakos)

Krémhez:
1 tábla csokoládé (én 125 g-os tej tortabevonót használtam)
10 dkg vaj
5 dkg porcukor (vagy ízlés szerint több)
4 dkg liszt
a (konyakos) meggybefőtt leve
annyi tej, hogy a folyadék összesen 1/2 liter legyen

Díszítéshez:
kakaópor (nem instant!!!!)
konyakmeggy bonbon

Elkészítés:
Tészta: a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd kanalanként a vízzel. Belekeverjük a lisztet, a sütőport és a kakaóport, majd a kinyomkodott meggyet, végül beleforgatjuk a tojások habját. Kivajazott aljú tortaformában 180°C-ra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Krém: a lisztet simára keverjük a meggybefőtt levével, majd a tejjel, és kis lángon, kevergetve sűrűre főzzük (gyönyörű lila színe lesz). Hűlni hagyjuk. Közben a csokoládét mikróban megpuhítjuk (nem olvasztjuk fel), kikeverjük a vajjal és a porcukorral, majd a főzött krém kihűlése után azzal is. A tésztát három rétegbe vágjuk, megtöltük és bevonjuk a krémmel. A tetejét szűrőn keresztül behintjük kakaóporral (amíg el nem fedi a krém szépséghibáit, úgymint egyenetlenség és csomók - szóval elég vastagon), és körberakjuk a bonbonnal.

Lencseleves

Mi valószínűleg nagyon gazdagok leszünk az új esztendőben (persze csak akkor, ha elmarad az állítólag a maják által idén áprilisra beharangozott világvége), mert már tegnap megkóstoltuk a mára készült lencselevest. Azért kell idejében elkészíteni, mert minél tovább áll, annál finomabb. Persze a tejföl miatt ez az állási idő korlátozott, de tény, hogy másnaposan ízesebb, mint a készítés napján.

Hozzávalók:
25 dkg lencse
füstölt hús, kolbász vagy virsli
1 nagy pohár tejföl
olaj
1 evőkanál liszt
2 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
pirospaprika
só
bors
borsikafű
ecet

Elkészítés:
A lencsét előző este beáztatjuk. Másnap leöntjük róla az áztatóvizet, és annyi vízzel, hogy bőven ellepje, főni tesszük. A vízbe beledobjuk a babérleveleket és a fokhagymát is, és meg is sózzuk. Ha már puha a lencse, utánasózzuk, borsozzuk, borikafűvel ízesítjük a levest, majd elkészítjük a rántást. Ehhez az olajban folyamatosan kevergetve átforrósítjuk (világosbarnára pirítjuk) a lisztet, majd lehúzzuk a tűzről, paprikát szórunk bele, elkeverjük, majd hideg vízzel, folyamatosan kevergetve felengedjük. A rántást a levesbe öntjük, kis lángon kevergetve addig forraljuk, amíg kissé besűrűsödik. Ekkor beletesszük a füstölt húsfélét, aztán a tejfölt, és összeforraljuk. Egy kis ecettel (lehetőleg salátaecettel, nem pedig a 10-20%-os vegyszerrel - mi azt csak sajtkészítéshez és vízkőoldáshoz használjuk) savanyítjuk.

Mézeskalács

Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!
Így utólag. Mert természetesen sütöttünk-főztünk karácsonykor, de a (most már publikus) másállapotommal együtt járó émelygés miatt sem az evés, sem a receptek leírása nem esett igazán jól... (csak a sajtos melegszendvics esett jól minden mennyiségben, de annak a receptjét feleslegesnek tartottam ismertetni :-D). Hogy azért egy kicsit beszökjön az ünnepi hangulat a blogra, felteszem az évek óta alkalmazott, bevált mézeskalács-receptemet, amelyet a nlcafe oldalon kaptam a bigacsiga2 nevű felhasználótól.

Tésztához:

1 kg liszt,

20 dkg porcukor,

1 csomag (50 gramm) szódabikarbóna,

2 csapott kávéskanál őrölt fahéj,

2 csapott kávéskanál őrölt szegfűszeg.

Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál)

kb. 45 dkg vegyes virágmézbe (fél befőttes üvegnyi) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) RAMA margarint és mikroba tesszük.

Ha jól átmelegedett, de nem forró, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad.

Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1-2 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát.

Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele (kiöblítjük a mézes üveget). Kissé lágy tésztát kell kapnunk.

Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni!

Ha több napig áll, csak jobb lesz.

A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és lisztezett gyúrótáblán alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor a szükséges mennyiségű lisztet még belegyúrjuk. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. A tetejére minél kevesebb liszt kerüljön!

Kisebb figurákhoz vékonyabbra (2-3mm), nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, kb. 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig.

Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

A díszítést már Polcz Alaine könyve alapján csináltam: 1 tojásfehérje, 30 dkg porcukor és 2 teáskanál citromlé kell hozzá, amelyet habverővel jó alaposan össze kell keverni, majd egy vastagabb nejlonzacskóba töletni, amelynek az egyik sarkára apró lyukat vágunk.

Hagymás babsaláta

Ezt is jó előre el lehet készíteni, és minél tovább áll, annál finomabb.

Hozzávalók:
fél kg szárazbab
3 fej hagyma
2-3 babérlevél
5 gerezd fokhagyma
majoranna
borsikafű
2 evőkanál salátaolaj
2 evőkanál salátaecet
só
bors

Elkészítés:
A babot előző nap beáztatjuk. Másnap leöntjük az áztatóvizet, és nem túl sok vízben főni tesszük (ha elfőné, pótoljuk). Még főzés előtt ízesítjük babérlevéllel, boriksafűvel, majorannával, fokhagymával, sóval és borssal. A hagymát karikákra vágjuk, mély tálba tesszük, és a puhára főtt babot a fűszeres főzőlével együtt ráöntjük. Hozzáadjuk az ecetet és az olajat, majd hagyjuk kihűlni. Ezalatt fognak összeérni az ízek.
A recept egyébként szintén Polcz Alaine könyvéből való.

Citromos fasírt

Hétvégén ismét vendégség volt nálunk, a lánygyerek neve napjának apropóján. A menüt úgy kellett összeállítani, hogy 1. megfeleljen a hagyományos, magyaros ízlésvilágnak (ez a vendégek miatt) 2. legyen benne azért sok zöldségféle, hogy még apósom is lássa, a paradicsom nem csak a tányér dekorálására való 3. a három év alattiak is megegyék (ez egyébként reménytelen: ha együtt van a két lánygyerek, akkor úgy belefeledkeznek a játékba, hogy egyik sem hajlandó enni) 4. előre el lehessen készíteni, mert utálok a konyhában vacakolni, amikor már mindenki bent beszélget (különben is, a nőneműek akkor kijönnek kérdezgetni, hogy mit segítsenek, én pedig a saját konyhámban hihetetlenül antiszociális tudok lenni, ugyanis egyedül szeretek főzni). Szóval fel volt adva a lecke. Két olyan húsfélét választottam, ami hidegen is jó, egy fűszeres-mézes pulykacombot, amiből a szépen sikerült szeletek olyan hamar elfogytak, hogy kép sem készülhetett, bár a "törmelék" sokkal ízesebb, de nem igazán fotogén. Ugyanígy járt egyébként a desszert, a kiwis-mascarponés piskótatekercs is. Volt még csigaropogós, szilvalekvárral töltött muffin, görög saláta és babsaláta, a másik husi pedig a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel című könyvéből való citromos fasírt. Ami a lánygyereknek is ízlett, persze ez csak másnap derült ki, amikor már a vendégség nem vonta el a figyelmét az evésről.

Hozzávalók:
fél kg darált pulykahús
1 nagy szelet kenyér
1 fej hagyma
1 tojás
1 citrom
só
bors

Elkészítés:
A húst összegyúrjuk a beáztatott és kinyomkodott kenyérrel, a megreszelt hagymával, a tojással és az alaposan megmosott citrom lereszelt héjával és a levével. Sóval, borssal ízesítjük, majd nedves kézzel kisebb golyókat formálunk belőle, és forró olajban kisütjük.