Zöldséges tócsi

Vagy lapcsánka, lepcsánka, tócsni, cicege, berét, mackó, ahogy tetszik. Otthon, Veszprémben tócsi volt, itthon, Debrecenben lapcsánka. A lényeg, hogy finom. A fotót sütés közben kellett készíteni, mert az olajból kiszedett darabok nulla percet töltöttek a jénaiban, ahol fényképezni terveztem őket, a "várjátok meg, amíg kisütöm, lefotózom, aztán vacsorázhatunk" mondat pedig tisztán érzékelhető lincshangulatot eredményezett. Ez a kaja az aprónépnek is bejött, bár ne panaszkodjak, a répa, a krumpli és a cukkini ellen amúgy sem szokott kifogást emelni.
A kép láttán megbotránkozó mintaháziasszonyok (olvas engem ilyen?!) kedvéért elmondom: igen, természetesen, magától értetődik, hogy vacsora után lesuvickoltam a főzőlapokat!

Hozzávalók:
6 db közepes krumpli
1 db cukkini
1 kis darab sárgarépa
2 tojás
4 evőkanál liszt
só
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A répát megtisztítjuk, a krumplikat meghámozzuk, a cukkinit csak megmossuk, és a végét levágjuk. Mindent megreszelünk, összekeverünk, majd hozzákeverjük a tojásokat és a lisztet. Sóval és borssal ízesítjük. Seprenyőben ujjnyi olajat forrósítunk, kanálnyi halmokat teszünk bele a masszából, ellapítjuk, majd mindkét oldalukat megsütjük. A cukkini miatt lágyabb, mint a hagyományos tócsi, így a forgatást óvatosan kell intézni, ha nagyon nem akarna egy darabban maradni, mehet még egy kis liszt a masszába. Fokhagymával bedörzsölve, tejföllel megkenve tálaljuk.

Sült csirkecomb újkrumplival

Ez olyan igazán nekem való recept: hamar összedobható, variálható, és mindenki szereti. Vendégvárásra különösen alkalmas, nem kell a konyhában sürögni, miközben mindenki más a szobában beszélget, és olajszag sem lesz tőle a lakásban, csak isteni fűszerillat.
Tegnap még epres muffint is sütöttem mellé, de mire fénykép készülhetett volna, a família megette a modelleket, úgyhogy a muffinról majd egy más alkalommal ejtek szót.

A csirkére visszatérve: mennyiségeket nem írok, létszám- és étvágyfüggő.

Hozzávalók:
csirkecombok (alsó, felső vegyesen)
újkrumpli
paradicsom
újhagyma
néhány fej fokhagyma
só
bors
fűszerek
olaj

Elkészítés:
A csirkecombokat egy nagy tálba vagy dobozba teszem, megszórom a fűszerekkel. Én legjobban a provánszi fűszerekeveréket szeretem hozzá, vagy a rozmaring-kakukkfű-oregano kombinációt, de most görög sültek fűszerekeverék volt kéznél (amit a nátrium-glutamát miatt soha többé nem fogok venni, de mindegy, maradt még egy csomaggal kevésbé tudatos korszakomból), azt tettem rá. Utána megöntözöm olajjal, majd az egészet jól összeforgatom, és lefedve elteszem egy kicsit a hűtőbe. Az újkrumplit megkapirgálom, a nagyobb darabokat kockákra vágom, a kicsiket csak félbe, vagy egyben hagyom, tepsibe szórom. A paradicsomot szintén kockákra vágom, az újhagymát kb. 1-2 centis darabokra, és mehetnek a tepsibe a krumpli mellé. A fokhagymafejeket megmosom, tisztítás nélkül kettévágom, és úgy teszem a többi zöldség mellé. Sóval, borssal és tetszés szerinti fűszerekkel ízesítem, jól összekeverem. A húst megsózom (csak akkor, ha a fűszerkeverékben nem volt só), a tepsire rácsot teszek, erre fektetem a pácból kiszedett húst, és a maradék pácot pedig a tetejére öntöm. Az egészet beborítom alufóliával, és mehet a forró sütőbe. Sütési időt nem mondok, mert fogalmam sincs, a combok nagyságától függ. Akkor jó, ha a hús teljesen puha, szinte leomlik a csontról. Ekkor leveszem a fóliát, és a pecsenyelével locsolgatva pirosra-ropogósra sütöm. A pecsenyelé miatt jól jön hozzá némi friss kenyér.
Más évszakban öreg krumpliból is elkészíthető, újhagyma helyett pedig cikkekre vágott vörös- vagy lilahagymát, karikákra vágott póréhagymát is használhatunk.

Fehérboros almaleves

Nagyon szeretjük a különböző gyümölcsleveseket. Már alig várjuk a cseresznyét, málnát, epret, meggyet, egrest, satöbbi... de azért még az alma sem unalmas!

Hozzávalók:
3 db alma
1 dl tejszín
fél csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál cukor
fahéj
fél dl fehérbor

Elkészítés:
Az almát meghámozom, kivágom a csutkáját, és darabokra vágom. A cukorral, a fahéjjal és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, felteszem főni. Ha meg(és nem szét!)főtt, akkor a pudingport csomómentesre keverem egy kis főzővízzel, majd a tejszínnel. Folyamatos kevergetés mellett visszaöntöm a levesbe, besűrítem, majd hozzáöntöm a bort, és egy picit még kevergetem, amíg az alkoholtartalma elillan, így gyerek- (és a férjemnek munkahely-) kompatibilis lesz :-)

Füstölt sonkás pite

Ezt a receptet Stahl Judit valamelyik könyvében olvastam még ezer éve, és a vendégváróhoz hasonlóan ezt is az ünnepek után szoktam készíteni. Természetesen az egész pitét szerettem volna megörökíteni, de mire sikerült elemet találni a fényképezőgépbe, már csak a képen árválkodó egyetlen szelet maradt belőle ;-)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
12,5 dkg vaj vagy margarin
5 evőkanál hideg víz
só
bors
50 dkg főtt, füstölt sonka
1 fej hagyma
olaj
3 tojás
2 teáskanál mustár
10 dkg reszelhető sajt
1 csokor petrezselyem

Elkészítés:
Robotgéppel morzsásra keverem a lisztet és a vajat. Sóval és borssal ízesítem, majd beleöntöm a vizet, és tésztává gyúrom. A hűtőbe teszem pihenni. Ezalatt az olajon, kis lángon üvegesre párolom az apróra vágott hagymát, hozzáadom az apró kockákra vágott sonkát, nagyobbra veszem a lángot, és picit megpirítom a húst. Hozzáadom az apróra vágott petrezselymet. A tojásokat villával kissé felverem, belekeverem a mustárt és a reszelt sajtot, majd az egészet a petrezselymes sonkához keverem. A tésztát egy kisebb és egy nagyobb részre osztom, a nagyobbal kibélelek egy kerámia pite-formát, úgy, hogy pereme is legyen. Beleöntöm a tölteléket, majd a kisebbik részt is kinyújtom, és befedem vele a pitét. A széleket kicsit összetapicskolom, nehogy kinyíljon. Villával megszurkálom a tetejét, hogy a gőz távozni tudjon, és mehet a 200°C-os sütőbe úgy negyven percre. Illetve bocsánat: az eredeti recept előmelegített sütőt ír, én viszont nem mertem kockáztatni a kerámiatálam épségét, és a hideg sütőbe tettem be.

Vendégváró szelet

Öt éve tettem szert erre a receptre. Nem tudom, eredetileg honnan származik, de akkoriban egymástól függetlenül több ismerősnél is kóstoltam. A húsvét utáni időszakban ideális készíteni.
Az eredeti receptet írom le, én annyit szoktam változtatni rajta, hogy sót nem teszek bele, mert a sonkában és a majonézben amúgyis több van a kelleténél. Egyszer nem volt csemegeuborka itthon, viszont lapult a hűtőben egy fél üveg zöld olajbogyó, azzal is nagyon finom lett.

Hozzávalók:
15 dkg főtt sonka
4 db főtt tojás
20 dkg csemegeuborka
1 fej lilahagyma
2 dl majonéz
4 dl víz
1,5 csomag zselatin
só
bors

Elkészítés:
A sonkát, tojást, uborkát és hagymát apró kockákra vágjuk, összekeverjük a majonézzel. A zselatint elkeverjük a vízzel, olvadásig melegítjük, majd langyosra hűtjük, és a salátához keverjük. Folpackkal kibélelt őzgerincformába öntjük, és hűtőben pár óra alatt megdermesztjük. Szeletekre vágva, salátával és friss kenyérrel tálaljuk.

Snidlinges házi sajt

Egy éve egyszer sikerült szert tennem úgy öt liter házi tejre, és nem kis fejtörést okozott, hogy mi legyen vele. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálok sajtot készíteni. Ezt a receptet a Mindmegettén találtam, aztán a Stahl magazin tavaszi számából megtudtam, hogy hasonlóképpen készül az indiai paneer is, csak ecet helyett citromlével. Ezt a receptet azóta is sűrűn alkalmazom, gyakran megbolondítva különböző fűszerekkel. Most az ablakpárkányon zöldellő snidlingből vágtam bele egy maréknyit. És mielőtt bárkinek gúnyos mosoly jelenne meg a szája sarkában, hogy mennyire ráérnek az otthon lévő anyukák, elárulom: majdnem annyi időbe kerül elkészíteni, mint egy adag rántottát ;-)

Hozzávalók:
5 l házi tej
5 evőkanál só
1 dl 10%-os ecet
snidling

Elkészítés:
A tejet felforraljuk. Ezután lehúzzuk a tűzről, beletesszük a sót és az ecetet, és takaréklángon addig kevergetjük, amíg a savó kiválik, a többi pedig túrósan összecsapódik. Ekkor beleöntjük egy textilpelenkával kibélelt tésztaszűrőbe, ollóval hozzávagdossuk a snidlinget, belekeverjük. A pelenka sarkait összefogjuk, kicsit ki is lehet csavargatni-nyomogatni a sajtból a savót, és a tésztaszűrőben hagyjuk lecsepegni. Egy-két óra elteltével már kivehetjük a pelenkából, és tányérra téve szikkadni hagyjuk.