Stefánia vagdalt

Erről most egy húsz évvel ezelőtti kollégiumi beszélgetés jutott eszembe.

"- Mi volt nálatok tegnap az ebéd?

-Stefánia vagdalt tört burgonyával.

- Ti ezt így mondjátok otthon?

- Á! Egybefasírt krumplival."

Egy volt kolléganőm pedig tömbfasírtnak hívta. Érdekes, Anyu nem szokta készíteni, ő egyenként formázva, olajban szokta kisütni a fasírtot, én mégis szeretem ezt a látványos formát. Most bacont is tekertem köré, csak nem rontja el.

Stefánia vagdalt

Hozzávalók:

70 dkg darált sertéslapocka

6-7 db főtt tojás

1 nagy szelet kenyér

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 db nyers tojás

1 csokor petrezselyem (ez most elmaradt, mert a fiúgyermek bejelentette, hogy nem szereti, de aztán végül a fasírtról is csak a bacont tekerte le és ette meg. Anyáááááááááááád)

só

bors

esetleg egy csomag vékonyra szeletelt bacon

Elkészítés:

A nyers húst összekeverjük az apróra vágott hagymával, petrezselyemmel, reszelt fokhagymával, beáztatott és alaposan kinyomkodott kenyérrel, sózzuk, borsozzuk, ráütjük a tojást, és az egészet jó alaposan összegyúrjuk. Egy tepsi aljára sütőpapírt terítünk, hosszúkás téglalapot formázva beleterítjük a hús egyharmadát, arra sorba rakjuk a főtt tojásokat, majd a hús maradék részével befedjük, formára igazítjuk. Végül beboríthatjuk baconnal, a széleit a hús alá hajtogatva. Utólag rájöttem, egyszerűbb lett volna a bacont lepakolni a sütőpapírra, és arra tenni a húst meg a tojást, végül ráhajtani a szalonnaszéleket, de annyi baj legyen.

Így nézett ki nyersen, háttérben a szintén nyers sóska egy részével:

A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. Betoljuk a tepsit, és 45-60 perc alatt megsütjük a fasírtot.
A következő kép pedig ismétlés az előző bejegyzésből:

Sóskamártás zöldcsütörtök helyett Nagyszombatra

Ez a Húsvét más, mint a többi. Elvileg be vagyunk zárva. Gyakorlatilag szerencsére van kertünk, telkünk, a telken pedig sóska.

Nem voltam válogatós gyerek, az egyetlen étel, amit képtelen voltam megenni, az a sóskamártás. Maróan savanyúra főzte a családunk minden nőtagja. A fordulópontot 19 évesen egy barátokkal közös nyaralás jelentette, ahol az egyik lány egyszer ezt főzte ebédre, és meglepő módon nagyon ízletesnek találtam. Mint kiderült, a mi családi receptünktől annyiban különbözött, hogy volt benne hagyma, és tejföl helyett tejes habarással készítette. Azóta nagy kedvencem, bár a gyerekek így sem rajongtak érte. Kaptak helyette fasírtot meg krumplit.

A keresztény hagyomány szerint nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. Ezen a napon zöld ételeket - spenót, csalán, komlóhajtás - kell enni, hogy jó termés legyen. Ilyenkor a csirkék ételébe is vagdalt csalánt szokás keverni, olvastam a Palocprovence blogon (ami 2017 májusa óta nem frissült, és nagyon-nagyon hiányzik - toronymagasan a legkedvencebb kedvenc blogom, ünnepekre hangolódáshoz nélkülözhetetlen, gyerekkori falun töltött nyarak hangulatát hozza vissza, pedig az én nagyszüleim nem is a Börzsönyben, hanem Zala megyében éltek, és mégis... zárójel bezárva).

A jó termésről idén már lekéstünk, mert a sóskamártás szombatra készült el, de feltételezem, nem ezért fagyott el a barack... pedig annyi virág volt rajta, hogy csuda! És a méhecskék is sokat dolgoztak, kicsit még reménykedem, hogy nem hiába.

Nade jöjjön a recept:

Sóskamártás

Hozzávalók:

1/2 kg leveles sóska

1 kis fej hagyma

1 evőkanál olaj

cukor ízlés szerint

1 púpos evőkanál liszt

tej (nem tudom pontosan, mennyi)

só

bors

Elkészítés:

A sóskát váltott vízben többször megmossuk, leszárazzuk. Jó szórakozás. A hagymát apróra vágjuk, az olajon megpároljuk. Rádobjuk a sóskát, sózzuk, borsozzuk, és kis lángon, kevergetve addig főzzük, amíg péppé esik szét. Ez egyébként elég hamar bekövetkezik. Ezután ízlés szerint cukrozzuk. A lisztet elkeverjük annyi tejjel, hogy kb. palacsintatészta sűrűségű legyen, és folyamatosan kevergetve behabarjuk vele a sóskapépet, majd továbbra is folyamatosan kevergetve annyi tejjel engedjük fel, hogy nekünk tetsző legyen a sűrűsége. Összeforraljuk, készen van.

Mellesleg, emlékeim szerint, a zalaapáti nagymamám nemcsak Húsvét előtt vagdosott csalánt a csirkéknek készített kukoricadarába. Ez az információ a recept szempontjából természetesen lényegtelen.

Nutellás-málnás torta

A lánygyereké az idei utolsó nyári születésnap. Idén nem készült tortakép, tavalyelőttieket tettem fel, ugyanis akkor a család (mínusz válogatós fiúgyermek) közölte, hogy ez az eddigi legjobb torta, amit sütöttem, és a kislányom azóta ragaszkodik hozzá. Most harmadik alkalommal ez a szülinapi tortája.

Hozzávalók:

Tészta:

4 tojás

25 dkg cukor

9 evőkanál hideg víz

15 dkg liszt

1 csomag sütőpor

Továbbá:

1 üveg nutella (maradni fog belőle, de a legkisebb üveg - 100 g - kevés hozzá)

3,5 dl habtejszín

1 tasak habfixáló

málna

Elkészítés: a tészta hozzávalóiból a szokott módon vizes piskótát sütünk: a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, kanalanként hozzáadjuk a vizet és jól elkeverjük, majd belekeverjük a lisztet és a sütőport, végül óvatosan a habbá vert tojásfehérjéket is. Sütőpapírral béleljük egy 26 cm-es tortaforma alját, beleöntjük a masszát, és 180°C-on tűpróbáig sütjük. Rácsra borítva kihűtjük, majd három lapba vágjuk.

A tejszínt a habfixálóval kemény habbá verjük.

Tálra tesszük az első lapot, megkenjük nutellával, rászórjuk a megmosott málna felét, rákenjük a tejszínhab kb. egynegyedét. Erre jön a második tésztalap, majd újra nutella, málna, tejszínhab, végül a harmadik lap, melyet már csak nutellával kenünk meg. A maradék tejszínhabbal bevonjuk az oldalát. Tejszínhabbal és málnával díszítünk.

A képen látható torta kicsi (talán 16 cm-es) tortaformában készült, ahhoz 2 tojásos vizes piskóta és 100 g nutella is elég volt, de tavaly és idén már a nagyban sütöttem. Tavaly az egészet nutellával vontam be, de a család úgy nyilatkozott, hogy úgy túl tömény.

Puncsorta

A fiúgyerek születésnapja után a férjemé következik. Tudtam, hogy a puncstortát meg sem fogják kóstolni a gyerekek, de mivel ilyenkor torta-sorozatgyártás folyik úgy döntöttem, nem érdekel, legfeljebb kihagyják. Kaptak helyette eperfagyit.

A recept innen való, Citromhabtól, de án annyit módosítottam rajta, hogy egy evőkanál (nem instant) kakaóport is tettem a töltelékbe, és a brutál édes (meg amúgyis nőcisen rózsaszín) cukormáz helyett rumos csokimázat kentem a tetejére (ugyanazt, mint az almás zserbónál, csak a víz egy részét rumaromával helyettesítettem - persze lehet rummal is, ha egészen biztos, hogy gyerek nem eszik belőle).

Málnás-vaníliás torta

Hajrá július! Hajrá torták!

Hát nagyon telik az idő (bár "hát"-tal nem kezdünk mondatot). Mikor a blogot kezdtem, még csak két tortát sütöttem júliusban, aztán egyet sem, mert szültem, most meg hármat, egyre növekvő számokkal. Már a kicsi is hét, mikor volt már baba..... az előző életemben.....

Miközben anya mereng és nosztalgiázik, a kölyöknek elég határozott elképzelése volt, hogy milyen tortát szeretne: epreset, málnásat és vaníliásat. Uccu neki, anya!

Hozzávalók:

Tészta:

4 tojás

25 dkg cukor

9 evőkanál hideg víz

15 dkg liszt

1 csomag sütőpor

Krém:

2 csomag vaníliás pudingpor

7 dl tej

2 csomag vaníliás cukor

20 dkg vaj

porcukor ízlés szerint

eperlekvár

málna

Elkészítés: a tészta hozzávalóiból a szokott módon vizes piskótát sütünk: a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, kanalanként hozzáadjuk a vizet és jól elkeverjük, majd belekeverjük a lisztet és a sütőport, végül óvatosan a habbá vert tojásfehérjéket is. Sütőpapírral béleljük egy 26 cm-es tortaforma alját, beleöntjük a masszát, és 180°C-on tűpróbáig sütjük. Rácsra borítva kihűtjük, majd három lapba vágjuk.

A krémhez a pudingport kikeverjük egy kevés hideg tejjel. A maradék tejet felforraljuk, és a tűzről lehúzva, folyamatos keverés mellett beleöntjük a pudingos tejet. Azonnal be fog sűrűsödni, ha mégsem, kis lángon besűrítjük. Beletesszük a vaníliás cukrot és a vaj kb. 1/3-át, hadd olvadjon el benne, így nem bőrösödik annyira hűlés közben. Hagyjuk kihűlni, de közben meg-megkeverjük. A maradék vajat kikeverjük a porcukorral, és a kihűlt pudinghoz keverjük.

A torta összeállítása: az alsó tésztalapot tálra tesszük, megkenjük eperlekvárral. Megkenjük krémmel, rászórjuk a málna felét. Ezután a következő lap jön, amelynek mindkét fele meg van kenve lekvárral. Erre is krém és málna jön. Erre jön a szintén alul-felül lekváros utolsó lap. A tortát bevonjuk a maradék krémmel, és ízlés szerint díszítjük. Nálam ez most a fiúgyerek ízlését jelentette: Minecraft-os ostyát. Jól illik hozzá a tejszínhab is.

Rizses hús

Na nem mondom, hogy ez most egy ütős bejegyzés közel három év után :-D

Szerettem a blogolást, csak az idő, az idő... ami sosincs. Nagy ház, kert, munka, gyerekek, satöbbi... szeptemberben ráadásul munkahelyet váltottam, biológia-tanárnéni lettem a helyi általános iskolában, úgyhogy ha este leülök a géphez, akkor leginkább óravázlatot írok vagy szemléltető anyagot keresek, mivel negyvenkét éves vagyok, de még soha egy napot sem tanítottam (kivéve az egyetemi kötelező gyakorlatokat), úgyhogy igencsak készülnöm kell minden órámra.

Szeptemberben kezdtem, és nagyon tetszik, csak arra nem számítottam, hogy jóformán levegőt venni se lesz időm... valahogy így, tényleg.

Nade már vágjuk a centit, jön a nyááááááááári szünet. Itthon leszünk a gyerekekkel (táborba csak akkor mennek, ha nagyon akarják - egyelőre nem), játszunk, beszélgetünk, kirándulunk... és főzünk. Meg befőzünk.

De egyelőre még iskolaidő van. Szombaton gyors ebéd kellett, rizses hús lett. A fiam szerint egy csillagos lett, amúgy pontozni szokott, száz pont a maximum, de azt mondja, a csillag a száz pontnál is több. Mondjuk csak a húst ette ki belőle, a nővére meg pont a húst nem kérte, így megosztoztak, sebaj. Családban marad.

Hozzávalók:

egy csésze (2 dl) rizs

60 dkg sertéscomb

2 szép szál sárgarépa

egy paradicsom (elmaradhat)

egy nagy fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

olaj

pirospaprika

só

bors

Elkészítés: apróra vágjuk a hagymát, és az olajon megpároljuk. Lehúzzuk a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, beletesszük a kockákra vágott sertéscombot, és nagy lángon folyamatosan kevergetve fehéredésig sütjük. Ezután tesszük hozzá a kockákra vágott paradicsomot, a lereszelt vagy apróra vágott fokhagymát (fokhagymanyomóm nincs, a franc se fogja tisztogatni), sózzuk, borsozzuk, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és kis lángon puhára főzzük. Ha a vizet elfőné, pótoljuk. Mikor a hús már majdnem puha, beletesszük  felkarikázott sárgarépát. Ha vastagabb a répa, akkor először hosszában vágjuk ketté, utána karikázzunk. Mikor minden puha és a hús alatt kevés, sűrű szaft van, akkor készült el.

Közben kevés forró olajon fehéredésig kevergetjük a rizst, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntve kis lángon, fedő alatt puhára pároljuk. Végül összekeverjük a répás hússal és savanyúság vagy saláta kíséretében tálaljuk.

Erős Pista házilag

Két hétig nyaralni voltunk, ezalatt a kiskertem durván elvadult. Momentán annyira burjánzik, hogy előbb tennék fel magamról bikinis fotót bármelyik közösségi portálra, minthogy ezt a dzsumbujt közszemlére tegyem. Ennek ellenére viszont, meglepő módon, egész szép termést hozott.

Az uborkát a gyerekek felfalták a vacsorához, a paradicsomot is megeszegettük így vagy úgy,  a csilipaprika okozta a legnagyobb fejtörést. A NoSalty-n találtam egy szimpatikus receptet, nagy vonalakban lekövettem, íme:

Hozzávalók:
Kb. 40 db csilipaprika
2 szép nagy piros pritaminpaprika
5 evőkanál só

Elkészítés:
Mindent szépen összeturmixolunk, majd mehet a csírátlanított üvegekbe, és kész. Én gondosan kifőztem az üvegeket, bár alig hinném, hogy létezik olyan elszánt penészgomba, amelyik ilyen só- és kapszaicin-koncentráció mellett telepképzéssel próbálkozna.
Máskor kesztyűben csinálom. Utána ki kellett vennem a kontaktlencsémet.