Paprikás krumpli

Boldog új évet! Így februárban... hát történt egy s más a legutóbbi (szeptemberi....) bejegyzés óta, ami miatt háttérbe szorult a blogolás, címszavakban: lakáseladás, albérletkeresés, költözés, építkezés, férj munkahelyváltása, engem visszahívtak dolgozni, fiúgyereket szoktatom a bölcsibe, közben fogyni próbálok, és decemberben még kórházba is kerültünk rota-vírussal. Szinte meg is feledkeztem a blogról, na. Már csak azért is, mert az utóbbi hónapokban a főzést gyakorlatilag csak összecsaptam, a végeredményt eltüntettük, elfelejtettük, slussz-passz. És a helyzet a jövőben sem valószínű, hogy változik. Azért igyekszem....
Ez a paprikás krumpli tegnap volt gyors ebéd, mielőtt elvittem a két gyerkőcöt a szemészetre, mert kissé rövidlátás-gyanúsak, de egyelőre nincs szükségük szemüvegre. Csak ebédre, amit időszűkében villámgyorsan kellett összedobni, persze így is sikerült közben felmászniuk a szekrényre és összetépni egy csomag papírzsebkendőt. A tettes a fiúgyerek volt, a felbujtó a nővére. Örültem, hogy milyen szépen eljátszanak egymással, míg én gyorsan megfőzök, de semmi baj, úgyis ki kellett már porszívózni... na persze.

Hozzávalók:
8 kis vagy 4 nagyobb szem krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
3 db virsli
kevés olaj
pirospaprika
só
bors

Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk és egy kevés olajon megüvegesítjük. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk az őrölt paprikát, én két mokkáskanállal (nagyon kicsi kanál!) tettem bele, de ízlés dolga. Elkeverjük, mehet bele a hámozott és kockákra vágott krumpli, só-bors ízlés szerint, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzzük. A főzés végén tesszük bele a karikákra vágott virslit.
Az elfőtt vizet időközben pótoljuk, hogy mennyivel, az ízlés dolga. Lehet bővebb lével is főzni, én azt szeretem, ha csak egy kis sűrű trutyi marad rajta a végén, ami bevonja a krumplikockákat és a virslikarikákat, meg így praktikusabb is abból a szempontból, hogy a kicsi is könnyebben meg tudja enni egyedül.